MLS: Ez pályafutásom eddigi legnehezebb időszaka – Schön Szabolcs

– Miért nem játszik a Dallasban?
– Erre a vezetőedző adhatna érdemi választ – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak Schön Szabolcs, az észak-amerikai profi labdarúgóligában (MLS) szereplő Dallas 21 éves szélsője. – Bízom benne, hogy hamarosan eljön az én időm.

– Na de mégis, az előző idényben többnyire kezdő volt, ebben az évadban pedig nyolc forduló ment le a bajnokságból, s még nem lépett pályára. Mi történt önnel és a csapattal az elmúlt időszakban?
– Télen edzőt váltott a klub, a rájátszás elérésének reményében megerősítették a keretet. Egy amerikai felnőtt- és egy argentin utánpótlás-válogatott szélsőt igazolt a vezérkar, így nagyobb lett a verseny a csapatba kerülésért. Bár a felkészülést végigcsináltam és az edzőmeccseken rendre játszottam, a február huszonhatodikai idénynyitó előtt három nappal megsérültem. Nem segített rajtam, hogy a vádlisérülésem miatt két hétig nem edzhettem, a csapat pedig jól rajtolt. Nagy a konkurenciaharc a posztomon, négyen vagyunk szélsők. Nico Estévez vezetőedző minden ­meccs előtt vakarhatja a fejét, kit jelöljön a kezdőbe. Hasonló profilú játékosok vagyunk, a gyorsaságunk kiemelkedő, egy az egyben hatékonyak vagyunk és a kombinatív játékban is lehet ránk számítani. Lehet mondani, hogy az én szemszögemből ez egy peches szituáció, de nem tudok vele mit kezdeni, keményen edzek, hogy megkapjam a lehetőséget a bajnokságban. A saját feladataimra figyelek, ám nem könnyű beverekednem magam a kezdőbe, nyilvánvalóan annak van könnyebb dolga, akinek mérkőzésen is van esélye megmutatni, mire képes.

– Beszélt már Nico Estévezzel a helyzetéről?
– Az elmúlt két hétben többször is. Elmondta, elégedett az edzéseken nyújtott teljesítményemmel, s azt kéri, folytassam a tőlem megszokott hozzáállással a munkát, s meglesz a gyümölcse. Azt is elárulta, hogy a legutóbbi, Houston ellen kettő egyre megnyert bajnokin azért nem cserélt be, mert az egyenlítés után négyről ötvédős rendszerre álltunk át, s nem akart kockáztatni.

– Ha az MLS-ben eddig nem is, a múlt héten kupamérkőzésen bizonyíthatott.
– Egész jól ment a játék a Tulsa elleni győztes meccsen, mindkét gólunkból kivettem a részem: az elsőnél a passzom után szabálytalankodtak tizenegyest érően a csapattársammal szemben, a másodiknál pedig gólpasszt adtam. Látta rajtam a mester, hogy odateszem magam, elégedett volt a játékommal.

– Ezt megelőzően november 15-én, a Lengyelország elleni vb-selejtezőn lépett pályára. Megérezte a kihagyást?
– Nehéz volt ennyi idő elteltével tétmeccsen játszani, szükségem volt tíz-húsz percre, hogy felvegyem a ritmust, s maguktól jöjjenek a mozgások. Persze az ember nem felejt el futballozni néhány hónap alatt, de éles helyzetben teljesen más játszani, mint edzésen.

– Az előző és a most zajló idénye közötti kontraszt megviseli?
– Az önbizalmammal sohasem volt gondom. Kihagyhatok bármennyit, fel merem vállalni az egy az egy elleni szituációkat, vagy ha a helyzet úgy kívánja, kapura lövök. A Tulsa elleni teljesítményem és a visszajelzések jót tettek a lelkemnek. Ettől még furcsa erről beszélnem, nagyot fordult velem a világ tavaly óta. Az MTK-ban nyújtott produkciómmal felhívtam magamra a figyelmet, légiósnak állhattam, megjártam az Európa-bajnokságot, pályára léptem az őszi vb-selejtezőkön, s a Dallasban is ment a játék, ebben az idényben azonban még egyetlen percet sem kaptam a bajnokságban. Nehezen viselem a helyzetet, de nem vagyok az a típus, aki a mellőzés miatt megsértődik vagy duzzog, elfogadom az edzőm döntését. Az a feladatom, hogy még több munkával bebizonyítsam, jobb játékos vagyok, mint a posztriválisaim.

– Örömteli, hogy ilyen a hozzáállása...
– A szüleim úgy neveltek, hogy ha olyan időszakot élek meg, ami tele van nehézséggel, akkor tegyek rá még egy lapáttal, a kitartás ugyanis eredményre vezet. Hollandiában az Ajax utánpótlásában is ragadt rám az ottani mentalitásból, de egyébként is abban a szellemben nőttem fel, hogy sohasem szabad feladni. Az is segít, hogy bármikor számíthatok a családomra, illetve a barátnőm is támaszt ad nekem pályafutásom eddigi legnehezebb időszakában. Mindamellett abból is sokat merítettem, hogy márciusban a válogatott tagja lehettem.

– Pedig nem lépett pályára a szerbek és az északírek ellen, mondhatni, potyára utazott.
– Nem így éltem meg. Jó volt edzeni a többiekkel, belecsöppenni a csapatra jellemző miliőbe, s az is sokat jelentett, hogy találkozhattam a családommal. Érzem, számítanak rám a válogatottnál, Marco Rossi szövetségi kapitányt is érdekli, mi van velem, szokott érdeklődni felőlem, ha nem vagyok kerettag.

– Hogy látja, tagja lesz a júniusi Nemzetek Ligája-keretnek?
– Bízom benne, de tisztában vagyok vele, hogy a meccshiány miatt kimaradhatok. Az őszi selejtezőkön nyújtott teljesítményem nem számít a válogatásnál, ha a klubomban nem lépek pályára. Azért is szeretnék mihamarabb játékba lendülni Dallasban, hogy a kapitánynak ne okozzon fejtörést, számítson-e rám vagy sem.