Dzsudzsák Balázs: Szintet léptem a mostani átigazolásommal

Hosszú napja van Dzsudzsák Balázsnak. A 33 esztendős szélsőnek a hajnali órákban kellett kelnie, hiszen új klubjánál, az al-Ain FC-nél a vezetők minél hamarabb szerették volna, ha aláírja a szerződését. A 108-szoros magyar válogatott középpályás magyar idő szerint 11 óra körül kanyarította oda szignóját a dokumentumok aljára, majd sietett is, hiszen a klub médiacsoportja azonnal filmet forgatott róla, különleges kisfilmet készítenek a bemutatkozásáról. Dzsudzsák Balázs a kisfilm készítésének egyik szünetében – egyedül a Nemzeti Sportnak – beszélt érzéseiről, miért küldték el az al-Ittihad együttesétől, és arról, hogy mire számít új klubjánál.

– Utólag elárulhatja, mi történt?
– Nem akarom túlzásba vinni a magyarázkodást, és nem azért, mert nem vállalom be, ami történt... – vágta rá Dzsudzsák Balázs. – Úgy vagyok vele, felesleges ezen rágódni, szép másfél évet töltöttem az al-Ittihadnál. Nehéz helyzetben kaptam tőlük bizalmat, és utólag mondhatjuk, ezzel éltem is... Szívemet, lelkemet kitettem a pályára, a csapattal erőn felül teljesítettünk, a lelkiismeretem tiszta. Aztán néhány nappal ezelőtt jött az a bizonyos váratlan fordulat.

– Kiderült miért küldték el?
– Nem!

– Tényleg semmi jele nem volt annak, hogy parkolópályára teszik?
– Gondolhatja, hogy akkor nem ért volna ennyire váratlanul a döntés... Nem tagadom, meg voltam döbbenve. Mégis csak különös, ha az ember egyik nap lenyom kilencven percet, másnap pedig szólnak neki, hogy már edzenie sem kell.

– A klub Instagram-oldala azt írta, hogy a döntést szakmai alapon hozta meg Jorge de Silva vezetőedző, aki szerint nem illeszkedett a csapat játékstílusához és hosszú távú terveihez.
– Ehhez képest a váratlan bejelentésig az elmúlt másfél évben minden meccsen a pályán voltam, jól játszottam, elégedettek voltak velem. Tényleg nem tudom, mi történhetett a háttérben, de igazából már nem is érdekel... Nem nyomoztam utána, a leginkább az bántott, hogy a szerződésbontással nehéz helyzetbe hoztak, hiszen a legtöbb országban már lezárult az átigazolási időszak. De nem estem kétségbe, hívtam Vörösbaranyi Józsefet, a menedzseremet, aki rögtön elkezdett az ügyemen dolgozni. Mindketten biztosak voltunk benne, lesz folytatása az itteni karrieremnek.

– Főleg úgy, hogy az al-Ain FC-nél a szurkolók állítólag követelték, hogy igazolják le.
– Szerencsére nem csak ők, a klub vezetői és a szakmai stáb is tárt karokkal várt. A szurkolóknak valamiért nagyon fontos volt, hogy itt folytassam a pályafutásomat, ha jól tudom, nekik egyáltalán nem mindegy, hogy egy ismeretlen futballistát igazol át a klub, vagy valaki olyat, akinek errefelé már van neve. A jelek szerint elérték amit akartak, jól esik a megelőlegezett bizalmuk. Ez is csak azt jelenti, hogy mégis csak elismernek, tisztelnek ebben az országban.

– Más érdeklődő nem is volt?
– Volt egy másik itteni együttes is, az al-Dzsazira, amely minden követ megmozgatott, hogy őket válasszam – és végül is utólag elárulhatom –, Európából is volt egy olyan klub, ahol örömmel fogadtak volna. Nagy durranás lett volna, ám miután időközben befutott az al-Ain érdeklődése, úgy voltam vele, inkább maradok. Európában mégis csak meg volt kötve a kezünk, hiszen a magyar piac mellett már csak a cseh, a szlovák, vagy éppen az orosz átigazolási időszak van nyitva. Vagy mehettem volna Japánba, vagy éppen Dél-Koreába.

– Európában melyik volt ez a klub?
– Nem árulhatom el.

