Webshop és YouTube-csatorna van, ittas futballisták nincsenek – német 7. liga

„Németországban születtem, majd Magyarországon éltem és hosszabb idő után tavaly költöztem vissza Frankfurt külkerületébe, Höchstbe, ahol egy üzletben eladóként dolgozom – kezdett bele tapasztalataiba Nagy Christian. – A szabadidőmben futballozom, felvettek a helyi amatőrcsapathoz, amely Hessen tartományban, a hetedik osztálynak megfelelő Gruppenligában szerepel. Mivel korábban Magyarországon is több évet lehúztam amatőr csapatokban, játszottam a Szent István SE-ben, az RTK-ban, Ecseren és a Rojik FC-ben is, érdekes összehasonlítani az otthoni és a németországi közeget."

Akár az amatőrfutballt, akár az utánpótlás-nevelést tekintve. Utóbbiba öcsém, a 13 éves Nagy Attila révén nyerhettem bepillantást, aki a Grund FC-ből ment ki ugyancsak tavaly ősszel Németországa, ő a nyugat-frankfurti Unterliederbachban játszik. Amit már kezdésként leszögezhetek, itt egész más a futballhoz való hozzáállás, mindenki sokkal pozitívabb felfogású, mint Magyarországon, sokkal inkább dicsérik, segítik, bátorítják egymást az a játékosok, nem pedig lehúzzák."

KÜLÖNBSÉG A FELFOGÁSBAN, A JÁTÉKBAN

Olvasónk elsőként azt hangsúlyozta, hogy az emberek nyitottak egymás felé, a közeg befogadó a külföldiekkel szemben, ami megkönnyíti a beilleszkedést. Ez abból is adódhat, hogy a közel 16 ezer lakosú Höchst 39 százaléka külföldi, legnagyobb részt törökök, Christian csapatában, az SG 01 Hoechstben is több török származású játékos futballozik, de van olasz csapattársa is, illetve a bajnokságban sok lengyel és afrikai játékos is futballozik.

„Érdekes, hogy itt még hetedosztályban is érezhető egyfajta profi mentalitás. Olyan szenvedéllyel, győzni akarással futballoznak, és olyan kitörő örömmel ünneplik a gólokat, mintha a világbajnokságot nyerték volna meg, kiváltképp a törökök, amit a BLASZ-ban (Budapest-bajnokságban – a szerző) nem nagyon tapasztaltam. Itt nincs idő levenni a labdát és körbenézni, hogy hová passzoljak, mert egyből ketten ott vannak az ember nyakán. A játékosok nem arra várnak, hogy legyen már vége a meccsnek. A futball szeretete, a győzni akarás hajt mindenkit, és nemcsak a meccseken, hanem már az edzéseken is ez jellemző, a tréningeken is gyors a játék, nagyon sok a labdaérintés. Heti három foglalkozásunk van, és a húszas keretből legalább tizenhat-tizenheten minden edzésen ott vannak. A játékban a rövid (tíz-tizenöt méteres), gyors és precíz passzokat erőltetik, nagyon sok a passz egy-egy meccsen. Az edzőnk is mindig azt kiabálja: »schnell, schnell, präziser Pass« (gyorsabban, gyorsabban, precíz passz). Amúgy keverednek a különböző stílusok. A törökök jobban színezik a futballt, technikásabbak, míg a németek erőssége a passzjáték. Ugyanakkor többször cseleznek a szélről befelé a játékosok és több a lövés is, mint otthon.”

„A mérkőzések hangulatukban is másak, mint otthon. Lehet, hogy én nem voltam elég figyelmes, de a Magyarországon sokszor tapasztalat kocsmai hangulattal szemben Németországban nem láttam még a pálya mellett dohányzó játékosokat, de még szurkolókat sem nagyon, és bár a sört nagyon szeretik a németek, senkit nem láttam még alkoholos állapotban pályára lépni. Érdekes volt továbbá, hogy még itt a hetedosztályban is nagy jelentőséget tulajdonítanak a taktikának. Több játékrendszerben is szoktunk futballozni, gyakran meccs közben is szisztémát váltunk, és a bajnokik előtt az edző külön mindenkinek elmagyarázza, hogy mi a feladata, mit vár el tőle azon a mérkőzésen. Viszont, amiben nem látok különbséget, sőt talán ebben a magyar játékosok még jobbak is, mint a németek, az a technikai képesség. Rám is azt mondta az edző, hogy labdával ügyes vagyok, de ez még nem jelent semmit, mert a futball is fejben és a hozzáállásban dől el.”

AZ SG 01 HOECHST EGYIK MÉRKŐZÉSE – ZSENIÁLIS GÓL, 2.10-TŐL

FIZETÉS, WEBSHOP ÉS YOUTUBE-CSATORNA – KÖRÜLMÉNYEK

Nagy Christian a körülményekről is beszélt, mindarról, ami körbeveszi az amatőrfutballt Németországban.

