Nélkülük – Deák Zsigmond jegyzete
AZ „EVÉS KÖZBEN JÖN MEG AZ ÉTVÁGY” közmondással nagyjából úgy vagyok, mint a „Jobb félni, mint megijedni” társával, a konkrét jelentésük szerintem nem igaz (evés közben inkább elmegy az étvágy, a folyamatos félelemnél, szorongásnál, stressznél pedig nincs rosszabb), viszont a mondanivalójuk, átvitt értelmük már igen: ha valami elkezdődik, igazán akkor jön meg hozzá a kedv, illetve elővigyázatossággal, egészséges veszélyérzettel megelőzhető a baj.
Nos, így már mindkét alapvetés ráhúzható a Ferencváros labdarúgócsapatának idénybéli Európa-ligás szereplésére. Az első úgy, hogy az alapszakaszban mutatott remek menetelés, a veretlenül, négy győzelemmel és két döntetlennel megvívott eddigi hat meccs, a 36-os tábla jelenlegi 6. helye alapján már nemcsak az egyenes kieséses folytatás, hanem a legjobb nyolc között maradva a mérkőzés nélküli nyolcaddöntő is reális céllá vált. A második úgy, hogy a következő, csütörtök esti ellenfél, a Panathinaikosz ránézésre nincs jó passzban, legutóbb 4–0-ra kikapott a már Varga Barnabással felálló AEK Athéntól, ám az El-teljesítménye, 15. helye kedvezőbb a bajnokinál, miközben az FTC-t saját kerete változása is fokozott óvatosságra intheti.
Természetesen a két magyar válogatott kulcsember, a már említett Varga mellett Tóth Alex eladására gondolok, amely önmagában anyagilag és szakmailag egyaránt pozitívan értékelendő, cserébe viszont meg kell oldani a minőségi pótlást. Mivel az újonnan érkezők még nem bevethetők a nemzetközi porondon – az El-re nevezett keret frissítésére az alapszakasz befejeztével lesz lehetőség –, Robbie Keane vezetőedzőnek a korábbról meglévő „anyagból” kell megoldást találnia. Hogy két honfitársunk mekkora szerepet játszott az eddigi menetelésben, azt plasztikusan mutatja a szerepeltetésük: a Plzen, a Genk és a Rangers ellen mindketten kezdtek, Salzburgban Varga kezdett, Tóth sérült volt, a Ludogorec ellen mindketten csereként álltak be, a Fenerbahce ellen Varga kezdő, Tóth csere volt. S akkor még nem beszéltünk góljaikról, gólpasszaikról, kitűnő játékukról, egyértelmű, nélkülük nehéz lesz hozni az eddigi magas szintet.
Ám azért nem lehetetlen, hiszen a hazai megméretésekkel ellentétben most nem kell figyelni a „magyarszabályra”, mindenkit be lehet dobni, akit érdemes. Robbie Keane nagyjából azonos erejűnek titulálta a riválist, amiben van valami, érdekesség viszont, hogy a görög zöld-fehérek keretének az értéke több mint a duplája a Fradiénak (83.85 millió és 41 millió euró). Persze tudjuk, nem a pénz focizik, mint ahogy azt is, hiába a világhírű edző (a Keane-t játékosként korábban Liverpoolban „jegelő” Rafa Benítez) és a régi nagy sikerek (például BEK-döntő 1971-ben Puskás Ferenccel a kispadon), a magyar bajnok bizonyította, ebben az El-ben senkitől sem kell félnie. S megijednie sem!
A NEMZETI SPORT MUNKATÁRSAINAK TOVÁBBI VÉLEMÉNYCIKKEIT ITT OLVASHATJA!
