Ausztria: vonzó ajánlatot kapott a LASK-tól Kecskés Ákos

Új fejezet nyílt Kecskés Ákos pályafutásában. A Hódmezővásárhelyről induló 26 éves futballista – kétéves újpesti kölcsönjátékkal megszakítva – tizenkettedik éve légiós, megjárta Olaszországot, Lengyelországot, Svájcot, a héten pedig Oroszországtól vett búcsút, hogy Ausztriába, a Duna partján fekvő Linzbe költözzön. A hatszoros válogatott belső védő kapcsán már június végén hírt adtunk, hogy az osztrákoknál folytathatja pályafutását. Bár az értesülés hiteles volt, jócskán elhúzódott a klubváltás – aligha meglepő, hogy az Oroszországot ért szankciók és a háború okozta kaotikus helyzet miatt nem volt egyszerű elhagynia az országot, főként úgy, hogy sokáig élő szerződés kötötte csapatához, a Nyizsnyij Novgorodhoz. Miután dűlőre jutott az orosz Premjer Liga előző idényének tizenegyedik helyezettjével megállapodása felbontásáról, Ausztriába utazott, hogy megkösse az egyezséget a LASK elöljáróival – az utazás sem volt sétagalopp.

„Kedden érkeztem meg Linzbe, orvosi vizsgálatokon, valamint különböző egészségügyi felméréseken vettem részt, majd miután mindent rendben találtak, aláírtuk a papírokat – mondta a Nemzeti Sportnak Kecskés Ákos, aki négyéves szerződést kötött a LASK-kal. – Amennyire hosszú folyamat volt, mire megkötöttük a szerződést, annyira örülök, hogy megtörtént a klubváltás. Nem volt könnyű elhagyni Oroszországot, macerás és fárasztó volt eljutni Ausztriába. Vasárnap délután indultam útnak Nyizsnyij Novgorodból repülővel, a légtérzár miatt törökországi átszállás várt rám. Moszkvából hajnali kettőkor ment volna a gépem Antalyába, ám csak reggel fél hétkor szálltunk fel, így lekéstem a csatlakozást, Törökországban kellett megszállnom, ezért csak kedd délben értem Linzbe. Ha csak a szakmai szempontokat veszem figyelembe, az első oroszországi félévem tökéletes volt, de a második félévet megsínylettem. Decemberben ért véget az őszi szezon, majd februárban kitört a háború, ami nagyban közrejátszott abban, hogy a tavasszal nem úgy alakult a karrierem, mint terveztem.”

Valóban, ha bevethető volt, minden őszi bajnokit végigjátszott, ám ebben az esztendőben már csak elvétve kapott lehetőséget Alekszandr Kerzsakov vezetőedzőtől – már csak ezért sem meglepő, kereste a lehetőségét, hogy klubot s országot váltson, aligha lehetett egyszerű Oroszországban a futballra össz­pontosítani. Huszonegy, Nyizsnyij Novgorod-mezben lejátszott tétmérkőzést követően szerződött a LASK-hoz, amellyel, mint említettük, négyéves megállapodást kötött. Ritkaságszámba megy, ha egy húszas évei közepén járó magyar labdarúgóval hosszú távú szerződést köt az NB I-nél magasabban jegyzett bajnokságok valamelyikében szereplő klub, márpedig az osztrák élvonal bizonyos értelemben messze lehagyja a magyart: az UEFA-együtthatókat figyelembe vevő rangsor szerint az osztrák Bundesliga a nyolcadik legerősebb a kontinensen, míg a hazai pontvadászat csupán huszonhetedik, az orosz liga pedig tizedik.

Mivel több ajánlata is volt, rákérdeztünk, miért döntött a LASK mellett, amely az előző idényben az alsóházi rájátszásban a második helyen végzett.

„Több ajánlatot is mérlegeltem, sokakkal beszéltem, ráadásul a Nyizsnyijtől is jelezték, örömmel hosszabbítanának velem – folytatta a hátvéd, aki Víg Péter, Liebhaber Barnabás, D. Szabó Gyula, Németh László és Simkó László után az osztrák egyesület történetének ötödik magyar labdarúgója lett. – Imponált a Linz kitartása, nagyra értékeltem, hogy a vezérkara minden követ megmozgatott, hogy a klub játékosa legyek. A tárgyalásokon éreztem a bizalmat, amely végül abban mutatkozott meg, hogy a szerződésem időtartama négy évre szól. Boldog vagyok, hogy Linzben folytatom a pályafutásomat, remélem, siker­sztori lesz a miénk. A LASK a legutóbbi három idényben csoportkörös volt a nemzetközi kupaporondon, kétszer az Európa-ligában, legutóbb pedig az Európa-konferencialigában indult, s kétszer a kieséses szakaszt is megérte. Sokat nyomott a latban, hogy egy nemzetközi szinten is versenyképes csapat hívott, amelynek nagy tervei vannak. Izgatottan várom a februárt, ekkor költözünk ugyanis az új, huszonkétezer férőhelyes stadionunkba. Amint látom, a keret is folyamatosan erősödik, ezért is döntöttem úgy, hogy a következő négy évben szeretnék részese lenni ennek a projektnek. Nyilvánvaló célunk, hogy ismét kijussunk a nemzetközi kupaporondra. Mivel az osztrák élvonal az UEFA-rangsorban nyolcadik, a tizenkét csapatos bajnokságból öt együttes is kvalifikál az európai kupákba – már csak ezért sem élem meg visszalépésként az átigazolásomat. Az orosz bajnokság nagy erőt képvisel, ám látszik a tendencia, amely szerint rengeteg légiós hagyja el az országot, a topcsapatok sorra veszítik el legnagyobb értékeiket, ami rossz hatással lesz az egyébként jó színvonalra – korábbi csapatomnál, a Nyizsnyij Novgorodnál is mindössze három külföldi futballista maradt a nyolcból. Vonzó volt az osztrák ajánlat, mert nagy lehetőségek rejlenek a klubban, ígéretes a jövőkép, és az is az ínyemre van, hogy az előző idényt követően az élmezőnybe vágyik a LASK. Egyébiránt négyvédős rendszerben futballozik a csapat, mérkőzései döntő többségén uralja, irányítja a játékot.”

Ami a válogatottat illeti, a belső védő mindvégig informálta Marco Rossi szövetségi kapitányt az átigazolásáról, és az olasz szakember támogatta a váltást: jó lépésnek tartja, hogy a bekk Ausztriában folytatja, úgyhogy megelőlegezhetjük, a nemzeti csapat szempontjából is jó helyre került. A szerződéskötést követően rögvest edzésbe állt, de mint azt lapunkkal megosztotta, nem érzi magát százszázalékos állapotban, kisebb Achilles-ín-problémája van – emiatt nem nevezhették a Wolfsberg elleni szombati bajnokira. A bemutatkozása még várat magára, de ha minden jól megy, jövő héten már csak Dietmar Kühbauer vezetőedzőn múlik, beveti-e a Rapid Wien elleni hazai összecsapáson.