Komáromi György: Ez az idény megalapozhatja a jövőmet

– Jó ideje külföldre készült. Milyen volt az első két hét a Maribornál?
– Különös volt ez az időszak, életemben először külföldön kellett beilleszkednem egy közösségbe, nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan sikerül – mondta a Nemzeti Sportnak a 22 éves Komáromi György, aki száz NB I-es mérkőzést játszva a Puskás Akadémiától a szlovén bajnokság második helyezettjéhez szerződött szeptember 7-én. – Sokkal nagyobb kihívásra számítottam ezen a téren, de a csapattársak befogadók, mindenben segítenek. Az öltöző nyelve a szlovén, edzőnk, Ante Simundza az anyanyelvén tartja a taktikai eligazítást, de van olyan stábtag, aki fordít az angolul beszélőknek, nincsenek nyelvi akadályok. Sikerélményben is volt részem, hiszen már három meccsen pályára léptem, kettőn nyertünk, a harmadikon, a Celje ellen pedig én szereztem a csapatunk gólját

– Pedig sokakkal előfordul, hogy külföldre szerződve hetek, hónapok után kerülnek új csapatuk kezdő tizenegyébe…
– Szerencsére az első adódó alkalommal megkaptam vezetőedzőnktől a lehetőséget, és ahhoz képest, hogy csak néhány edzésen voltam túl a csapattal, jól ment a játék, a gól is segítette a beilleszkedésemet. Nem volt időm felkészülni a kihívásra, gyorsan történt minden: a korosztályos válogatotthoz megérkezve egyáltalán nem volt a fejemben a klubváltás, akkor még nem is hallottam a Maribor érdeklődéséről. Könnyebbség, hogy ugyanabban a felállásban szerepelünk, mint az előző együttesemben. A jobb szélen számolnak velem, aminek örülök, mert azon az oldalon sokkal jobban érzem magam – ez egyébként a klubváltáskor is fontos szempont volt, sokkal jobban ki tudom használni a jobb szélen az erényeimet, adottságaimat.

– Mi döntött még a Maribor mellett? A magyar futballisták általában nem Szlovénia felé veszik az irányt…
– Szeretem a fokozatosságot, sohasem akartam túl nagyot ugrani, nehogy koppanjak. A tizenhatszoros szlovén bajnoknál játszani előrelépés az én esetemben. Bár nem sikerült főtáblára kerülnünk a nemzetközi kupaporondon, ez az idény nagy hatással lehet a pályafutásomra, megalapozhatja a jövőmet. Szeretném kiharcolni a rendszeres játéklehetőséget, felépíteni magamat.

– A Mariborra előrelépésként tekint annak dacára, hogy az UEFA rangsorában a szlovén liga hátrébb szerepel a magyarnál?
– Nem a bajnokság ereje alapján igazoltam Mariborba, az volt a legfontosabb, hogy minél többet játsszak. Úgy éreztem, a Puskás Akadémiánál a teljesítményem ellenére bizonytalan volt, mennyi lehetőséget kapok, de ezzel már nem akarok foglalkozni. A lényeg, hogy jó csapatba szerződtem, a következő idényben jó esélyünk van kilépni a nemzetközi kupaporondra, pláne, ha megnyerjük a bajnokságot.

– Milyen eltéréseket lát a szlovén és a magyar bajnokság között?
– Nagy a létesítmények, a játékterek közötti különbség az otthoniak javára – lekopogom, a mi stadionunk rendben van. Korábban hozzászoktam a rosszabb minőségű pályákhoz, falusi gyerekként csak hepehupáson játszottam. Szokás mondani, a jó futballista minden körülmény között meg tudja mutatni a tudását, úgyhogy adva van a feladat. Feltűnt az is, hogy a szlovén bajnokságban a harcmodor kellemetlenebb, több a rugdosódás, a lökdösődés, a könyöklés.

– Új csapatában mit várnak öntől?
– Ante Simundza azt kéri tőlem, hogy lehetőleg minél gyakrabban vállaljam fel az egy az egy elleni játékhelyzeteket – szerinte az sem baj, ha labdát veszítek, biztos benne, hogy előbb-utóbb átjátszom a védőmet. Érzem a bizalmat, amit próbálok minél több góllal és gólpasszal meghálálni.

– Érez megnövekedett elvárást amiatt, hogy klubrekordot jelentő összegért szerződtették?
– Fogalmam sincs, mennyit fizetett értem a Maribor – nem azt mondom, hogy nem érdekel, de nekem nem ezzel kell foglalkoznom. Nem véletlenül fizettek értem annyit, amennyit, de senki sem rugózik ezen, az a lényeg, mit nyújtok a pályán. A klubban azt mondták, tudják, mire vagyok képes, adjam magam a pályán, és minden rendben lesz.

– A Maribor partneri kapcsolatban áll a Hull Cityvel. Motiválja, hogy idővel a Championship-csapatba kerülhet?
– Ezzel jelenleg nem foglalkozom, az a fontos, hogy a Maribort segítsem, és kihozzam magamból a maximumot. A jövőmet a mindennapi kemény munka alapozhatja meg, úgyhogy a jelenre össz­pontosítok. Különben meg ha jól megy a játék, bármi megtörténhet.

– Pedig ez ígéretes lehetőségnek tűnik, amit három plusz egy éves szerződése idején megragadhat.
– A tárgyalások során valóban esett szó arról, hogy ha elkapom a fonalat, kipróbálhatom magam az angol klubnál, de most csak a jelen fontos. Büszkeséggel tölt el, hogy a Mariborban futballozhatok.

– Például Josip Iliciccsel, a szlovén labdarúgás egyik kiválóságával.
– Ő itt igazi legenda, elképesztő játékos. Ha valaki azt mondja néhány éve, hogy csapattársak leszünk, valószínűleg ingerülten visszaszólok, hogy ne szórakozzon, most pedig együtt készülünk nap mint nap. Rengeteget lehet tőle tanulni, hozzám hasonlóan ballábas, úgyhogy mindig figyelem, mit hogyan csinál. Noha harminchat éves, olyan megoldásai vannak, amelyektől leesik az állam, élmény nézni a játékát. A keret többi tagja is kiváló képességű, és legalább ennyire fontos, hogy nyitottak, befogadók, passzolnak nekem.

– Hogy látja, vezethet út Mariborból is a felnőttválogatottba?
– Az a célom, hogy az U21-esből a felnőttválogatottba ugorjak, szeretnék bemutatkozni, majd meghatározó tagja lenni a nemzeti csapatnak. Szerintem Mariborba is érkezhet meghívó, mindent megteszek, hogy jó játékkal, gólokkal és gólpasszokkal felhívjam magamra a figyelmet.