Légiósok: Tamás Márk reméli, hogy vége lesz a rémálomnak

Nehéz időszak van Tamás Márk mögött: a Slask Wroclaw magyar védője az ősszel mindössze két bajnokin és öt Európa-konferencialiga-mérkőzésen léphetett pályára sérülése miatt. December 18-án aztán megműtötték, így hamarosan újra számíthat rá a lengyel együttes szakmai stábja.

„Sportsérvvel küszködtem, s bár sokáig reménykedtünk benne, hogy nem kell megműteni, sajnos elkerülhetetlenné vált, így jó két hete túlestem rajta – mondta lapunknak Tamás Márk, a Slask 28 esztendős futballistája. – Az orvos két sérvhálót ültetett be a hasamba, s bár jelentős beavatkozásnak hangzik, már aznap hazamehettem. A combközelítő izmom gyulladását összefüggésbe lehetett hozni a sérvvel, így ez a fájdalom is lassan elmúlik. Remélem, két-három hét múlva már futballjellegű mozgásokat is végezhetek a pályán. Úgy tervezem, hogy ha a február ötödikei, Lechia Gdansk elleni bajnokin még nem is, egy héttel később, a Górnik Leczna ellenin már újra szerepelhetek. Ideje is lenne, hiszen borzasztóan éltem meg az elmúlt fél évet: sokáig az orvosok sem tudták megmondani, mi pontosan a probléma, miért vannak fájdalmaim. Elmentem ide, elmentem oda, de sehol sem kaptam megnyugtató választ. Aztán elkerültem Lengyelország egyik legjobb orvosához, ő volt az, aki megmondta, mi a bajom, és hozzátette, nincs mese, műtétre lesz szükség. Csak egyszer hagytam ki hosszabb időt pályafutásom során, egy izomszakadás miatt öt hónapot, de akkor legalább tudtam, mi a probléma, és milyen úton kell végigmennem.”

Ráadásul a Slask sem parádézott, a tizedik helyen áll a tabellán.

Tamás Márknak a nyáron lejár a szerződése a klubbal, és még nem tudni, merre veti a sors.

„Egyelőre nem különösebben foglalkoztat a megállapodásom, csak az lebeg a szemem előtt, hogy a tavasszal visszatérjek, újra stabil játékossá váljak, menjen jól a futball, és magam mögött tudhassak leg­alább tíz bajnokit. Ha nem jött volna közbe a sérülésem, már most lett volna lehetőségem a váltásra, de ez így kútba esett. A Slask is jelezte korábban, hosszabbítsunk, meglátjuk, mit hoz az élet. Jelenleg tényleg az a fontos, hogy a lábam miként reagál a nagyobb terhelésre és a meccsekre. Vágyom arra, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány újra meghívjon a válogatottba, s bár felejthetetlen élmény volt a szeptemberi bemutatkozásom a csapatban Andorra ellen, azért megmutatnám, sokkal többre vagyok képes, hiszen akkor már sérüléssel bajlódtam, úgy edzettem, játszottam. Rendkívül motiváltan várom a folytatást, reggel nyolctól este nyolcig a felépülésért dolgozom, kezelésekre járok, erősítem a lábam, hiszem, hogy meglesz az eredménye. Végre véget ér a rémálom!”