Légiósok: Azt érzem, fokról fokra lépek előre – Schäfer András

– Aki kezdő volt a Bayern München ellen, az lesz az Union Saint-Gilloise ellen is?
– Csak remélni tudom, hogy igen – felelte érdeklődésünkre az Union Beriln 23 esztendős középpályása, Schäfer András, aki múlt szombaton 85 percet a pályán töltve, nagyszerű teljesítménnyel vette ki a részét a címvédő Bayern ellen elért 1–1-es döntetlenből. – A kezdő tizenegyet még nem árulta el Urs Fischer, de ismerve a vezetőedzőnket, biztosan megtalálja a legjobb megoldást. Sokan vagyunk, sok meccs vár ránk, a keretnek tíz középpályás is tagja, várható, hogy a szakmai stáb rotál. Ennek is megvan persze a maga szépsége, mindig, mindenkinek készen kell állnia a bevetésre.

– Csupán a játék kedvéért: ha Urs Fischer megkérdezné öntől, hogy a csütörtöki Európa-liga-találkozón, vagy a vasárnapi, Köln elleni bajnokin öltene szerelést szívesebben, mit válaszolna?
– Azt, hogy mindkettőn! Aztán lehet, hogy egyik meccsen sem lépek pályára, de az is, hogy csak az egyiken. Nehéz ezt előre megmondani. Lám, azok után, hogy az RB Leipzig ellen kezdő voltam, a Schalke otthonában egy percet sem kaptam, majd a Bayern ellen szinte végig játszottam. Érdekes helyzet ez, nem vitás, ugyanakkor nincs kétségem afelől, hogy a vezetőedzőnk tudja, mi a legjobb nekem, mi a legjobb a csapatnak.

– Beszélgettünk a bajnoki rajt előtt is, az akkor készült interjút a következő szavakkal zárta: „Minden játékpercet meg akarok becsülni, feltett szándékom ugyanis, hogy megmutassam: itt a helyem!” Egy hónap elteltével kijelenthető, hogy minden a tervei szerint alakul?
– Igen! Legalábbis azt érzem, hogy fokról fokra lépek előre, egyre nagyobb szerepet kapok. Azzal természetesen tisztában vagyok, hogy most kell ráraknom még egy lapáttal, hiszen minél több munkát teszek bele, annál jobb eredményt érhetek el. Az említett beszélgetés során is elmondtam, lesznek olyan mérkőzések, amelyeken kezdőként juthatok szóhoz, lesznek olyanok, amelyeken csereként szállok be, de lesznek olyanok is, amelyeken nem kapok lehetőséget. Tudtam, hogy erre kell számítani, nem is tévedtem.

– Azért jelzésértékű, hogy nem a Hertha és a Mainz, hanem a Bayern és az RB Leipzig ellen volt kezdő.
– Úgy tűnik, a nagyok elleni meccsekre tartogatnak... Komolyra fordítva a szót: csak azt tudom mondani ezzel kapcsolatban, amit legutóbb, vagyis minden játékpercet megbecsülök.

– A Bundesligában öt forduló telt el, az Union Berlin három győzelemmel és két döntetlennel a negyedik helyen áll. Gyanítom, a kezdés előtt ezt aláírta volna.
– Naná! Főleg annak tükrében, hogy a sorsolásunk mindennek tűnt, csak könnyűnek nem. Szerintem nem túlzás megállapítani, hogy kifejezetten jól indultunk, most már nincs más hátra, mint előre, minden erőnkkel azon leszünk, hogy tartsuk ezt a szintet. Más kérdés, hogy ez cseppet sem lesz egyszerű, mivel a bajnokság és a Német Kupa mellett immár az Európa-ligában is megméretünk, arról nem szólva, hogy jó néhányunkra – hála az égnek! – még válogatott meccsek is várnak. A négyfrontos terhelés szerfelett strapásnak ígérkezik, ám aggódni nem kell miattunk: egyrészről elég mély a keretünk, másrészről erre készültünk, ezért végeztünk irtózatosan kemény munkát a nyáron, hogy ezt bírjuk. Urs Fischer biztosan kitalál valamit arra is, hogy minden szinten megálljuk a helyünket, remélem, a megoldásnak én is a része leszek.

– A Bundesliga elsőbbséget élvez a többi sorozattal szemben?
– Azt senki ne feledje, mi nem a Bayern München vagy a Real Madrid vagyunk, az elsődleges célunk továbbra is a bennmaradás kiharcolása. Ezt fogalmaztuk meg az idény elején, ehhez tartjuk magunkat azóta is. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy megpróbáljuk a legjobbunkat nyújtani más fronton is. Úgy vagyunk vele, ha már bejutottunk az Európa-ligába, szeretnénk megmutatni magunkat ezen a színtéren is. Az a vágyunk, hogy tavasszal is versenyben legyünk a nemzetközi porondon. Olyan csoportba kerültünk, amelyből továbbjuthatunk, még akkor is, ha három erős ellenféllel csapunk össze. A Braga a második helyen áll a portugál bajnokságban, az Union Saint-Gilloise épphogy lemaradt az aranyról a belga bajnokság legutóbbi kiírásában, és nyilván a Malmö is kemény dió lesz. Meglátjuk, mire megyünk ellenük, de nincs okunk félni. Vannak olyan kiváló csapatok, amelyek úgy vágnak neki a csoportküzdelmeknek, hogy biztosak lehetnek a továbbjutásukban. A mi együttesünk nem ilyen, ettől függetlenül nem lebeghet más cél előttünk, mint hogy az egyenes kieséses szakaszban is érdekeltek legyünk.

– Az Európa-liga-szereplést ugyanakkora felhajtás övezi Berlinben, mint a bajnoki mérkőzéseket?
– Elég, ha annyit mondok, minden Union-drukker úgy várja az előttünk álló időszakot, mint a karácsonyt? Az érdeklődés a magyarországi válogatott meccseket idézi, több stadiont is megtöltenének a jegyre pályázó szurkolók. Úgy tudom, végül sorsolás döntött arról, kik azok, akik bejuthatnak az első találkozóra. Nemrég Székesfehérváron is megtapasztalhatták, milyen az, ha egy német klubnál megbolondulnak a fanatikusok, a kölniek is futballfiesztát varázsoltak a Vidi elleni rájátszásból. Na, a mi drukkereink kicsivel még őrültebbek is...

– Szavaiból úgy veszem ki, izgatottan várja a csütörtök estét.
– Nagyon! Európa-liga-, illetve Európa-konferencialiga-selejtezőn már volt szerencsém játszani, ám csoportmérkőzésen még nem. Ez újabb kihívást jelent nekem, de hiszem, hogy megugrom ezt az akadályt is. Egyébként is úgy készülök minden meccsre, mint egy ünnepre, igen, alig várom, hogy elkezdődjön ez a kaland is.

– Már csak azt kellene tisztázni, hogy a német vagy a belga Union a jobb.
– Ez a pályán kiderül, de mivel ez a mi pályánk, amelyen minden mérkőzést meg akarunk nyerni, talán nem ok nélkül bízom abban, hogy a német Union a jobb.

EURÓPA-LIGA, CSOPORTKÖR
1. FORDULÓ
D-CSOPORT
18.45: Malmö (svéd)–Braga (portugál)
18.45: Union Berlin (német)–Union Saint-Gilloise (belga)