NDK-s lakótelephez is hasonlították a londoni olimpiai falut

Az olimpia alatt az olimpiai és paralimpiai falu 16 000 sportolónak, edzőnek és stábtagnak biztosít lakásokat, továbbá boltok, éttermek, orvosi, média- és szabadidős létesítmények is részét képezik.

Az olimpiai falu építése 2008 júniusában kezdődött, és a szervezőbizottság 2012 januárjában vette át a kész létesítményt, amelyben 2818 apartman található. A forgatag központja a pláza – nem bevásárlóközpont, hanem a szó hagyományos értelmében vett főtér – lesz, ahol a sportolók barátaikkal és családtagjaikkal találkozhatnak.

A szállások alapfelszereléséhez hozzátartozik az internet-hozzáférés és a vezeték nélküli hálózat, a modern ideiglenes lakások természetesen akadálymentesek is, hiszen a paralimpia sportolói is itt laknak.

A falut London központjával a Javelin (azaz Gerely) névre hallgató különjárat köti össze, az út mindössze hét percet vesz igénybe.

A játékok után az olimpiai és paralimpiai falu épületei lakóépületként funkcionálnak, az átalakítás után 2800 új lakást hoznak létre, illetve új parkokat, közösségi épületeket és oktatási intézményeket a leendő lakosok számára. No meg konyhákat, mert azok nincsenek a lakosztályokban.

Az olimpia alatti kiszolgáló épületek többsége csak ideiglenes, a játékok után elbontásra kerül.

A teljes projekt költsége 9.3 milliárd font, a létesítményen több mint 12 ezer munkás dolgozott. A falu a legkevésbé sem tűnik falunak a távolból, sokkal inkább lakótelepnek – 8–12 emeletes épületek vannak itt.

„Meg kell jegyeznünk, hogy az olimpiai falu látképe egy kicsit szigorú, és egyáltalán nem falusias. Nyolc-tizenkét emeletes épületblokkokat láthatunk, előre gyártott panelekből, és az alaprajz is nagyon merev, a forma és a színvilág is egysíkúnak tűnik, bár a részletekben kitűnnek a különbségek. De az építési technológia alapvetően nagyon hasonló a hatvanas évekbeli, sokat kritizált lakótömbökéhez, és a keletnémet stílusú lakótelepekéhez. Reméljük, azért jobb felszereléssel...” – írta a Guardian hasábjain az építészetkritikus Rowan Moore, aki egyébként építészként végzett és dolgozott, tehát alighanem ért is hozzá.

Néhány szám az olimpiai falu életével kapcsolatban: az állandóan nyitva tartó étteremben napi hatvanezer adag ételt szolgálnak fel, itt ötezren foglalhatnak egyszerre helyet. A játékok alatt 25 ezer vekni kenyér, 232 tonna burgonya, 75 ezer liter tej és legalább 330 ezer tonna zöldség és gyümölcs fogy majd el a számítások szerint. A szervezők 64 ezer ágyneművel, 11 ezer heverővel, szerény 170 ezer vállfával és 5 ezer vécékefével készülnek, hogy a továbbiakat már ne is említsük.

Azt pedig, hogy a szigorúan a játékokhoz köthető tevékenységen kívül mi történik az olimpiai faluban, remekül leírja a kétszeres olimpikon asztaliteniszező brit Matthew Syed, aki már több mint egy évtizede a Times újságírója és szakkommentátor: Syed Sex and the Olympic City című cikke 2008-ban a lap legolvasottabb anyaga volt.

„Eszelős, mi megy a faluban, mindenki teljesen megőrül, mikor vége a versenyének. Külön világ ez” – mondta az akkor már újságíróként dolgozó Syednek az ausztrál küldöttség egyik olimpiai újonc tagja Pekingben. Lábjegyzetként: Athénban 130 ezer, Pekingben és Vancouverben 100 ezer óvszert küldtek a faluba a szervezők, illetve a küldöttségek. Mind elfogyott, annak idején a sydneyi szervezők a rossz tervezés miatt kifogytak...

NEM AKARNAK BALHÉT

Nem könnyű az olimpiaifalu-vezető dolga, még akkor sem, ha a delegációk remekül viselkednek: az InterContinental Hotels részéről delegált Chris Hale az elhelyezési finomságokba is betekintést engedett. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy melyik küldöttség milyen szomszédságba kerül...

Szándékosan messze helyezik el egymástól a házigazda briteket és az argentinokat a Falkland-szigetekkel kapcsolatos vita miatt, Izrael küldöttsége a falu egyik, Iráné pedig a másik sarkába kerül. A baráti kapcsolatot ápoló országok sportolói általában egy épületbe kerülnek. És persze a hangzavart nem mindenki szereti.

„A brazilok mellé senki nem akar kerülni, mert állandóan buli és hangzavar van náluk. Ugyanígy senki nem keresi az úszók társaságát, mert ők végeznek az első héten, és onnan folyamatos a buli” – mondta Hale, aki elárulta: a sportolók négycsillagos szállodai ellátásban részesülnek.

