Oroszlánok között – Bodnár Zalán jegyzete

A legnehezebben megválaszolható kérdés Sallai Roland klubváltása, a német Freiburgból a török Galatasarayhoz szerződésével kapcsolatban, hogy előrelépésnek tekinthető-e, ha valaki topligából szerződik nem topligás nagycsapatba? Már akkor is foglalkoztatott a kérdés, amikor még az a pletyka járta, hogy az angol másodosztályú Leeds Unitedbe szerződik, hiszen a Championshipet sokan joggal tartják a hatodik legerősebb európai bajnokságnak az öt topliga után, és a Leeds dicső történelmű, patinás csapat. Ugyanez elmondható a Galatasarayról is, amely szintén nyert már európai kupát – és rekordbajnok hazájában. S a török bajnokság sem éppen sereghajtó a kontinensen, az UEFA aktuális koefficiens-rangsorában a tizedik legerősebb európai ligának számít.

Idén ugyan nem a Bajnokok Ligájában szerepelnek az isztambuliak, hanem az Európa-ligában, de papíron olyan erős keretük van, hogy mint első mondatai között Sallai Roland is megemlítette: a Süper Lig mellett az El megnyerése is cél az idényben.

Hiszen a Galatasaray kapujában ott egy igazi legenda, az uruguayi Fernando Muslera, a középpályán a német válogatott, korábbi leverkuseni Kerem Demirbay vagy a volt Arsenal-játékos, Lucas Torreira. Ám az igazi nagy nevek a csatársorban találhatók: Victor Osimhen, Mauro Icardi, Michy Batshuayi, Hakim Zijes, Dries Mertens… Ezzel a felhozatallal nem csoda, ha európai hódításokra is vágynak az isztambuliak.

A kishitűek, persze, máris azt kérdezik: hol juthat hely ebben a bivalyerős támadósorban a magyar játékosnak?

Magam nem tartom valószínűnek, hogy a kispadra vették volna az 54-szeres magyar válogatottat, akit azért szereztek meg a török átigazolási időszak utolsó pillanataiban (magánrepülőgépet küldve érte!), mert a bal szélről távozott Kerem Aktürkoglu a Benficához. A posztriválisok neve jól cseng, de Osimhen, Icardi és Batshuayi is középcsatár, ők ebből a szempontból nem zavarnak be, Zijes a jobb oldalon játszik – ha éppen játszik, mert közel sem futballozik azon a színvonalon, mint korábban az Ajaxban vagy a Chelsea-ben –, Dries Mertens pedig már mégiscsak 37 éves.

Ahogy Roli édesapja, Sallai Tibor edző is mondja, nem félti a fiát, biztos benne, hogy meg tudja vetni a lábát a Galatasaray kezdőcsapatában. Sőt, a négyéves szerződést sem kötelező kitöltenie, ha úgy alakul, tovább lehet lépni onnan akár topligás nagycsapathoz is.

Főként, ha az idényben Európában is hallatják a hangjukat az „oroszlánok”.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!