Bundesliga: Örökké hálás leszek az engem operáló orvosoknak – Sallai Roland

– Hogy van?
– Köszönöm, egyre jobban, már elkezdtem külön a labdás edzéseket, remélhetőleg minél hamarabb csatlakozhatok a csapathoz – mondta lapunknak Sallai Roland, aki szeptember elején, a Leverkusen otthonában 3–2-re megnyert mérkőzésen szenvedett arccsontsérülést, miután a bal szeme alatt megrúgta Jona­than Tah. – Napról napra tesztelik a szememet, hogyan reagál. A legfőbb gond, hogy ha lefelé nézek még nem tökéletes a látásom, de érzékelhető a folyamatos javulás, úgyhogy bizakodó vagyok. Remélem, minél hamarabb visszatérhetek, de pontos időpontot inkább nem mondanék.

– Mennyire emlékszik a sérülést megelőző helyzetből?
– Erről már nem szeretnék beszélni. Maradjunk annyiban, hogy nagyon jó kezekben voltam itt, Freiburgban, örökké hálás leszek az engem operáló orvosoknak. Ők is azt mondták, hogy nagy szerencsém volt, mert közel voltam ahhoz, hogy elveszítsem a látásomat.

– Haragszik Jonathan Tah-ra?
– Aki futballozik, az tudja, hogy bármilyen sérülés benne van a játékban. Biztos vagyok benne, hogy nem volt a részéről semmi szándékosság. Ilyenkor egy játékosnak arra kell koncentrálnia, hogy minél hamarabb felépüljön és a lehető legjobb formában térjen vissza.

– A speciális védőmaszkja elkészült már?
– Igen, három-öt hónapig biztosan viselnem kell, de ki tudja, lehet, hogy ha beválik, akkor utána sem veszem le.

– Mit szólt az Eb-selejtező sorsolásához? Sokak szerint ebből a csoportból gyakorlatilag kötelező a továbbjutás.
– Örültem, mert a nagy neveket elkerültük, de csalóka ez a csoport. Jó csapatokkal játszunk majd, ezért ugyanolyan elánnal és elszántsággal kell kimennünk a pályára, mintha Németország, Anglia vagy Olaszország lenne az ellenfél. Mindenkinek ugyanaz a célja, ott akarunk lenni az Európa-bajnokságon. De azzal is tisztában vagyunk, hogy nehéz mérkőzések várnak ránk, főleg a szerbek elleni két találkozó ígérkezik keménynek. Akik csak kívülről figyelik a válogatott eredményeit, azt gondolhatják, hogy sima lesz a továbbjutás, de ezen a szinten már tényleg nincsenek könnyű meccsek. Én azt mondom, mindegy, hogyan, csak legyünk ott a következő Eb-n is.

– Gondolom, nem volt jó kívülről nézni az őszi Nemzetek Ligája-mérkőzéseket.
– Valóban nem, ezért is szeretnék a novemberi válogatott mérkőzéseken már ismét ott lenni a többiekkel. De ehhez az kell, hogy a klubcsapatomban is rendszeresen játsszak és jól futballozzak.

– Hajszálon múlt, hogy nem lett meg a bravúros csoportelsőség, a négyes döntőbe jutás. Ön szerint mi hiányzott ehhez?
– Azért vicces kicsit a felvetés, mert a sorsolás után mindenki azt kérdezgette, mi kell ahhoz, hogy túléljük a csoportot és benn maradjunk az A-ligában. Ehhez képest most az a kérdés, mi hiányzott ahhoz, hogy elsők legyünk, ne másodikok. Én azt mondom, becsüljük meg, amit elértünk, elégedettek lehetünk az eredménnyel, ezen az úton kell tovább mennünk. Nagyszerű eredményeket értünk el, de reálisan azt is látni kell, hogy a válogatott erőn felül teljesített, minden papírformát borított. Mellesleg ez már a múlt, mostantól a következő feladatra, a jövő márciusi Eb-selejtezőkre kell koncentrálnunk.

– Azért az vitathatatlan, hogy az utóbbi időszakban óriásit lépett előre a válogatott.
– Ebben a szakmai stábnak nagyon sok munkája van, és az is kellett hozzá, hogy a játékosok elfogadták és megértették, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy elérjük a céljainkat.

– Hogy érintette Szalai Ádám visszavonulása?
– Nem tagadom, kissé meglepett, de mindenkinek el kell fogadnia azt, hogy alapos mérlegelés után így döntött. Csak ismételni tudom azt, amit már sokan elmondtak róla, a pályán és azon kívül is vezéregyéniség volt, nagyon nehéz lesz őt pótolni.

– Nemcsak a válogatott teljesít jól, hanem a Freiburg is, a Bundesligában a második helyen áll, az Európa-ligában pedig biztosan továbbjut a csoportjából. Klubszinten mivel lenne elégedett az idény végén?
– A bajnokságban jó lenne odaérni az első öt-hat hely valamelyikére, a többit meglátjuk. Jól kezdtük az idényt, remélem, tudjuk tartani ezt a formát, és akkor akár nagy meglepetésre is képesek lehetünk. Az előző idényben döntőt játszottunk a Német Kupában, fantasztikus érzés volt az aranyéremért csatázni, jó lenne újra átélni az élményt. Természetesen azzal a különbséggel, hogy most mi nyerjük meg a kupát. De ne szaladjunk ennyire előre, erős, bő keretünk van, minden okunk megvan az optimizmusra, remélem, én is minél hamarabb ismét a csapat segítségére lehetek.