Izgatott és sikerre éhes a Ferencvárostól távozó Gruber Zsombor

– Amikor eldőlt, hogy a Ferencvárostól a RAAL La Louviere-hez igazol, melyik érzés volt erősebb önben: az izgalom, hogy ismét külföldön futballozhat, vagy hogy lezárul pályafutásának ferencvárosi szakasza?
– Egy fejezet valóban véget ért az életemben, de boldog vagyok, mert úgy érzem, ez most nagyon jó lehetőség nekem – válaszolta lapunknak a pénteken az FTC-től a RAAL La Louviere-hez igazoló, háromszoros válogatott, 21 éves Gruber Zsombor. – Hétről hétre pályára lépni a belga élvonalban jelentős előrelépés. Várom az előttem álló időszakot, remélem, minél gyorsabban beilleszkedve a csapat segítségére lehetek.

– Önben fogalmazódott meg a váltás gondolata?
– Korábban is voltak már megkeresések, de konkrét ajánlatig egyik esetben sem jutottunk el. Ez a vonal viszont egyre erősödött, én pedig úgy éreztem, tudok azonosulni azzal, amit a La Louviere vezetői felvázoltak nekem. Úgy döntöttem, jót tesz a váltás, szeretném magam külföldön is próbára tenni, remélem, minden úgy alakul, ahogyan elképzeltem. A vezetőedző ambiciózus, a játékosok, sőt, az egész klub sikerre éhes. Olyan helyre érkezem, ahol nagy célokat fogalmaztak meg, ugyanakkor megkaphatom az állandó játéklehetőséget is.

– Na igen, a játéklehetőség… A Ferencvárosban sokszor néhány perc alatt kellett bizonyítania. Maradt önben tüske amiatt, hogy nem sikerült stabil kezdővé válnia?
– Sokat köszönhetek a Fradinak, válogatott lettem, bajnokságot és kupát nyertem, rossz szavam nem lehet a klubra. Mindent megtettem, hogy minél többet lehessek a pályán, úgyhogy tiszta a lelkiismeretem. Ez a fejezet most lezárult az életemben, ugyanakkor – ahogy mondani szokták – egy másik ajtó kinyílt előttem. Az is fontos volt nekem, hogy az új klubom nagyon komolyan gondolta a megszerzésemet, a ferencvárosi szerződésemből még két év volt hátra, a La Louviere ebből vásárolt ki.

– Milyen szerepet szánnak önnek új csapatánál? Beszélt már erről a szakmai stábbal?
– Megérkezésemet követően hosszabban beszélgettem a vezetőedzővel, Edward Still-lel, részletesen elmondta, milyen játékrendszerben és melyik pozícióban számol velem. A csapat alapvetően háromvédős felállásban játszik öt középpályással és két támadóval. A két csatár egyike lehetek, míg ha 3–4–3-as szerkezetben lépünk pályára, támadó középpályásként számítana rám. Jó volt ezt hallani, hiszen ezekben a szerepkörökben tudom a legjobb teljesítményt nyújtani.

– A szárnyvédőként futballozó Kovács Mátyás személyében magyar csapattársa is lesz. Mit mondott önnek a klubról?
– Más úgy új helyre érkezni, ha van ott ismerős is. Biztos vagyok benne, hogy tudunk majd segíteni egymásnak. A korosztályos válogatottban együtt szerepeltünk, az elmúlt időszakban különösen sokat beszéltünk. Faggattam Matyit arról, hogyan érzi magát, milyen a közeg, milyenek a klubnál a lehetőségek. Csupa jót mesélt.

– Győrszentivánról indult, és alig tizenhárom évesen került el otthonról a Puskás Akadémiára. Már akkor megfogalmazódott önben, hogy külföldön szeretne futballozni?
– Igen, ez volt az egyik álmom. A belga ligában sok erős csapat szerepel, úgyhogy nagyon várom már ezt a kihívást.

– Tizenhat évesen már egyedül élt Bázelben, és korábban azt mondta, voltak odakint nehéz pillanatai. Mi viselte meg leginkább: a magány vagy a folyamatos bizonyítási kényszer?
– Az volt az első időszak az életemben, amikor ki kellett lépnem a komfortzónámból. Fiatalon kerültem külföldre, a családom messze volt, távol éltem az otthonomtól. Bázelben az akadémián laktam, mindenkinek volt saját, kényelmes szobája, ilyen szempontból jó körülmények között éltünk. Mégsem volt könnyű, mert egyetlen magyar sem volt körülöttem. Angolul már akkor is tanultam, de a környezetemben mindenki németül beszélt, eleinte nehéz volt megtalálni a helyemet. Amit viszont kiemelnék: olyan közegbe kerültem, amelyben mindenki profi futballista akart lenni. Teljesen más világot ismertem meg.

– Milyen benyomást tett önre új klubja otthona, az Easi Arena?
– Nagyon tetszett, amit láttam. Új stadion, az előző idényben játszott benne először a csapat. Modern, rendezett, nyolcezres létesítmény, már most várom, hogy hazai közönség előtt pályára lépjek.

– Nyelvi nehézségektől ezúttal nem tart?
– Az angol jól megy, csak sajnos a csapatban nemigen használják. Az öltözőben a francia az alapnyelv. Egyelőre tolmács segíti a külföldi futballistákat, de Matyival már megbeszéltük, elkezdünk franciául tanulni. Sőt, ő már el is kezdte. Közben lakást is kell keresnem, a barátnőm is velem költözik Belgiumba. A város szépnek tűnik, és nem is olyan kicsi, nagyjából Győr nagyságúnak saccolom. Várom, hogy jobban megismerjem.

– Hány góllal lenne elégedett első belga évadában?
– Valójában sohasem vagyok igazán elégedett… Mindenesetre, ha az elmúlt idénybeli NB I-es teljesítményemet meg tudom ismételni Belgiumban, nem leszek szomorú. Izgatott vagyok és sikerre éhes!