Bese Barnabás: Még nem hoztam ki magamból a maximumot

– Csalódott?
– Nagyon sajnáltam, hogy nem folytatódott a bajnokság, mert elérhettük volna a rájátszást jelentő ötödik helyet – mondta lapunknak Bese Barnabás, a Le Havre 20-szoros magyar válogatott hátvédje, aki csapatával a 6. helyen állt a tabellán, amikor félbeszakadt a bajnokság. – A rájátszásban bármi megtörténhet, esélyt kaptunk volna az élvonalba jutásra, de így elillant a lehetőség, és már sohasem tudjuk meg, mi történt volna, ha folytatjuk. Bár március közepe óta nem találkoztunk egymással, a klub folyamatosan tartotta velünk a kapcsolatot, közös csevegőcsoportban megosztották velünk a legújabb információkat. Mindannyian vártuk, hogy kiderüljön, mikor állhatunk ismét edzésbe, senki sem gondolta volna, hogy Franciaországban véget vetnek a bajnokságnak, és a tabella pillanatnyi állását tekintik végeredménynek.

– A klubja mikor engedte haza?
– Március végén már itthon voltam. Miután bejelentették, hogy szünetel a bajnokság, egy ideig még folytattuk az edzéseket, aztán amikor a vírus miatt megtiltották a teljes létszámú tréningeket, a klub hazaengedte a légiósokat. Mindenki kapott egyéni tervet a csapat erőnléti edzőjétől, becsülettel készültünk a folytatásra, de arra senki sem számított, hogy ennyire elhúzódik a helyzet, ilyen végkifejletre pedig pláne nem gondoltunk. Ugyanakkor mindenkinek el kell fogadnia, hogy az egészségnél nincs fontosabb.

– A kényszerszünet anyagilag mennyire viselte meg a Le Havre-t?
– A klub belügyeibe nem látok bele. A francia egyesületek többségéhez hasonlóan nálunk is csökkentették a fizetéseket, de egyelőre semmi sem utal arra, hogy anyagi gondokkal küzdenénk, sőt, tudomásom szerint egyik profi klub sincs csődközelben. Nyilván mindenhol pótolni kell a kieső összegeket, de egyelőre úgy tűnik, a francia futball megbirkózik a helyzettel.

– Június harmincadikán lejár a szerződése. Hogyan tovább?
– Ha június harmincadika előtt elkezdjük a felkészülést a következő idényre, a Le Havre-nál jelentkezem edzésre, de ennél többet még nem tudok mondani. Paul Le Guen vezetőedző többször hívott telefonon, mindig elmondta, szeretné, ha maradnék és szerződést hosszabbítanék. Jól érzem magam a csapatnál, de talán érhető, ha a döntés előtt meghallhatnám a többi ajánlatot. Ügynökségem, a CMG hosszú ideje dolgozik a megoldáson, és szerencsére úgy tűnik, több lehetőség közül választhatunk. A legfontosabb, hogy továbbra is olyan együttesben futballozzak, amelyben állandó játéklehetőséghez jutok, ám nem tagadom, szeretnék továbbfejlődni, mert úgy érzem, még nem hoztam ki magamból a maximumot. Ha lehetőségem nyílna szintet lépni, szeretném megragadni az esélyt.

– Ezek szerint a hazatérés egyelőre nem aktuális?
– Továbbra is külföldön futballoznék. Nagy álmom válna valóra, ha valamelyik erős európai bajnokságban folytathatnám, de ahogy mondtam, a legfontosabb a játéklehetőség, ez alapján döntünk a jövőmről.

– Most mivel telnek a napjai?
– Az erőnléti edzőnktől továbbra is folyamatosan kapjuk az edzésterveket, hetente más-más gyakorlatsort kell elvégeznünk, persze akadnak átfedések. Ha jól tudom, Franciaországban most arról egyeztetnek, mikor kezdhetjük el a felkészülést a következő idényre, és mikortól edzhetünk ismét teljes létszámmal. Amíg nem születik döntés, azt sem tudom megmondani, mikor kell visszatérnem a klubomhoz.

– Milyen érzés ismét itthon lenni?
– Furcsa, mert amióta külföldre szerződtem, ennyit sohasem voltam megszakítás nélkül Magyarországon. Nyilván jó érzés, hogy közel lehetek a családomhoz és a barátaimhoz, ugyanakkor mégis alig látjuk egymást. Az óvintézkedések miatt legfeljebb a bevásárlás és a futás miatt mozdulok ki, többnyire a négy fal között töltöm a napokat.