Kerkez Milos: Nem erős a holland élvonal? Ugorjanak be a helyemre!

– Tényleg van egy szabály az AZ-nél, amely szerint az edzésen nem léphet oda a társaknak?
– Valóban, Pascal Jansen vezetőedző így döntött, úgyhogy nincs más választásom, mint elfogadni – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak adott exkluzív interjújában Kerkez Milos, az AZ 19 éves, hatszoros magyar válogatott balhátvédje. – Időnként kimegy a fejemből, de aztán beugrik, azért hozta, nehogy valaki megsérüljön. Védőként az a feladatom, hogy megszerezzem a labdát, és ha ehhez az kell, hogy teljes odaadással álljak bele egy-egy szerelési kísérletbe, nem vacillálok. Ugyanakkor ma már csak akkor csúszok be, ha száz százalékig biztos vagyok benne, hogy elérem a labdát, feleslegesen nem kockáztatok.

– Azért a „korlátozás” ellenére jól érzi magát az Alkmaarnál?
– Nagyon is! Olyan, mintha egy nagy családot alkotnánk, mindenki elfogadó, kiváló a légkör. Otthonosan mozgok a klubházban, már hollandul is beszélek valamelyest, ragyogóan érzem magam. Édesapám is szinte mindennap bejár az edzőközpontba, beszélget a stábtagokkal, az elnökkel, az itt dolgozókkal, nagy tisztelettel bánnak vele. Arról nem is beszélve, hogy a fejlődésem szempontjából a legjobb helyen vagyok, itt ugyanis valóban bíznak a fiatalokban. Biztos vagyok benne, hogy 2022 telén a legjobb döntést hoztam, amikor elfogadtam az AZ ajánlatát.

– Sokat őrlődött, hogy búcsút vegyen-e vagy sem a tizenkilencszeres olasz bajnok, hétszeres BEK- és BL-győztes Milantól?
– Nem annyira, mert sejtettem, mi vár rám Hollandiában. Az olaszországi időszak jót tett, taktikailag érettebb lettem, a labdás és a labda nélküli mozgásokat egyaránt elsajátítottam, ám édesapámmal átbeszéltük, mi lenne célravezető a jövőm szempontjából. Az Alkmaar elnöke Milánóba utazott, vázolta az egyesület koncepcióját, s biztosított róla, hogy a körülmények adva vannak a fejlődésemhez. Mivel úgy éreztem, mindenáron szerződtetni akarnak és tisztelettel bánnak velem, valamint a családommal, a legkisebb félelem nélkül vágtam neki a kihívásnak.

A BIZONYÍTÁSI VÁGYTÓL FŰTVE

– Az első, tavaszi szezonjára hogyan emlékszik vissza?
– Még csak három napja edzettem a klubban, amikor átfutott az agyamon: olyan, mintha két éve idetartoznék. Könnyen beilleszkedtem, az első pillanattól fogva kijöttem a társakkal, a konyhán dolgozókig bezárólag mindenkivel jó viszonyt alakítottam ki. A rutinosabbak, Bruno Martins Indi és Jordy Clasie, rengeteget segítettek, tanácsokat adtak, bevontak a beszélgetésekbe. Ekkoriban az első kerettel edzettem, ám a másodosztályban szereplő tartalékoknál játszottam, s a pályán töltött idő hasznomra vált: játékban voltam, amikor megkaptam a lehetőséget a csapatkapitányi tisztséget betöltő Owen Wijndal sérülése miatt.

– Nehéz volt május közepéig várni a bemutatkozásra?
– Nem vagyok kifejezetten türelmes, fűtött a bizonyítási vágy, ráadásul úgy éreztem, biztosan megragadom a lehetőséget. Szinte minden második héten egyeztettem Pascal Jansennel arról, mi kell a fejlődésemhez. Követte a meccseimet a másodosztályban, megerősített, hogy jó úton járok, de elmondta, ki kell várnom a soromat. Édesapám sokat segített, hogy hideg fejjel gondolkodjak, ne pörögjek túl, és ez nagyban hozzájárult, hogy amikor a rájátszásban kezdőként kaptam négy mérkőzésen lehetőséget, meggyőző teljesítményt nyújtottam.

– Nem először említi az édesapját. Ő a legfőbb tanácsadója?
– Mindent átbeszélünk, bízom benne és a meglátásaiban. Annak idején ő is futballozott, a szerb másod­osztályban játszott, valamint rövid ideig Svédországban légióskodott, ráadásul hozzám hasonlóan balhátvédként szerepelt. Az irántam érdeklődő klubokkal ő beszél helyettem, pontosan tudja ugyanis, mit szeretnék, mi a legjobb nekem. Hasonlóan gondolkodunk a futballról, rendre elfogadom a tanácsait.

