Pécsi Ármin: Nem gondolom, hogy hátraléptem volna
– Van úgy, hogy egyet hátra kell lépni ahhoz, hogy aztán előre lehessen kettőt?
– Nem gondolom, hogy hátraléptem volna – felelte a Hartberg újdonsült kapusa, a 21 éves Pécsi Ármin. – A projekt része volt, hogy az első liverpooli év után olyan klubban folytatom, amelyikben játéklehetőséget kapok. Az osztrák Bundesligában minden meccsen szeretnék védeni.
– Az döntött a klubválasztásnál, hogy minél többet legyen a pályán?
– Kétségtelenül ez volt a legfontosabb szempont. Az is számított, hogy megfelelő színvonalú bajnokságban folytassam, az osztrák liga márpedig ilyen, jó esélyt kínál a fejlődésre.
– A Hartberg biztosította afelől, hogy első számú kapus lesz?
– Úgy érkeztem meg, hogy velem a kapuban kezdik el a szezont, és ez nekem elég. Onnantól az én feladatom meghálálni a bizalmat, olyan teljesítményt nyújtani, hogy ne legyen kérdés, jól döntöttek-e.
– Mit adott önnek elsősorban a Liverpoolban töltött egy év? Miben fejlődött leginkább?
– Nagyon sokat tanultam, más aspektusból tekintek a kapusságra, vagy talán helyesebb úgy fogalmazni, még többet látok belőle. Nem feltétlenül kell különleges részletekre gondolni, azt jelenti, hogy a lehető legmagasabb szintre igyekeztünk emelni a kapusposzt alapjait. A pozicionálást, ami abból áll, hol helyezkedem, hogyan döntök egyes játékhelyzetekben, és a sebességet, amelyben szintén sokat fejlődtem, gyorsabb lettem. Mindezeken túl megtanultam, mennyire lényeges a mentális felkészülés. Ha címszavakban kell megfogalmaznom, a mozgás, az alaptechnikák, a helyezkedés területén egyaránt fejlődtem, és megtanultam, nagyon sok múlik azon, ezekben elég jó vagyok-e. A külső szemlélő nem biztos, hogy észreveszi ezeknek a jelentőségét, pedig nagyon is fontosak. Sokat tanultam a csapattársaktól, az engem irányító szakemberektől, igyekszem kamatoztatni a megszerzett tudást.
– Elvonatkoztatva a posztjától, mi az, ami merőben más volt, mondhatni sokkolóan új a Liverpoolba szerződésekor?
– A minőségi és irambeli különbség szembeötlő volt, akárcsak a kvalitás, amit ezek a futballisták képviselnek.
– Sikerült felvenni a tempót?
– Idővel igen. Ez ösztönzi, motiválja az embert, és elmondhatom, nagyon jó érzés, amikor ilyen képességű labdarúgókkal készülhetsz együtt.
– Nyilván az is újdonság, amikor a felcsúti fiatalok után az edzéseken Alexis Mac Allister vagy Szoboszlai Dominik lő kapura.
– Hogyne! Ez is különbözött az addigiaktól, idővel azonban természetessé vált, hogy a világ legjobbjai akarnak neked gólt rúgni, és hogy az ő próbálkozásaikat kell hárítani.
– Áprilisban már többet sikerült, mint tavaly októberben?
– Nem számoltam, mennyi labdát fogok meg, de az elején nyilván több akadt be… Eljutottunk oda, hogy próbálunk minél többször túljárni a másik eszén, a befejező az enyémen, én az övén, és jó érzéssel töltött el, hogy éreztem magamon a fejlődést.
– Kinek a lövését a legnehezebb megfogni Liverpoolban?
– Elég sok a kiváló befejező. Mindenkiét más miatt nehéz. A távoli lövéseket tekintve Szoboszlai Dominik azért Liverpoolban is kiemelkedő, bár szerintem a világ valamennyi klubjában az lenne. Nagyon sokat segített egyébként nekem személyesen is, főleg a kezdeti időszakban. Mindenben számíthattam rá.
– Gulácsi Péter korábban beszélt arról, hogy eleinte csak pislogott, amikor Steven Gerrard és Xabi Alonso bombái zúdultak a kapujára, s valami hasonlót élhetett át ön is, ráadásul éppen Xavi Valero trenírozta az elmúlt egy évben kapusedzőként, aki a kétezres évek közepén-végén a rutinos pályatársával is dolgozott.
– Így van, Gulácsi Péter mesélt arról, hogy Xavi Valeróhoz került Liverpoolban, s hogy milyen utat járt be, és ha végül nem is az Anfieldben futott be karriert, a példa adva van.
– Azt meg lehet fogalmazni, miben más a spanyolos liverpooli kapusképzés, mint a felcsúti, hogy min vannak itt és ott a hangsúlyok?
– Ez valóban mindig edzőfüggő, kapusedzője válogatja, hol milyen szakmai munka folyik. Nagyon jó alapokat kaptam otthon is, mindkettőből próbálok építkezni. Angliában jellemzően azt hangsúlyozzák, ami a meccsen elengedhetetlenül fontos, ezekről az elemekről beszéltem korábban. Xavi Valerónál a helyezkedés rendkívüli jelentőségű, hogy mindig minden feladatra, eshetőségre légy felkészülve.
– Az átigazolása kapcsán már megszólalt lapunkban Kövesfalvi István, a válogatott kapusedzője, és elmondta, elsősorban a gólvonal előtti jelenlétben kell fejlődnie – hogy kellően hangos legyen, hogy érezzék a társak és az ellenfelek, határozott fazon áll a kapuban.
– Ugyanezt Angliában is nagyon fontosnak tartják, kérték is tőlem, hogy ilyen legyek, próbálok ebben előrelépni. Ahogy mindenben, ezen a területen is fejlődhetek.
– Említette, sokat tanult Liverpoolban – az angliai futballkultúráról is?
– Igen, és ha egy szóval kellene jellemeznem, akkor az az imádat. Minden abból fakad, hogy a szigetországban imádják a futballt. Ott szinte minden a labdarúgás körül forog.
