Szappanos Péter: A vártnál is jobb körülmények fogadtak Szaúd-Arábiában

– Nagyjából két hete van kinn Szaúd-Arábiában – milyenek az első benyomásai?
– Őszintén szólva jobbak a vártnál – válaszolta lapunknak az egyszeres magyar válogatott Szappanos Péter, aki a Pakstól igazolt a szaúdi profi ligában szereplő Al-Fateh együtteséhez. – Nagyon jó körülmények fogadtak, a stadion, az edzőpálya, az eszközpark, minden csúcskategóriás. Továbbá a klubnál is a legprofibb hozzáállással és gondolkodással találkoztam. Ami a meccseket illeti: eddig két bajnokin játszottam, és nem túlzok, közel ötven fok is lehet, ezért úgy mondanám, hogy okosan játszanak errefelé, például minden kisebb játékmegszakításnál isznak a játékosok.

– Mennyiben más bioritmus szerint él odakinn? Valóban este vannak az edzések?
– Tényleg este edzünk, általában fél nyolctól. Hatra érkezünk a pályára, megbeszéléseket tartunk, akinek kell, a kondiban letudja a prevenciós tréninget, majd jöhet a klasszikus edzésmunka. Ez utóbbi egyébként nem sokban tér el az otthoni rendszertől, mind az időintervallumot, mind az intenzitást tekintve hasonló edzéseket végzünk, mint Magyarországon.

– Említette, hogy két bajnoki mérkőzésen van túl. Az Al-Kvadszija elleni bemutatkozása nem sikerült jól, három nullára kikaptak, ám utána a liga négy kiemelten támogatott csapata közül az egyiket, az Al-Ahlit legyőzték egy nullára. Hogyan élte meg ezeket a találkozókat?
– Mindenekelőtt fontos kiemelni, hogy az Al-Fateh átalakulóban lévő csapat. Sokan távoztak az előző idény után, az új igazolások pedig folyamatosan érkeznek a kerethez, az első meccs után is hárman jöttek például. Az Al-Kvadszija ellen sokáig tartottuk magunkat, és csak a meccs végére estünk szét és nyíltunk ki annyira, hogy az ellenfél bevigye a kegyelemdöfést. Ugyanakkor az Al-Ahli ellen sokkal egységesebb arcát mutatta a csapat, taktikailag és teljesítményben is sokat javultunk, ez jelentette a siker alapját. Én is jól éreztem magam a kapuban, Rijad Mahrez egyik szabadrúgásánál kellett védenem, illetve több közeli fejesnél hárítottam, de az ellenfélnek igazából csak a második félidőben voltak nagyobb helyzetei.

– Az Al-Ahli keretértéke közel tízszerese az önökének, Mahrez mellett többek között Roberto Firmino, Franck Kessié vagy a kapus Édouard Mendy is a csapat tagja. Milyen élmény volt ellenük pályára lépni?
– Amikor náluk volt a labda, természetesen kettőzött erővel kellett koncentrálni, ezzel együtt nem kellett máshogy helyezkednem, vagy máshogy mozognom a kapuban. Természetesen nagyon jó érzéssel tölt el, hogy ilyen kaliberű játékosok ellen léptem pályára, és megőriztem a kapumat kapott gól nélkül. Klubszinten még nem játszottam hasonló klasszisok ellen.

– Feltételezem, megdicsérték a mérkőzés után.
– Mindenki boldog volt, együtt örültünk. Hozzá kell tennem, a helyi játékosoknak nagyobb motivációt jelent, hogy a liga egyik nagycsapata ellen játszhattak, hisz ők itt mutathatják meg magukat. Persze én is nagyon örültem, és nemcsak a kapott gól nélküli mérkőzésnek, hanem annak is, hogy stabil teljesítményt nyújtottam.

– A pályán kívüli életet hogyan látja? Akadhatnak nehézségek az új kultúrában?
– Nem hiszem, mert az engem körülvevő miliőben mindenki profi és mindenben segít. Barátságos és befogadó közegre leltem, bízom benne, hogy amikor a családom kijön, ők is hasonló tapasztalatot szereznek. Egyelőre otthon maradtak, amíg a lakhatásunkat elintézem.

– A Paks csütörtöki Konferencialiga-mérkőzését látta? Üzentek önnek a szurkolók.
– Láttam, és ezúton is köszönöm nekik. A Paks nélkül nem sikerült volna ez az előrelépés a karrieremben, ezért is hálával tartozom a klubnak. Ami a meccset illeti, karnyújtásnyira volt a továbbjutás, és a Paks nagyon megérdemelte volna. Persze lehet mondani, hogy a mérkőzés képe alapján a cseh csapat jobb volt, de én abból a szemszögből is nézem, hogy mennyi és mennyire őszinte munkát tett bele a gárda abba, hogy idáig eljusson, továbbá ebben nekem is volt részem. A kiesés ellenére büszkeséggel tölt el a Paks szereplése.