˜– Csaknem egy éve mutatkozott be az Eredivisie-ben. Megkedvelte a bajnokságot?
– Testhezállónak, színvonalasnak és intenzívnek tartom, kihívás elé állít. Lüktető meccseket játszunk, a támadószellem uralkodik, az itteni játékfelfogás közel áll hozzám. Sokan úgy vélik, a holland első osztály nem olyan erős, de aki ezt állítja, annak üzenem: jöjjön ide, és ugorjon be a helyemre! Szerintem megváltozna a véleménye.

AZ 54. TÉTMÉRKŐZÉS KÖVETKEZIK AZ IDÉNYBEN

– Elképesztő fizikai igénybevételnek van kitéve, egy meccset sem hagyott ki az idényben. Nem fáradt?
– Az ötvennegyedik mérkőzés vár rám az évadban. Nem tagadom, időnként kimerültnek érzem magam, de mindent megteszek a regenerálódásért. Rengeteget futok a meccseken, számos párharcot vívok, amihez jó kondira van szükség. Sokat dolgozom az erőnlétemen, de a genetikámnak is tulajdonítom, hogy bírom a strapát – édesapámnak is négy tüdeje volt játékoskorában.

– Pascal Jansen vezetőedző nagy örömére, hiszen szemmel láthatóan bízik önben. Jó a kapcsolatuk?
– Kitűnő! Mindig száz százalékot és kellő agresszivitást vár tőlem, aminek igyekszem megfelelni. Ha nem a maximumot nyújtom, rögtön észreveszi. Ritkán fordul elő, de ha hatszor-hétszer kell húsz perc alatt a tizenhatostól tizenhatosig sprintelnem, szükségét érzem a szusszanásnak. Egyébként kiváló motivátor, tűzben tartja a társaságot, továbbá jó pedagógusnak tartom, aki tudja, kihez miként kell szólni.

– Mennyit dolgoznak a gyenge pontjainak javításán?
– Teszünk érte, hogy csiszolódjon a játékom, de úgy vagyok vele, arra kell igazán ráfeküdnöm, ami az erősségem. Veszélyesek a beadásaim, gyakran kerülök a védelem mögé, ezek tökéletesítésére helyezem a hangsúlyt, de igyekszem minél magabiztosabban használni a jobb lábamat, mert a legmagasabb szinten elengedhetetlen, hogy kétlábas legyek. Igaz, ebben az idényben három gólt szereztem a gyengébbik lábammal, ami azért nem rossz.

– Szombaton az Ajax ellen önnek és a csapatnak is a legjobbját kell nyújtania a győzelemhez. Kit kell őriznie?
– Vélhetően Mohammed Kudus, Francisco Conceicao vagy Steven Berghuis semlegesítése lesz a feladatom, ám őszintén szólva kicsit sem érdekel, ki jön velem szemben. Tudom, hogy a játékstílusom miatt az oldalamon játszó szélsőnek nehezebb feladata lesz, mint nekem. Csak magamra és a taktikánkra összpontosítok, sok futással akarom kifárasztani az ellenfelemet. Ha nyerünk, megelőzzük a harmadik helyezett Ajaxot. Szeretnénk bizonyítani a szurkolóknak, nagy a rivalizálás ugyanis a két csapat között. Először léphetek pályára a Johan Cruijff Arenában, biztosan nagyszerű élmény lesz, de az izgatottság helyett a gyilkos ösztön dolgozik bennem.

– Vért iszik a rangadó előtt?
– Azt azért nem... Zenével hangolódom a meccsekre, halloweeni, illetve horrorfilmeket aláfestő dalokat hallgatok. Ezektől különleges állapotba kerülök, úgy érzem, tettre kész vagyok, és azonnal ki akarok szaladni a pályára.

– Nem fél, hogy túlpörög és hamar sárga lapot kap?
– A Lazio elleni hazai Európa-konferencialiga-meccsen a második percben megkaptam az elsőt. Az edzőnk úgy nézett rám három-négy másodpercen keresztül, hogy tudtam, azonnal le kell nyugodnom. Megfelelően kezeltem a helyzetet, nem kaptam második sárgát, és továbbjutottunk. Ami a viselkedésemet illeti, már nem húzom fel magam olyan könnyen, kevésbé heves a vérmérsékletem a pályán. Persze megesik, hogy szóváltásba kerülök a játékvezetővel, és az ellenfeleimet sem kímélem, próbálom kizökkenteni őket a megjegyzéseimmel. Ilyen vagyok.