– Milyenek az első benyomásai új klubjánál?
– Hozzá vagyok szokva, hogy errefelé minden a helyén van, ám ami itt fogadott, az egyszerűen lenyűgözött. Ennek a régiónak magasan legnépszerűbb együtteséről van szó, errefelé mindenki ennek a klubnak drukkol, egy éve a klub világbajnokságon a Real Madrid volt az ellenfele, számtalan bajnoki címmel büszkélkedhet, a stadionja pedig egy az egyben kicsinyített mása a Bayern Münchenének.

– Hánykor kelt ma?
– Öt órakor. Eleinte úgy volt, hogy kora délután találkozunk a klub vezetőivel, ám előrébb hozták a találkozót, mondván jó lenne, ha már délelőtt megérkeznénk a városba, hogy minél hamarabb aláírjuk a megállapodást. Este mérkőzés van, még azt sem vetették el, hogy a keretben legyek, hogy pályára lépjek. Ráadásul nap közben is akadt dolgom, hiszen a klub médiastábja amolyan kisfilmet forgatott a bemutatásomról, nemrégen fejeztük be a forgatást.

– A folytatás különösen pikánsnak ígérkezik, egy hét múlva eddigi csapata, az al-Ittihad otthonában játszanak.
– Különös érzés lesz ott pályára lépni, főleg így, hogy néhány nappal ezelőtt még szó sem volt arról, hogy el kell jönnöm onnan. Mindenesetre alig várom, hogy pályára léphessek új csapatomban. Sűrű napok elé nézek, jövő kedden már az ázsiai Bajnokok Ligájában Xavi együttese ellen, a katari al-Szadd ellen játszunk. A bajnokságban egyértelmű cél a bajnoki cím, ami már csak azért is elérhető, mert két mérkőzéssel kevesebbet játszottunk az élen állónál, ha ezeket hozzuk, három pont a lemaradásunk. Szintet léptem a mostani átigazolásommal.

– Hogyhogy a tízes mezt választotta?
– Eddig ugyebár bárhol jártam, a hetes mezben játszottam. Itt most ez a szám foglalt volt, és noha eleinte úgy volt, a hetvenhetes lehet az enyém, a klub elöljárói végül felajánlották a tízest is. Nem mondhattam erre nemet, már csak azért sem, mert korábban sosem futballoztam ebben a mezszámban. Kíváncsi vagyok, szerencsét hoz-e.

– Új csapattársai milyenek?
– Zömében helyiek, én vagyok a negyedik külföldi. Togói válogatott srác mellett van egy kazah, és egy japán válogatott fiú, de a helyi játékosok is abszolút profik, senki nem dolgozik a labdarúgás mellett.

– Ezek szerint korábbi klubjánál volt, aki melózott?
– Inkább olyanok voltak, akik egyetemre jártak. Előfordult, hogy egyszer-kétszer az iskola miatt ki kellett hagyniuk az edzést, mostani klubomnál ez biztosan nem fordulhat elő. A legtöbb itteni új csapattársam adja a válogatott gerincét.

– Ha már válogatott… Nyakunkon, a bolgárok elleni márciusi Európa-bajnoki pótselejtező.
– Ezért sem akartam utazgatásokba belekezdeni, más országba költözni, mert itt már megszoktam. Nem aggódtam amiatt, hogy csapat nélkül maradok, igenis fontos volt, hogy olyan helyre kerüljek, ahol megfelelő formába kerülhetek, hogy Marco Rossi számíthasson rám márciusban. Ahogy szoktam mondani, a kemény munka, a teljes odaadás egyszer úgyis kifizetődik.

– Egyelőre szállodában lakik?
– Most még igen, de túl korai még arról beszélni, hogyan alakul a közeljövőm. Dubaitól harminc-negyven kilométerre vagyok, egyelőre ki kell találni, hogy ideális a számomra.

– Még a végén jobban járt volna azzal, hogy elküldték korábbi klubjától.
– Ez számomra nem kérdés! Utólag nem tudok elég hálás lenni azért, hogy felbontották a szerződésemet. Nem szeretek nagy szavakat használni, de ha valakit elküldenek egy klubtól, azt kívánom, így tegyék. Filmbe illő a történetem… Sosem voltam, aki istenről nyilatkozik, de a jelek szerint a fentiek úgy akarták, hogy még véletlenül se forduljon elő, hogy egy klubommal véletlenül át kelljen élnem a kiesés csúfságát. Most ezt kaptam a sorstól, de tettem is érte. Ingyen semmit sem adnak ebben az életben.