Magyar tehetségek az osztrák amatőrligában

NAGY PATRIK: RÖGÖS ÚTON A „NAGYOK” FELÉ NAGY PATRIK: RÖGÖS ÚTON A „NAGYOK” FELÉ

„Mondhatnám, hogy szeretnék egyszer a Barcelonában játszani, de ez közhelyes. Az egyik legfontosabb célom a magyar felnőttválogatott, klubszinten pedig tökéletesen elégedett lennék, ha a holland bajnokságban futballozhatnék hétről hétre" – beszélt a jövőjéről a Rapid Wien labdarúgója, Nagy Patrik, aki egyelőre azzal is elégedett lenne, ha bemutatkozhatna az osztrák élvonalban.

A támadó középpályásként bevethető győri futballistára 14 évesen figyeltek fel a bécsiek egy franciaországi tornán.

„Amióta itt vagyok, végigjártam az összes lépcsőfokot a különböző utánpótláscsapatoktól a harmadosztályban szereplő, a bajnokságban jelenleg harmadik helyen álló Rapid kettőig, ahol tavasszal már állandó lehetőséget kaptam, hét meccsen egy gólt szereztem, és ha ez számít valamit, négy gólpasszt is adtam. Úgy érzem, van esélyem arra, hogy hamarosan felkerüljek az első csapathoz, ahol már az edzéseken is sokat fejlődhetek, de talán néhány meccsen is bizonyíthatok" – fogalmazott Nagy.

A magyar tehetségben bíznak az osztrák vezetők, amit jelez, hogy tavaly profi szerződést kapott, és azt sem mindegyik 19 éves játékos mondhatja el magáról, hogy klubja külön lakást bérel számára. Ennek ellenére nem lesz könnyű az első csapathoz kerülnie, már csak a légiósokat érintő osztrák szabályok miatt sem: minél több osztrák játszik rendszeresen egy élvonalbeli csapatban – az U21-es labdarúgók játékpercei duplán számítanak –, annál több pénzt kap a klub a közvetítési jogokból.  

„Általában évente egy fiatal szokott felkerülni a felnőttek közé, másrészt nagy a versenyhelyzet a légiósok között, mert a Rapid kettőben többek között huszonéves amerikai és fehérorosz játékosok várnak arra, hogy az első gárdához kerüljenek" – mondta az U19-es válogatott Nagy.

Ha ilyen nehéz az út, adódik a kérdés, mennyiben jobb Ausztriában futballistává válni, mint Magyarországon, megéri-e külföldön edződni?

„Ha a játékot nézem, akkor elsősorban a tempóban van különbség az otthoni utánpótlásmeccsekhez képest. Itt már az egymás közötti játék során is olyan iram van, mint otthon a tétmeccseken. Másrészt nagyon összetett képzést kapunk, nagy szerepe van a mentális és egyéb felkészítésnek, többek között pszichológus és újságíró is foglalkozik velünk" – mondta Nagy, aki nem bánta meg, hogy Ausztriába szerződött, ahol minden adva van ahhoz, hogy profi játékos váljon belőle.

„Türelmes vagyok, mert tudom, hogy még fejlődnöm kell, elsősorban védekezésben, illetve erőnlétileg kell előrelépnem, hiszen a százhetvanhat centis magasságomhoz hatvanhét kiló társul, ami nem a legelőnyösebb" – fogalmazott Nagy, aki erényei között a technikai képzettségét és lövései pontosságát említette. Csak legyen lehetősége ezt komoly meccsen is megmutatni...

MÁRKUS GÁBOR: TÚL A HARMINCON TALÁN HAZA IS JÖNNE

Márkus Gábor ugyancsak 14 évesen került ki Ausztriába, csak ő Szombathelyről, és nem a Rapid, hanem az Austria Wien futballakadémiáján edződött, és került az Austria másodosztályú amatőrcsapatához.