„Három pályánk van, ebből egy műfüves, egy kisebb méretű edzőpálya, és a centerpálya, amire azt azért nem mondanám, hogy biliárdasztal simaságú, de jó minőségű. Van egy igényes öltözőnk, kiváló labdákkal játszunk, és még jó minőségű cipőt is ad a klub, ha valaki éppen nem visz magával. Sok helyi vállalkozó támogatja a csapatot, akiknek a hirdetései reklámtáblákon jelennek a pálya szélén. Azok a játékosok, aki régebb óta a csapat tagjai, némi fizetséget is kapnak, meccsenként átlagosan ötven eurót (15000 forint), míg havi szinten a legalacsonyabb összeg is két-háromszáz euró között mozog. Néhány osztállyal följebb, például negyed-ötödosztályban viszont már jóval nagyobb pénzeket is meg lehet keresni a futballal. Ott már a játékosok nagy része nem teljes állásban, hanem részmunkaidőben dolgozik, így több ideje jut a futballra. Egyébként is sok a részmunkaidős, négy-hatórás állás Németországban, amelyekkel öt-hatszáz eurót meg lehet keresni havi szinten, míg a nyolcórás állásoknál ezer-ezerötszáz euró a havi minimum."

Olvasónk elmondta továbbá, hogy hatalmas különbség tapasztalható a hazai amatőr bajokságokkal való összevetésben marketing és reklámfronton is.

„A klubnak van külön marketingese, hivatalos Facebook-oldala, YouTube-csatornája és még webshopja is, ahol különböző, a klub emblémájával ellátott szurkolói kellékeket árulnak. Az utcán már találkoztam a csapat termékeit hordó drukkerekkel a hétköznapokon is, és egyébként a városban óriásplakátokon hirdetik is a mérkőzéseinket. Amúgy a futball mellett futsalcsapata is van a klubnak. Én korábban itthon futsaloztam is, és a rövidpasszos, gyors játék miatt ennek hasznát is veszem , Höchstben, de tervezem, hogy Németországban is futsalozom majd."

HÖCHSTBŐL IS EL LEHET JUTNI A CHELSEA-IG – UTÁNPÓTLÁS

„Az utánpótlás-nevelés kapcsán először is az az egyik fontos tapasztalatom, hogy míg Magyarországon a játszótereken sok elhagyatott, üres focipályát látni, addig errefelé tele vannak a terek futballozó gyerekekkel. A mi klubunknál pedig már U9-es csapat is van" – fejtette ki Nagy Christian.

„Tizenhárom éves öcsém, Nagy Attila a közeli Unterliederbachban játszik ősz óta, a tartományi utánpótlás-bajnokságban. Ő Buzsáky Ákos utánpótlás-nevelő csapatából, a Grund FC-ből került ki, ahol nagyon jó véleménnyel voltak róla. Magyarországon nőtt fel, a környezetváltás, az új barátok, az új iskola, illetve ezekhez kapcsolódva a lelki tényezők meghatározzák majd, hogyan tud boldogulni Németországban, mire viheti a futballpályán. Mivel németül már itthon is tanult, és a közeg alapvetően befogadó, így a beilleszkedéssel szerintem nem lesz gondja. Csak rajta múlik, mennyi munkát tesz bele a futballba, hogyan tud fejlődni. Azt ugyanis már most tapasztalja, hogy a képzés jó színvonalú. Három-négy edzésük van hetente, de ami nagyon fontos, hogy az iskolája is támogatja a sportot, a labdarúgást és lehetőséget adnak arra, hogy az iskolaidőn túl, de az iskola szervezésében egyéni foglalkozásokon vegyen részt. Viszont azt a gyerekek kapcsán is elmondhatjuk, ezt öcsém meccsein is tapasztalni, hogy semmivel nem technikásabbak, nem ügyesebbek Németországban a tíz-tizenhárom éves gyerekek, mint otthon.”

Arra a kérdésünkre, hogy vajon mennyire nehéz egy hetedosztályú amatőrcsapat utánpótlásából kiemelkedni, egy névvel válaszolt németországi olvasónk:

„Marko Marin. A korábban a Chelsea-ben is futballozó, német válogatott játékos karrierje az én klubomnál, az SG 01 Hoechstnél indult. Itt figyelt fel rá a Frankfurt, majd onnan vezetett tovább az útja (a Mönchengladbachhoz, majd a Werder, aztán a Chelsea-hez, a londoniak pedig többször kölcsönadták, tavaly nyáron a görög Olympiakoszhoz igazolt – a szerző). Az ő példája is azt igazolja, amit fent említettem, itt minden adva van ahhoz, hogy valakiből profi labdarúgó váljék, ha a jó képességei megfelelő hozzáállással párosulnak, és kellően szorgalmas, elvégzi azt a munkát, ami szükséges.”

HA ÖNNEK IS VANNAK A LABDARÚGÁSSAL KAPCSOLATOS, KÜLFÖLDÖN ÉLVE SZERZETT TAPASZTALATAI, ÉS SZÍVESEN BESZÁMOLNA A HELYI UTÁNPÓTLÁSRENDSZERRŐL, AMATŐRFUTBALLRÓL, VÁRJUK BESZÁMOLÓJÁT AZ [email protected] CÍMRE „KÜLFÖLDI TAPASZTALATOK” TÁRGYMEGJELÖLÉSSEL!