„Nyolc óra munka” – Csoboth Kevin érzi, erősebb, jobb játékossá válhat Svájcban

– Az első, Zürich elleni rangadóján megszerezte az első gólját a svájci élvonalban. Hogyan élte meg a mérkőzést?
– Minden szempontból igazi rangadó volt, hiszen a meccs előtt a Zürich vezette a tabellát – nyilatkozta a találkozó másnapján a Nemzeti Sportnak Csoboth Kevin. – Szinte telt ház, csaknem húszezer néző, remek hangulat és egy végig nagyon magas intenzitású mérkőzés. Az első félidőben mi szereztük meg a vezetést, de gyorsan egyenlített az ellenfél. Ezután viszont a második félidőben hiába próbálta irányítani a játékot a Zürich, az első helyzetünket gólra váltottuk, ami meghatározta a folytatást. Az ellenfél kitámadott, nekünk pedig volt területünk kontrákat vezetni, engem is ezzel a céllal küldött be a pályára az edzőnk, és a gólom is egy ellentámadásból született: jobbról kaptam meg a labdát, befelé cseleztem, majd 17 méterről kilőttem a rövid alsót. A gólom után is volt több helyzetünk, amiket kihagytunk, én is mellé gurítottam egyet, de még ezzel együtt is meglett a negyedik gól a folytatásban. Talán most nyújtottuk a legjobb teljesítményt, mióta itt vagyok, és fontos volt, hogy a hétvégi vereség után egy ilyen győzelemmel tudtunk javítani.

Csoboth Kevin gólja

– A keddi a nyolcadik tétmeccse volt a St. Gallenben és a Svájci Kupa után most már a bajnokságban is megvan az első gólja, viszont mind a nyolc meccsen csereként lépett pályára. Mi kell ahhoz, hogy a kezdőcsapatba is bekerülhessen?
– Az edzőnk időt adott nekem, hogy elsajátítsam a taktikát, mert más rendszerben játszunk, mint Újpesten, és a szerepem is más, mert nem vonalszélsőt játszom. Sokkal többet kell befelé játszanom, területeket kell nyitnom, miközben a játékunk alapja a fegyelmezett védekezés, amiben természetesen nekem is megvan a feladatom. Hálás vagyok az Újpestnek, hogy élvonalbeli játékossá válhattam, a St. Gallen viszont már egy következő szint az NB I-hez képest, jóval agresszívebbek az ellenfelek, mint otthon, és ezáltal nagyobb az iram is. Fizikailag és az egy egy elleni párharcokban, az agresszivitásban fokozatosan fejlődnöm kell, fel kell vegyem a kesztyűt. Szerencsére a társaktól és a klubtól is minden segítséget megkapok. Hogy mást ne mondjak, van egy mellém kirendelt erőnléti edző, aki mindig ott van velem a konditeremben, előírja a feladataimat, és folyamatosan tanácsokkal lát el a meccsek után is, hogy segítsen az erőlétem fejlesztésében. Az elején, amikor idekerültem, az erőnléti edzések után úgy húztak haza, mint egy szánkót, olyan fáradt voltam, de megérte, mert ezután a válogatottban a különböző fizikai felméréseken már a legjobb eredményeket értem el, jobbat, mint az Európa-bajnokság előtt. Az tehát, hogy bekerüljek a kezdőbe, egy folyamat része, egyre több lehetőséget kapok, most már rendre fél órákat játszom. Ugyanakkor nagyon sok mérkőzésünk van, innentől nagyjából kétnaponta, hiszen a bajnokság mellett a Svájci Kupában és a Konferencialigában is versenyben vagyunk, így biztos vagyok benne, hogy meg fogom kapni a lehetőséget a kezdőcsapatban is.

– Mennyire erős a versenyhelyzet a gárdán belül?
– A posztomon a kezdőben egy saját nevelésű, svájci játékos szerepel (Christian Witzig – a szerk.), kiváló labdarúgó, kedden ő is gólt szerzett, a szurkolók nagy kedvence. Ugyanakkor együtt is tudunk futballozni, úgy érzem, hosszú távon egymást erősíthetjük. Ezt a többiekről is elmondhatom. Az egyik csapattársam a német élvonalban, Stuttgartban szerepelt a St. Gallen előtt (Jovan Milosevics), egy másik pedig az olasz Atalantában (Moustapha Cissé). Ilyen közegben sokat lehet fejlődni.

– Svájcban hogyan néz ki egy napja, amikor nincs meccs?
– Általában reggel nyolcra már az edzőközpontban kell lennünk. A közös reggeli után edzés, erőnléti foglalkozás, majd közös ebéd szerepel a programban. Utána taktikai értekezlet, elemzések, majd egyéni foglalkozások. Utóbbinak része lehet az edzőnkkel (Enrico Maassen) folytatott beszélgetés, aki négyszemközt is értékeli a teljesítményünket, kifejti az elvárásait. Továbbá vannak olyan szakemberek, akik a játékosok egyéni fejlesztéséért felelősek. Velük külön-külön vagy kiscsoportokban dolgozunk, gyakorolunk bizonyos játékhelyzeteket. Azt mondhatom, reggel nyolctól úgy hat-nyolc órát bent vagyok az edzőközpontban, ahogy az egy munkahelyen is szokás.

– Szóba került már a válogatott: mit gondol, Svájcban játszva a nemzeti csapatnál is reális cél lehet az ön számára a kezdő tizenegybe kerülés?
– Most az elsődleges célom, hogy itt, a St. Gallenben beverekedjem magam a kezdőbe. A válogatottban minden percnek örülök, amit Rossi mestertől kapok, és mindig annak a taktikának, feladatnak igyekszem maximálisan megfelelni, amit elvár tőlem. Már alig várom, hogy ismét a válogatottnál lehessek és a Nemzetek Ligájában a gyengébb kezdés után javítani tudjunk, jó lenne már a hollandok elleni hazai meccsen. Minden válogatott életében vannak hullámvölgyek, nagyon bízom benne, hogy túl tudunk ezen lendülni.