Légiósok: Egyik rekord után jöhet a másik – Gazdag Dániel

– Mikor tudta meg, hogy a hétvégén klubtörténelmet írt az Orlando Citynek lőtt góljával?
– Rögtön a meccs után – nyilatkozta lapunknak Gazdag Dániel, az MLS-ben szereplő Philadelphia Union magyar légiósa. – Előtte nem szólt senki, hogy közel járok a csúcsdöntéshez, de a lefújást követően a médiastáb tagjai elárulták, én vagyok a Philadelphia első futballistája, aki középpályásként eljutott tíz gólig az alapszakaszban. Korábban nyolcan is elérték ezt a számot, de ők egytől egyig csatárok voltak.

– Mivel jár a történelmi gól?
– Büszkeséggel! Jó belegondolni, hogy bekerül a nevem a klub históriás könyvébe.

– Arrafelé mi a módi, ha egy játékos elér valamit? Raklapnyi pizzával állít be a következő edzésre?
– Ez Amerikában nem szokás, nem úgy, mint Magyarországon. Otthon már biztos üzentek volna a többiek, hogy egy tálca rétes nélkül be se lépjek az öltözőbe... Itt még a születésnapokat sem tartják meg, jobban mondva, nem az ünnepelt hozza a tortát, a konyhán sütnek neki.

– Térjünk vissza a gólra. Les volt?
– Mivel a bíró megadta, tuti nem... Más kérdés, hogy három-négy percig szünetelt a játék, amíg elemezték a szituációt. Amikor a kapuba találtam, nagyon boldog voltam, de aztán bevillant a kép, hogy csak a kapus volt előttem. Az asszisztens lest jelzett, megijedtem, hogy érvénytelenítik a gólt, majd következett a hosszú várakozás. Igaz, a kispadunkról jelezték közben, hogy szerintük a védő tizedmásodperccel később lépett ki, így nem voltam lesen, de meg kellett várni, amíg a játékvezető is megnézi a felvételt. Kiment, videózott – és megadta! Az örömöm már nem volt olyan nagy, mint elsőre, de az egyik kapu mögött ültek piros-fehér-zöld zászlót lobogtató magyarok, hozzájuk azért kifutottam. Mivel a közelben élnek, ha Orlandóban lépünk pályára, mindig kijönnek nekem szurkolni, már csak miattuk is örültem a gólnak, no meg a sorozatban negyedik győzelemnek.

– Most jó ránézni a tabellára?
– A Keleti főcsoportéra mindenképpen. Egyfelől azért, mert vezetjük, másfelől azért, mert jóval több pontunk van, mint tavaly ilyenkor volt. Az előző idényben ötvenkét ponttal zártuk az alapszakaszt, most negyvenkettőnél járunk, a hátralevő tizenkét fordulóban minden esélyünk megvan arra, hogy túlteljesítsük az egy évvel ezelőtti termést. Arról nem szólva, hogy a főcsoportgyőzelem a folytatás szempontjából is fontos lenne, hiszen ez esetben szinte végig hazai pályán játszhatnánk a rájátszásban.

– Kijelenthető, hogy jobb a csapat, mint tavaly volt?
– Igen! Egységesebbek vagyunk, a támadójátékunk erősödött, s a védekezésünk is sokat javult. Vezetőedzőnk, Jim Curtin már kitűzte az újabb célt: ligacsúcsot dönthetünk, ha huszonhét gólnál kevesebbet kapunk. Eddig csupán tizenötször rezdült meg a hálónk, ha megőrizzük a jó formánkat, összejöhet ez a rekord is.

– Az is kijelenthető, hogy Gazdag Dániel is jobb, mint tavaly volt?
– Azt gondolom, erre a kérdésre is felelhetek igennel. Az előző évben az idény közepén érkeztem Philadelphiába, szükségem volt némi időre, hogy beilleszkedjek és felvegyem a ritmust. Nem állítom, hogy rosszul ment a játék, de idén még jobban megy. A felkészülés első napjától itt vagyok, nincs is gondom semmire, élvezem, hogy remek csapatban, jó körülmények között futballozhatok.

– Hitte volna, hogy huszonkét forduló alatt szerez tíz gólt?
– Ha a rajt előtt valaki ezzel áll elém, nem nevetem ki, ám nem mertem volna rávágni, hogy biztosan így történik. Bíztam abban, meglesz a tíz gól, de úgy kalkuláltam, hogy inkább az idény végéig. Azt persze nem bánom, hogy így alakult, mi több, ha már idáig jutottam, szeretnék még legalább nyolcat lőni az alapszakaszban.

– Miért éppen annyit?
– Mert azzal újabb klubrekordot könyvelnék el, az érvényben lévő csúcs ugyanis tizenhét. Nem mondom, hogy könnyű a feladat, de nem is lehetetlen. Van még tizenkét mérkőzés, szerintem elérhető az a nyolc gól.

– Tudja, hogy az eddigi góljai közül hány ért győzelmet?
– Három. Az utóbbi három meccsen kétszer is győztes gól fűződött a nevemhez, a New England és az Orlando ellen is három-három pontot ért. Rendre szoros mérkőzéseken találok a kapuba – amikor hét nullára legyőztük a D.C. Unitedet, nem is lőttem gólt.

– Akkor nem is akart, ugye?
– Dehogynem! Hiába mondogatják, hogy nem a nagy különbséggel megnyert találkozókon kell gólt rúgni, mérges voltam, hogy nem sikerült. Arra viszont megint csak büszke vagyok, hogy a tíz gólomat tíz meccsen értem el.

– Ha már tíz: azt is tudja, hogy a góljai tíz pontot hoztak a Philadelphiának?
– Látja, ezt nem tudtam, de ha benne lesz a cikkben, megmutatom majd a többieknek az öltözőben...

– Ahogyan a formájával, a hangulatával sincs probléma.
– Naná, hogy nincs! Két hete az azt megelőző másfél hónapban otthon nyaraló feleségem és két kisfiam is visszatért Amerikába, úgyhogy teljes a boldogság. Mert az egy dolog, hogy jól ment a szekér, de több ezer kilométernyi távolságból nehéz volt megosztani az örömömet a családdal. Szóval, minden szép és jó most körülöttem, remélem, sokáig így is marad!