Légiósok: Gazdag Dániel jön, ha Marco Rossi hívja

– Már megbékélt azzal, hogy ki kellett hagynia az Európa-bajnokságot?

Igen, de amikor biztossá vált, hogy el kell hagynom a válogatott edzőtáborát, egy óráig csak ültem, és meg sem szólaltam – mondta lapunknak Gazdag Dániel, a Philadelphia Union 25 éves magyar támadója, aki a nyáron a Honvédtól az egyesült államokbeli Philadelphia Unionba szerződött. – Az Európa-bajnokságot megelőző ausztriai edzőtáborban éreztem, valami nincs rendben a térdemmel: kiderült, hogy túlterheltem, valószínűleg az egész idény munkája után reagált így. Pihentettük, kezelték az orvosok, de nem akart érdemben javulni. Mindent megtettünk, de az első, portugálok elleni meccs után elhagytam a telki edzőközpontot. Napokig nem aludtam, emésztettem magam, de be kellett látnom, túl kell lépnem ezen, nincs más út.

– A lába rendbe jött?

Sajnos még mindig nem tökéletes, idekint, a Philadelphiánál is kezelik, azt mondták, idő kell, míg százszázalékos állapotba kerülök.

– Beilleszkedett az új klubjánál?

– Igen, de ahogyan minden csapatnál, itt is az a legfontosabb, hogy a játék menjen jól, akkor könnyebben befogadják az embert. Ehhez az is kell, hogy ne hátráltasson sérülés. Sok nemzet fiaiból áll a csapat, van jamaicai, német, angol, vene­zuelai, holland, ír, lengyel és brazil is közöttünk, emiatt sincsenek klikkek. Ha közös programot szerveznek, már hívnak, ez nyilván pozitív, jól érzem magam.

– Milyennek látja a ligát, az MLS-t?

– Még csak néhány meccsen vagyok túl, de erősnek érzem, a körítés amerikai, minden meccsből show-t csinálnak, és az embereket is érdekli a labdarúgás. A Nashville ellen húszezren ültek a lelátón, de mivel hetvenezres stadionban rendezték a bajnokit, kevésnek tűnhetett. Philadelphiából még nem sokat láttam, rengeteg papírmunka várt rám idekint, úgy tervezem, a családtagokkal együtt fedezzük fel.

– Ha már család: sok boldogságot!

– Köszönöm, de nemcsak a vízum miatt házasodtunk össze Grétával, amúgy is terveztük, hogy hivatalosan is összekötjük az életünket. Van egy fiúgyermekünk, októberben érkezik a másik fiú, mozgalmas időszak előtt állunk. Extrém különbséget nem tapasztaltam az európai és az amerikai élet között, de egyelőre nem sikerült megszoknom, hogy a közlekedésben nemigen tartják be a szabályokat, észnél kell lenni. A lakástól fél óra az edzőközpont, gyorsan odaérek.

– Európába viszont hosszabb az út – nem tart attól, hogy csökkentek az esélyei a válogatott meghívóra? Hiszen a tengerentúlon nem lesz annyira szem előtt.

– Sokat beszéltem erről Marco Rossi szövetségi kapitánnyal, és megnyugtatott, amennyire lehet, figyelemmel kíséri a játékomat. Persze ide nem lehet csak úgy kiugrani, de hiszem, ha eredményes leszek és jól megy a játék, arra mindenhol felfigyelnek. Rajtam semmi sem múlik, motivált vagyok, hogy kiemelkedően teljesítsek: ha hívnak, már indulok is! Legközelebb Anglia ellen játszik a csapat, szeptemberben rendezik a világbajnoki selejtezőt a Puskás Arénában, hiszem, hogy a keretben lehetek. Kintről is óriási élmény volt nézni a válogatottat, a franciák és a németek ellen is remekül futballozott a csapat, sajnáltam, hogy nem húztuk ki azt a néhány percet Münchenben.

– A magyar válogatott az utolsó helyen zárt a csoportjában, a Philadelphia viszont vérmesebb reményeket fogalmazhatott meg.

– Konkrét cél nincs, de érezhetően nagy az elvárás velünk szemben, s úgy érzem, joggal. Az élmezőnyben állunk a Keleti konferenciában, remélem, ott is maradunk, ebben kulcsszerepet akarok vállalni.