Légiósok: Úgy érzem, találok még külföldön csapatot – Gyurcsó

– Mit gondol, mikor megy legközelebb Horvátországba?
– Soha ne mondd, hogy soha, de most úgy gondolom, esélytelen, hogy valaha Horvátországban futballozom, legfeljebb akkor térek vissza, ha valamilyen hivatalos ügyet kell elintéznem – mondta lapunknak Gyurcsó Ádám, aki a horvát bajnokságban ezüstérmes lett az NK Osijekkel, ugyanakkor a válogatott keretbe nem került be.

– Tavaly nyáron bronzérmes volt a Puskás Akadémiával, és akkor azt mondta, nem tudja, miként alakul a jövője, de a szerződése még egy évig a Hajdukhoz köti. Visszatért Splitbe, és remekül indult az idénye, hiszen rögtön az első bajnokin gólt szerzett, hat mérkőzést követően pedig már háromnál járt és két gólpassza volt. Mi történt ezután?
– Valóban jól indult az idény, de meg is dolgoztam azért, hogy lehetőséget kapjak. Ha nem lett volna olyan az edzésmunkám, a vezetőedző aligha tesz be a kezdőbe. Idővel aztán visszaesett a csapat teljesítménye, edzőt is váltottak – a Hajduknál ez gyakran megtörténik. Nyilván a teljesítményem sem volt olyan, mint a szezon elején, és amikor új elnöke lett a klubnak, azzal kezdett, hogy akinek nyáron lejár a szerződése, és nem kap új ajánlatot, nem jut lehetőséghez. Érdekes helyzet volt, ugyanis az edző, Paolo Tramezzani számított volna rám, ugyanakkor tisztában voltam vele, a klub nem ajánl olyan szerződést, amelyre rábólintanék. Az átigazolási időszak utolsó napján jött az eszéki lehetőség, ráadásul a vezetőedző, Nenad Bjelica ragaszkodott az átigazolásomhoz, örültem a lehetőségnek. Eszéken jó volt a stáb, erős a játékoskeret, az edző pedig jól ismert a lengyel bajnokságból, és arra számítottam, a hívó szava sokat jelent, jelentős szerepet szán nekem, és így lesz esélyem bekerülni a válogatott keretébe. Aztán nem úgy történt, ahogy reméltem, tulajdonképpen azután kerültem be a csapatba, hogy eldőltek a fontos kérdések.

– Mi volt az oka, hogy majdnem három hónapot kellett várni a bemutatkozására?
– Többször is beszéltem az edzőnkkel, min kell változtatnom, hogy játsszak, de ő azt felelte, elégedett velem. Tény, másik játékrendszerre álltunk át, tulajdonképpen szélsők nélkül futballoztunk, csak azt nem értem, miért ragaszkodott a szerződtetésemhez?! Sajnos a vírust én is elkaptam, később tudtam csak csatlakozni a kerethez, de jó ideig nem kaptam meg az esélyt. Biztos vagyok benne, olyan statisztikát én is hoztam volna, mint amilyet a három–öt–kettes rendszerben a szélen játszók hoztak.

– Eszébe jutott, hogy a ritka játéklehetőség miatt tulajdonképpen eldőlt, nem lehet ott a részben magyar rendezésű Európa-bajnokságon?
– Persze. Azt is tudtam, ha a Hajduknál maradok, csak a második csapatban kapok lehetőséget, Eszékről pedig reméltem, lesz esélyem a válogatottságra. Szerettem volna szerepelni az Európa-bajnokságon, de miután a tavasz így alakult, számítottam rá, hogy kimaradok a keretből

– Feldolgozta már, hogy a nagy lehetőség elúszott?
– Sokkal nehezebb helyzetben lennék, ha játszom, és Marco Rossi nem hív meg. Rossz érzés, hogy így alakult, de el kellett fogadnom.

– Az NK Osijek néhány napja a honlapján számolt be arról, hogy távozik a klubtól. Van már elképzelése a folytatásról?
– Előbb én nyilatkoztam azt, nem tudom elképzelni az eszéki folytatást, a klub csak ezt követően hozta nyilvánosságra, hogy távozom. Az átigazolási időszak még nem kezdődött el, s bár nagyon sokáig nem szeretnék várni, kapkodni sem akarok. Úgy érzem, találok még külföldön csapatot.

– Milyen programot tervez június tizenötödikére és tizenkilencedikére?
– Aligha hiszem, hogy a helyszínen nézem meg a Portugália és a Franciaország elleni Eb-csoportmeccset, rossz érzés lenne a lelátón ülni. Alighanem jobban járok, ha családi körben, a televízió előtt szurkolok, mint oly sokan az országban…