„A legjobb embereink közül százat választottunk ki a feladatra, és ők irányítják az olimpiai falut, ami a játékok alatt a világ legnagyobb hotelje lesz. Amikor megláttam az első műholdas felvételeket, nem falu, hanem egy nagyváros jutott eszembe. Központi hotelszolgálat még nem volt olimpiai faluban. Mindenben igyekszünk segítséget adni a sportolóknak, legyen az nemzeti konyha, útbaigazítás vagy szórakozás.”

ÉS NÉHÁNY „FALUSI” SZTORI

• Az ausztrál úszólegenda, Dawn Fraser 1964-ben kilógott a faluból, és megléptette a japán császári zászlót. Letartóztatták, saját olimpiai bizottsága tíz évre eltiltotta (ezt később négyre mérsékelték), viszont a szervezőktől megkapta ajándékként a császári zászlót.

• Megint ausztrál úszók: az 1992-es olimpián a válogatott nyilvános vetkőzést rendezett az erkélyeken.

• A brit olimpiai csapat vezetősége 1988-ban belső körlevélben tiltotta be a szabadtéri szexet az olimpikonoknak, miután lakóépületük tetejét elborították a használt óvszerek. „Körülbelül annyi hatása volt a rendeletnek, mintha a lélegzést tiltották volna be” – kommentált a már említett Syad.

• A szupersztárok azért inkább máshol laknak: az eredeti amerikai kosárlabda Dream Team Barcelonában luxusszállóba vonult, és a teniszezők is gyakran külön szállást keresnek – például Roger Federer legutóbb már inkább szállodába ment, mert nem tudott volna rendesen készülni saját bevallása szerint. Federer egyébként pont az olimpiai faluban ismerkedett meg 2000-ben Mirka Vavrineccel, akit aztán el is vett.

• „Rengeteg a pár, és tökéletes lehetőség az ismerkedésre, ennyi embertípust máshol nem találni. A választék felülmúlhatatlan. Aki végzett, az egyre többet bulizik, és van egy ház, ami kihagyhatatlan: a hollandok főhadiszállása” – mondta a dpa német hírügynökségnek Pekingben egy mexikói röplabdázó. De mi lehet a hollandoknál...?

• „Ahol ausztrálok vannak, ott berúgás is lesz” – Amber Halliday, világklasszis ausztrál evezős.

• Az 1932-es játékokon a nőket még nem engedték be az olimpiai faluba. Ez volt az az olimpiai falu, mely építészetileg minden későbbinek mintául szolgált.

• A helsinki olimpián (1952) külön blokkban voltak a nyugati sportolók és a szovjet tömbhöz tartozók.

• Az 1980-as, Lake Placid-i téli játékoké a bizarrsági díj: az olimpiai falu egy újonnan felhúzott épület volt, amely az ötkarikás játékok után börtönként funkcionált tovább! A 937 szobából lettek később a cellák.

„A szobákon pontosan látszik, milyen célra is készültek valójában. Ha ketten bent vannak és magukra zárják az ajtót, teljes a fojtogató börtönérzés” – panaszkodott anno az épületet megtekintő olasz delegált, Gianfranco Cameli.

„Rohadt sz.r a létesítmény, és finoman fogalmaztam” – reagált a svéd küldöttség szóvivője. A börtönfalu egyébként a hivatalos NOB-előírásoknak sem biztos, hogy megfelelt... Mindenesetre sok csapat végül inkább a falun kívül keresett szállást.

• Az 1972-es, müncheni tragédia óta az olimpiai falu mindig kiemelten őrzött, maximális biztonsági kockázatú létesítmény.

• Az olimpiai falu életét azért bizonyos esetekben rendzavarások is felkavarják: az 1998-as téli olimpián (le)szereplő amerikai jégkorong-válogatott egyes tagjai klasszikus rocksztár-tempót felvéve rendeztek egy kis pusztítást szobáikban, székek törtek, poroltók repültek. A szervezők nem örültek, a csapatvezetés még kevésbé.

• Az athéni olimpiai faluból szellemfalu lett: a tízezer lakos befogadására alkalmas, lakásokká átalakított komplexum félig üresen áll. Az üzletek üresek, a tervezett iskolákat nem fejezték be, az épületek pedig részben már lepusztultak. Több korábbi olimpiai falu esetében is küzdenek az újrahasznosítási problémával – ami a sportolóknak megfelelt, nem biztos, hogy a mindennapokra is megfelel...

• Sok olimpiai falu az enyészeté lett (vagy eleve ideiglenes jelleggel húzták fel), de vannak, amelyek a mai napig állnak. Berlinben restaurálták azt az épületet, melyben Jesse Owens lakott az 1936-os olimpia alatt (jobbra a képen), Melbourne-ben a mai napig az Olympic Village nevet viseli a Heidelberg Westben felhúzott negyed. A későbbi játékok olimpiai faluit eleve később is hasznosíthatóvá terveztek, a tapasztalatok vegyesek a játékok utáni felhasználást tekintve.