„Az egyik tornán figyeltek fel rám, és meghívtak próbajátékra, ahol megfeleltem, így az akadémia tagja lettem. Ezután olyan próbaidőszak következett, amikor mindenki eldönthette, akar-e maradni. A keretnek több mint a fele lemorzsolódott, a húszból maradtunk kilencen" – meséli a Nagyéhoz kísértetiesen hasonlító történetét Márkus.

Beilleszkedését neki is a német nyelvtudás hiánya nehezítette az első évben, de a csapat jól összekovácsolódott, ugyanis nemcsak a külföldi játékosok laktak a kollégiumban, hanem az osztrákok is.

A 19 éves támadó tavaly nyáron felkerült az Austria Wien felnőtt keretébe, de az élvonalbeli bemutatkozásra még neki is várnia kell.

„Akárcsak több másik csapatnál, nálunk sem egyszerű eljutni az »egyig«. Miután engem tehetségesnek tartanak, és több csatár is sérült volt, elvittek az edzőtáborba is, valamint folyamatosan az első kerettel készülök, csak a mérkőzésekre kerülök vissza a tartalékokhoz. A csapat magyar kapusával, Sáfár Szabolccsal is sokat beszélünk, természetesen adok a tanácsaira, hiszen hatalmas tapasztalata van."

Márkus alapembernek számít (19 bajnokin négy gólt szerzett) a másodosztályban hetedik helyen álló bécsieknél, és játékát folyamatosan figyeli az első csapat edzője is.

„Karl Daxbacher minden hazai meccsünkön jelen van, ha idegenbe nem tud elutazni, akkor küld maga helyett valakit, aki beszámol neki mindenről. Jövőre viszont már nem a másodosztályban fogunk játszani, az osztrák szövetség ugyanis hozott egy olyan szabályt, amely szerint kétosztálynyi különbségnek kell lennie az első csapat és a tartalékegyüttes között. Én ezt nagyon sajnálom, mivel a második liga jó ugródeszka."

A fiatal futballistát 2011-ig köti szerződés klubjához, ahol nagyon jól érzi magát, de nem tett le arról, hogy erősebb bajnokságban is kipróbálja magát. Vágyaiban olyan bajnokság szerepel, ahol játsszák a focit, így szívesen légióskodna Hollandiában, Portugáliában vagy Spanyolországban.

A Bundesliga hivatalos honlapján Márkust osztráknak jelölik, de a játékos szerint ő még nem nyugati szomszédunk állampolgára.

„Két-három alkalommal leülhettem volna a nagycsapat kispadjára is, de éppen az akadályozta meg ezt, hogy sok lett volna a külföldi. Korábban felvetődött, hogy felveszem az állampolgárságot, ami jó is lett volna, de a magyart mindenképpen megtartanám mellette. A válogatottság pedig szóba sem jöhet, a hazám színeiben akarok futballozni."

A válogatottba tehát szívesen jön, de kérdés, hogy szándékában áll-e a magyar bajnokságban is pályára lépni?

„Jelen állás szerint ez nem foglalkoztat, talán a pályafutásom vége felé, már túl a harmincon játszanék itthon. Mert egy magyar bajnoki vagy gólkirályi cím azért szép lenne a végére..."

Nagy és Márkus történetében az egyik fő különbség, hogy az Austria csatára a közeljövőben egyáltalán nem tervezi a hazatérést, míg a Rapid futballistája, akár a hazai élvonalat is szívesen kipróbálná a fejlődése érdekében. A kérdés csupán az – nemcsak az ő esetükben, hanem számos külföldön csak padozó magyar tehetség esetében –, hogy valóban megéri-e hazajönni (emellett szólhat például a Videotonban játszó Farkas II Balázs példája), és itthon fejlődni, vagy jobb kint maradni, és várni a nagy lehetőségre (ahogy azt például Koman Vladimir vagy Szalai Ádám tette)...