Nem Szoboszlai Dominik lesz az AC Milan első magyar labdarúgója, ha pont kerül az átigazolási tárgyalások végére. A Red Bull Salzburgtól minden bizonnyal távozó 19 éves középpályás régi kapcsolatot erősítene, hiszen a klub történetében találunk néhány magyar szereplőt, köztük a sportág valaha volt egyik legjobb edzőjét, Guttmann Bélát.
Frederic Massara, a Milan sportigazgatója röviden nyilatkozott a La Gazzetta dello Sport csütörtöki számában Szoboszlai Dominik helyzetéről. A klub sportvezetője újságírói kérdésre a Sevillának – kivásárlási kötelezettséggel – januárban kölcsönadott Suso ügyével kötötte össze a magyar csatár megvásárlását: „Hogy Szoboszlait Suso kivásárlási árából vennénk-e meg? Hamarosan meglátjuk. Az biztos, hogy az érte kapott pénzt a csapat megerősítésére fordítjuk, a lehető legjobb módon.” A lap szerint a Milan 24 millió eurót vár Susóért a Sevillától. |
De kanyarodjunk vissza a kezdetekhez, a Milan legelső magyarjához, a ma már alighanem névről is kevesek által ismert Bánás Józsefhez (1894–1973). A Felvidékről, a nagyszombati járáshoz tartozó Cíferről származó játékos Budapesten nevelkedett, az FTC-ben és a Vasasban bontogatta szárnyait, mielőtt a csehszlovák Teplitzer FK-hoz, majd 1924 őszén a Milanhoz szerződött. A jobbfedezet azonban nem találta a helyét az olasz közegben, beilleszkedési gondokkal küzdött, amint azt a Nemzeti Sport 1925. március 7-i számában közölt cikkből is kiolvashatjuk.
„Nyílt titok volt, hogy Bánásnak az FC Milan évi 30 000 lírát biztosított szerződésileg, Bánás azonban, bár többet kapott, mint Teplitzben, nem érezte jól magát az olaszok körében. Nyelvüket nem értette és így teljes szellemi tétlenségre volt kárhoztatva. Bánás a milánói olasz–magyar meccs alkalmával is hangoztatta, hogy »már nem bírja ki az olasz klímát« és most megvalósította a célját: ahogy eltávozott Teplitzből, ugyanúgy otthagyta az olaszokat és visszament a csehországi német klub körébe.”
Bánás hamarosan mégis visszatért Milánóba, és játékos-pályafutása befejezése után, 1930-tól több mint három évtizeden keresztül edzősködött olasz földön (a Milan kispadján két időszakban is ült, 1931 és 1933, valamint 1937 és 1940 között), Olaszországban, a lombardiai Aronában halt meg 1973-ban. Őt tartják a nagy hatású Ezio Loik felfedezőjének, edzette különböző csapatainál mások mellett Nereo Roccót, Luigi Bonizzonit és Giovanni Trapattonit.
Talán a teplicei szálnak köszönhetően került a Milanhoz a cseh városban született, magyarként számontartott Müller Károly is, aki az 1925–1926-os idényben 22 mérkőzésen 12 gólt szerzett a milánóiak csatáraként. Meg kell említenünk rajta kívül a Törekvésben nevelkedett, budapesti Hajós Árpádot (1902–1971), aki pályafutása lezárásaként, 1926–1927-ben játszott az AC Milanban, és ért el 26 mérkőzésen három gólt.
„Szoboszlai Dominik kétségtelenül nagy tehetség, aki nemcsak azért érdekes a Milan vezetői szemében, mert most erősítést jelent a csapatnak, hanem befektetésként is. Tizenkilenc éves, igen fiatal játékosról beszélünk, akinek az értéke a következő években tovább nőhet, így későbbi továbbadás esetén jó üzletet csinálhat vele a klub. A Milannál elég sok most a bizonytalanság, zavaros idők járnak, nagy átalakulások zajlanak. Kérdés, hogy a Stefano Pioli edző helyére várt Ralf Rangnick mit szeretne, taktikai tervekről és Szoboszlai Dominik esetleges helyéről ezért is nehéz beszélni. Zlatan Ibrahimovic valószínűleg elhagyja a csapatot, lesznek változások csatárfronton, de nem akarja a klub elkövetni azokat hibákat, amelyeket a tavaly nyári időszak egy-két meggondolatlan átigazolásánál elkövetett. Az biztos, hogy ha meg akarja szerezni Szoboszlait, számít is rá, fontos szerepet szán neki.” |
Noha a kétezres években két magyar futballista, Filkor Attila és Tamás Krisztián is a Milan tagja volt, sőt két kölcsönadás között, „átutazóban” még fel is húzta edzőmeccsen a csapat mezét, ha a bajnokságban is szereplő játékosokat nézzük, messzire kell visszautaznunk az időben a legutóbbi magyar vonatkozású feljegyzésig. Pontosan dokumentálható a dátum, a mérkőzés és az érintett kiléte is: Zsilizy József (1899–1982), aki
Giuseppe Zilizzire olaszosította a nevét, mindössze egy alkalommal, az 1929. december 15-i Milan–Cremonese (5:2) bajnoki találkozón erősítette a Milant.
Ami az edzőket illeti, a Bánás által kezdett sort Viola József folytatta, aki az 1933–1934-es és az 1939–1940-es idényben is irányította a csapatot (ő volt az első, aki a Juventusnál, az Inter-
nazionalénál és a Milannál egyaránt ült a kispadon), a negyvenes évek végétől pedig következett a „magyar korszak”: a korábban a svéd labdarúgást felvirágoztató Czeizler Lajos 1949 és 1952 között volt a Milan edzője, ő rakta össze a híres Gunnar Gren, Gunnar Nordahl, Nils Liedholm, Gre-No-Li néven emlegetett északi hármast, és milánói tevékenysége csúcsaként az 1950–1951-es idényben bajnoki címig vezette az együttest. Guttmann Béla, a Benficával később (1961-ben és 1962-ben is) BEK-et nyerő korszakos edző 1953-ben vette át az AC Milant, megerősítette a csapatot Juan Alberto Schiaffinóval, bevetette az ifjú Cesare Maldinit.
A La Gazzetta dello Sport társoldala, a Gazzanet is foglalkozik Szoboszlai Dominik átigazolásával – az olasz portál a Nemzeti Sport interjújára hivatkozva írt a magyar tehetség jövőjéről. |
Az 1954–1955-ös idényben jó eséllyel tört a bajnoki címre, a táblázat élén állt az együttes, amikor februárban a vezetőséggel támadt nézeteltérései miatt elbocsátották. Ekkor hangzott el híres-hírhedt búcsúmondata: „Nem vagyok sem bűnöző, sem homoszexuális, mégis kirúgtak. A viszontlátásra!”
Mellesleg milánói utódja, Héctor Puricelli learatta a babért, aranyéremhez segítette 1955-ben a Milant. A legenda szerint a milánói kaland megtanította Guttmannt arra, hogy később valamennyi edzői szerződésébe belevetesse a záradékot: amíg a csapat az első helyen áll, nem bocsáthatják el.