Légiósok: Novothny Soma kivárásra játszott – bejött!

– Hosszú volt a nyár?
– Nagyon! – vágta rá Novothny Soma, aki az idény után lejáró szerződését követően nem maradt Újpesten. – Szinte végig Veszprémben voltam, vártam, mi lesz velem.

– Ha jól tudom, az elmúlt hetekben, hónapokban több ajánlata is volt. Kivárásra játszott?
– Valami olyasmi. A jelek szerint megérte! Több lehetőségem is volt, itthonról és külföldről is kerestek, Törökországból ajánlatot is kaptam, de egyik sem volt olyan, amire azt mondtam volna, na, ez a nekem való kihívás. Kivárásra játszottam, a végén jött a csattanó. Az élet engem igazolt, jól tettem, hogy semmit sem kapkodtam el. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a menedzserem, Vörösbaranyi József rengeteget segített, biztatott, ha ő nincs, talán fel is adtam volna. Rengeteget köszönhetek neki.

– Mikor került képbe a Bochum?
– Az előző héten. Akkor futott be az érdeklődésük, elkezdődtek az egyeztetések, csütörtökön pedig elküldték az ajánlatukat. Sokat nem gondolkodtam rajta, azonnal elfogadtam. Olyan ajánlatot kaptam, amely nagy előrelépés a karrieremben, hiszen jelentős Bundesliga-múltú klubhoz kerültem. Hétfőn már átestem az orvosi vizsgálaton, Dortmundban voltak a felmérések, szerencsére mindent rendben találtak, terheléses vizsgálatot is végeztek.

– És? A hosszú nyári szünetet követően milyen állapotban találták?
– Minden rendben volt. Elégedettek voltak a mutatóimmal. Veszprémben folyamatosan mozogtam, tudtam, nem állhatok le. Futottam, erősítettem, karbantartottam magamat. Nem azt mondom, hogy jövő héten már végig tudnék száguldani egy német másodosztályú találkozót, de ezzel ők is tisztában vannak. Biztosítottak róla, nem gond, ha a régi erőm visszanyeréséhez némi időre van szükségem. A szombati kupamérkőzésen például még aligha számolnak velem.

– Koronavírustesztek hiányában egyelőre nem találkozhatott csapattársaival. Mikor mehet be az öltözőbe?
– Remélem, minél hamarabb. Odahaza pénteken már volt egy negatív eredményem, kedden idekint újabb mintát vettek le, és az is előfordulhat, hogy a napokban még egyet kell adnom. Fura helyzet, hiszen itt vagyok Bochumban, de a csapattal még nem találkozhattam.

– Bőven lesz ideje, hiszen kétezerhuszonkettő végéig kötelezte el magát a német együtteshez.
– Ez is csak azt mutatja, hosszú távon számolnak velem. Nem azért igazoltak, hogy ellegyek. Több videofelvételt láttak rólam, elemezték a játékomat, és úgy ítélték meg, tudok segíteni nekik.

– A csapatba kerülésért a kongói Silvere Ganvoulát kellene kiszorítania, aki az elmúlt idényben tizenhárom gólt szerzett. Sikerülhet?
– Silvere Ganvoula nem véletlenül volt házi gólkirály, remek, jó felépítésű csatár, az értéke kétmillió euró. A sportigazgató sem titkolta, őt kellene kiszorítanom a csapatból, hiszen jelenleg egyértelműen ő az első számú csatár, de a lehetőség adva van. A kérdésére válaszolva: igen, kiszoríthatom, de az sincs kizárva, hogy végül eladják. Vannak érdeklődők iránta, a klub vezetői arra is felkészültek, hogy esetleg távozik.

– A szabadon lévők közül a tizenötös számú mezt választotta. Miért éppen ezt?
– Több oka is volt. Annak idején Veszprémben, a másodosztályban ebben játszottam először a felnőttek között, másfelől a menyasszonyom, Rella kezét tizenötödikén kértem meg, és a születésnapja is ezen a napon van. Gondoltam, hátha szerencsét hoz ez a szám.

– A bajnokság két és fél hét múlva kezdődik, az első fordulóban a St. Paulit fogadják. Mit gondol, addigra lesz olyan állapotban, hogy legalább a kispadra leülhessen?
– Nagyon bízom benne. Addigra szeretnék olyan állapotba kerülni, hogy a szakmai stáb számíthasson rám. De akkor sincs gond, ha még nem leszek a keretben, lesz időm bizonyítani.

– Lakást mikor lesz ideje nézni?
– Először legyenek meg a teszteredményeim. Most még itt üldögélek a város központjában lévő szállodában. Edzésre nem mehetek, és az új otthonunk kiválasztásával is várnom kell. Legalább van időm gondolkodni, milyen nagy lehetőséghez is jutottam.