Schäfer András: Várom, hogy újra válogatott mezt húzzak

– Szombaton a Heidenheim elleni Bundesliga-mérkőzésen megszerezte első gólját az idényben. Nagy megkönnyebbülést jelentett, miután november végén hosszú sérülés után tért vissza?
– Nyilván örülök gólnak, de lehet, hogy elcseréltem volna a győzelemért, mert fontos bajnoki mérkőzés volt ez nekünk, amelyet megnyerhettünk volna, sajnos nem sikerült, kettő−kettő lett a vége – válaszolta lapunknak Schäfer András, az Union Berlin 24 éves, 22-szeres magyar válogatott középpályása. – Lassan hozzá kell szoknunk, hogy az idényben egyszerűen nincs szerencsénk. Most is jól futballoztunk, de két hibából kaptunk két gólt. A teljesítményünk teljesen rendben volt, ám az ilyen hibákat ezen a szinten már megbüntetik. Az vigasztal, hogy a legutóbbi négy meccsünkön veretlenek maradtunk, de jó lett volna sorozatban a harmadik győzelmünket is megszereznünk a Bundesligában.

– Különös jelenet játszódott le a gólja után, mivel a lövésénél a labda megpattant csapattársa, az amerikai Brenden Aaronson hátán. Jól értelmeztük a felvétel alapján, hogy a játékvezetőt győzködi, önt írja be gólszerzőnek?
– Az az igazság, hogy nem tudtam a vonatkozó szabályt, kinek jár ilyen esetben a gól, ha egy lövés után a labda a saját csapattársamon pattan meg, erről érdeklődtem a játékvezetőnél. A sporinak nagyon jó humora van, ezért viccesen mondtam neki, nekem írja be a gólt. De nem volt ez nagy győzködés, nincs túlzott jelentősége, kié a gól, legrosszabb esetben gólpassznak írták volna be. Csupán érdeklődtem, mi a szabály ilyen esetnél, ugyanakkor az is igaz, ilyen hosszú kihagyás után jót tett a lelkemnek, hogy gólt szereztem.

– Azt mondja, jó humora van a játékvezetőnek. Ezt már tudta róla?
– Igen, persze, jó ideje játszom már Németországban, ismerem a játékvezetők többségét, Deniz Aytekinről is pontosan tudtam, van humorérzéke, és nem is csalódtam benne. Mosolyogva fogadta a szavaimat, és rögtön mondta, ne is álmodjak arról, hogy nekem írja be a gólt. Aztán csak nekem írta be.

– Az előző idényben kimagaslóan teljesített az Union Berlin, bejutott a Bajnokok Ligájába, most viszont csak a tizennegyedik helyen áll a bajnokságban. Mi a cél az idény hátralévő részére, pusztán a bennmaradás kivívása?
– Egy ilyen hullámzó évadban alapvetően nem lehet más, de egyébként is minden idénynek úgy vágunk neki, hogy negyven pont megszerzése a célunk, ami általában biztos bennmaradást jelent. Ám olyan szoros a mezőny, hogy két-három egymás utáni győzelemmel máris felkapaszkodhatnánk a hetedik helyre, amely már európai kupaszereplést jelent. Azt mondom, inkább legyünk óvatosak, és tűzzük ki célként a bennmaradást, de bőven van még lehetőség ebben az idényben.

– Nagyon hosszú sérülésből tért vissza november végén, és most először játszott végig egy mérkőzést. Elmondható, hogy most már teljesen egészséges?
– Ha nem lennék százszázalékos állapotban, nem tudnék végigjátszani egy Bundesliga-mérkőzést. ám nyilván nem volt zökkenőmentes a felépülésem. Időnként érzem még a lábamat, továbbra is sokat kell foglalkoznom vele. A múltban nem sült el jól, amikor kijelentettem, hogy teljesen egészséges vagyok, ezért inkább úgy mondanám, egy fokkal optimistább vagyok a teljes felépülésemet illetően, mint korábban.

– Márciusban két felkészülési mérkőzést is játszik a válogatott. Számít rá, hogy ott lesz a pályán Törökország és Koszovó ellen, illetve a nyári Európa-bajnokságon azután, hogy sérülései miatt 2022 szeptembere óta nem szerepelt címeres mezben?
– Nyilván reménykedem benne, hogy visszakerülök a válogatottba. A márciusi meccsekig hátravan még három bajnoki mérkőzésem Németországban, ha azokon jó teljesítményt nyújtok, minden esélyem megvan arra, hogy számol velem Marco Rossi szövetségi kapitány, senkinek sincs bérelt helye a válogatottban. Tehát reménykedem, és várom már azt a pillanatot, hogy újra magamra húzhassam a válogatott mezét.