– Mit vár az idény hátralévő részétől?
– Csalódott lennék, ha negyedikként végeznénk a bajnokságban. A második helyezett PSV-t nehéz lesz beérni, de az utolsó fordulóban vele csapunk össze, sok múlhat azon a találkozón. Az Európa-konferencialigában a West Ham elleni elődöntős párharcunkra sokan előrehozott döntőként tekintenek. Rendkívül erős angol csapat vár ránk, de ha a Laziót kiejtettük, nincs mitől félnünk, jó esélyünk van a döntőbe kerülésre. Sajnálom, hogy eltiltás miatt nem játszhatok az első, londoni találkozón.

– Mi a véleménye az Európa-konferencialigáról? Sokan lesajnálják a harmadik számú európai kupasorozatot, mondván, nincs presztízse.
– Szeretek az Ekl-ben játszani. Fiatalként roppant fontos, hogy színvonalas nemzetközi meccseken szerezzek tapasztalatot, a Lazio, az Anderlecht vagy éppen a West Ham ellen sokat fejlődhetek. Korábban nem játszottam ezen a porondon, úgyhogy minden pillanatát élvezem. Arról nem is beszélve, hogy megmutathatjuk magunkat ország-világnak.

– Miként kezeli, hogy a nemzetközi sportsajtó az egyik legtehetségesebb húsz év alatti játékosként cikkez önről?
– Még jobb teljesítményre és keményebb munkára sarkall, nem roppanok össze tőle. Eljutnak hozzám az engem méltató cikkek, általában a közösségi médiában küldik őket, de túl nagy jelentőséget nem tulajdonítok nekik. Mindig szeretnék a legjobb lenni abban, amit csinálok, az a célom, hogy a világ három legerősebb bajnokságába kerülve helytálljak, valamint szeretném megmutatni magamat a Bajnokok Ligájában.

– Akár már a nyáron lehetősége nyílhat a szintlépésre?
– Azt nem tudom, mindenesetre hiszem, hogy jó úton járok. Nem zökkentenek ki a velem kapcsolatos átigazolási hírek, továbbra is mindent megteszek az AZ sikereiért. Sok fiatal beleesik abba a hibába, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonít a pletykáknak, híreknek, elveszítik a koncentrációjukat, s egyszer csak partvonalon kívül találják magukat. Én nem szeretnék ebbe beleesni.

– Azt azért elárulja, szíve szerint hova szerződne?
– Örömmel játszanék Spanyolországban, édesapám szerint azonban Anglia lenne inkább testhezálló – úgy látszik, én a melegebb, ő pedig a hidegebb helyeket preferálja. Bárhogyan is alakul, nem a pénz lesz a legfontosabb szempont a klubváltásomnál, csak az számít, hol fejlődhetek a legtöbbet. Máskülönben 2026 nyaráig él a szerződésem, nincs miért kapkodnom, szeretek Alkmaarban futballozni.

HATÁROZOTT IGEN A MAGYAR VÁLOGATOTTSÁGRA

– És a magyar válogatottban?
– Még szép, hogy ott is! Szerintem kicsit mindenki szomorú, amikor vissza kell térni a klubjainkhoz, mert nagyon szeretünk a válogatottban lenni. Mostanában sok sikerélményben van részünk, nagyon várom, hogy júniusban is találkozzak a többiekkel.

– Egy pillanatra sem bánta meg, hogy nem Szerbiát választotta?
– Még novemberben sem, amikor a világbajnokság zajlott. Már nagyon fiatalon, Győrben eldöntöttem, ha a magyar szövetség megkeres, igent mondok a megkeresésre, és kétségem sincs afelől, hogy a legjobb döntést hoztam. Ugyanakkor a Szerbia elleni Eb-selejtezős meccsek nekem presztízscsaták lesznek, várom őket. A testvérem gyakran felhozza, őrületes lesz Belgrádban látnia játszani.

– A Bulgária elleni győztes mérkőzésen pedig a magyar szurkolók jöttek lázba, aligha kezdhették volna jobban a sorozatot.
– A megbeszéltek szerint agresszívan futballoztunk, az első tíz percben felőröltük az ellenfelet. Feltoltuk a védelmi vonalunkat, Szalai Attila és Willi Orbán is a felezővonalon túl helyezkedett, nyomás alatt tartottuk ellenfelünket, s a korai gól táplálta felszabadult játéknak köszönhetően magabiztosan győztünk. Érzem a szurkolók szeretetét és bizalmát, tudom, hogy elvárás az Eb-kvalifikáció. Szerintem minden esélyünk megvan, hogy valóra váltsuk álmainkat, a bolgárok ellen mutatott játékkal bárkit megverhetünk a csoportban, de ehhez minden meccsen a lehető legjobb formánkban kell játszanunk, mert nehéz ellenfelekkel kell megküzdenünk.