A lányoké a negyedik hely és a jövő

A Pekingben negyedik helyet szerző csapatból mindössze ketten maradtak: Drávucz Rita és Takács Orsolya, míg a válogatott gerincét a tavalyi junior-világbajnokságon ezüstérmet szerző gárda adta.

VB, EB, SELEJTEZŐ

Mivel nagyon fiatal volt a válogatott átlagéletkora, így elég hullámzó volt a csapat teljesítménye is. A tavalyi sanghaji világbajnokságon kilencedik lett a csapat, pedig a csoportban az olimpiai bajnok hollandokkal is sikerült döntetlenre végezni, de aztán a nyolcaddöntőben egy góllal kikaptak az ausztráloktól. Az eindhoveni Eb-n már sikerült legyőzni a hollandokat és a spanyolokat, de az elődöntőben a görögök kerekedtek felül. A bronzmeccsen viszont az oroszokat verték meg, akiktől a csoportban még kikaptak.

Az olimpiai selejtezőben előbb legyőzték az oroszokat, majd kikaptak az olaszoktól, de a spanyolok elleni siker azt jelentette, hogy Kazahsztánnal kell a kvótáért meccselni, míg a másik három csapatnak az olimpiai bajnok Hollandia, a világbajnok Görögország és az ugyancsak nehéz ellenfélnek számító Kanada jutott. Becsületükre váljék, a másik három párharcból is a mieink csoportellenfelei jutottak tovább, s a folytatásban a lányok – igaz, tét nélküli meccseken – már kikaptak a spanyoloktól és az oroszoktól is.

CSOPORTKÖR

Ez a kétarcúság jellemezte a mieinket Londonban is. Az amerikaiaktól elszenvedett egygólos vereség (13–14) tulajdonképpen bele is fért, hiszen szépen helytálltak a későbbi olimpiai bajnokkal szemben. Az első két negyedben rendre sikerült kiegyenlíteni még kétgólos hátrányból is, csak Maggie Steffenst nem tudták tartani, aki egymaga hét gólt szerzett, azaz csapata találatainak éppen a felét. Aztán sajnos a háromgólos különbségről már nem sikerült felállni.

A kínaiak ellen háromgólos hátrányból sikerült úgy legyőzniük a lányoknak, hogy az egész meccsen csak egyszer vezettek: az utolsó két percben. Sőt, a meccs első felében rendre háromgólos hátrányban voltak a mieink, de aztán egy kapuscsere után feljavult a mieink védekezése, és a végén Bujka Barbara szemfüles találatának köszönhetően összejött a győzelem is (11–10).

A spanyolok ellen viszont csak az elején vezettek lányaink, 1–0-ra és 2–1-re, ezt követően azonban 6–3-ra, majd a nagyszünet után 8–5-re és 12–9-re is az ibériaiak mentek. Az utolsó percben ugyan sikerült feljönni egy gólra, de a vége 13–11-es vereség lett.

NEGYEDDÖNTŐ

Ez egyben azt is jelentette, hogy a mieink a csoport harmadik helyén végeztek, és az oroszok ellen játszhatnak a négy közé jutásért. Az oroszok ellen, akiktől az Európa-bajnokság csoportkörében kikaptak, de a bronzmeccsen legyőztek, és azok ellen, akiket az olimpiai selejtező csoportkörében megvertek, a harmadik helyért viszont kikaptak tőlük. A kép tehát elég vegyes, azt azért tegyük hozzá, hogy amikor igazán tétje volt a dolognak (Eb-érem és az olimpiai selejtező csoportköre), akkor a mieink győztek.

A meccs úgy indult, ahogyan azt Londonban már megszokhattuk: az oroszok az első két támadásukat gólra váltották, és két perc után 2–0-ra vezettek. Szerencsére azonban most a lányok nem engedték el őket, 2–2-nél utol is érték őket, majd 3–3 után a vezetést is átvették. A nagyszünetben már két góllal is vezettek a mieink (7–5), de mivel a harmadik negyedben csak egy orosz találat született, a negyedik negyedben az oroszok egyenlíteni tudtak. 8–8 után azonban újra két góllal megléptek a mieink,s ezt követően már nem is engedték ki a győzelmet a kezükből, még akkor sem, amikor tíz másodperccel a vége előtt egygólos vezetésnél kettős emberhátrányba kerültek, maradt a 11–10.

ELŐDÖNTŐ

A négy között a spanyolokkal találkoztak a mieink, akik a házigazda briteket búcsúztatták a negyeddöntőben, váratlanul szoros meccsen (9–7). Az ibériaiakat legyőztük az Eb negyeddöntőjében és az olimpiai selejtező csoportkörében is, amikor az volt a tét, hogy a kazahokkal vagy valamelyik nehezebb ellenféllel kell játszani a kvótáért. A selejtező elődöntőjében és az olimpia csoportkörében, azaz a legutóbbi két meccsen viszont már ők győztek.

A meccs elején jött a szokásos kezdés (0–2), ám ezután nem feltámadás, hanem újabb spanyol gólok következtek, s 7–3-nál már négy volt a különbség a két csapat között. Még szerencse, hogy a félidőre azért sikerült megfelezni a különbséget, így a nagyszünetet követően kétszer is sikerült egy gólra felzárkózni, sőt 7–8-nál az egyenlítésért támadhattunk emberelőnyben. 8–8 helyett azonban 7–10 lett az állás, s ebből már nem sikerült felállni. Ugyan a végén egy gólra megint felzárkóztak a lányok (9–10), ekkor már csak másodpercek voltak hátra a meccsből, így aztán oda lett a döntő.

A 3. HELYÉRT

A bronzmeccsen Ausztrália volt az ellenfél, amelyről túl sok jó emléket nem őrizhettünk az utóbbi időben, hiszen a tavalyi vb nyolcaddöntőjében éppen tőlük kaptunk ki egy góllal, míg négy éve Pekingben ugyancsak a harmadik helyért találkoztunk, s akkor ötméteresekkel maradtunk alul velük szemben.

A meccsen következett a szokásos forgatókönyv: az ellenfél vezetett, 7–3-nál és 8–4-nél is négygólos előnyben voltak már, s megint a félidei kapuscsere lendített nagyot a csapaton. 8–7-nél és 9­–8-nál is az egyenlítésért támadhatott a csapat, de mindkétszer elpackázták a lehetőséget. Így aztán az ausztrálok léptek meg megint 11–8-ra.

Ekkor az utolsó negyedből már hat perc sem volt hátra, mégis sikerült az egyenlítés, igaz, szinte hihetetlen körülmények között. A mieink vezethették az utolsó támadást, ráadásul emberelőnybe kerültünk, de Szűcs Gabriella lövése a kapufán csattan, Keszthelyi Ritáét meg a kapus fogja. Már csak másodpercek vannak hátra, amikor az ausztrál kapus kezében a labda. Antal Dóra minden mindegy alapon letámadja a hálóőrt és el is veszi tőle a labdát. A bírók nem fújnak, ő pedig az üres kapuba lő: 11–11.

A semmiből hozták vissza a lányok a hosszabbítás lehetőségét, de nem tudtak élni az utolsó másodpercekben visszahozott meccs lélektani előnyével. A hosszabbításban már megint bátortalanul játszottak, nem mertek lövésekre vállalkozni, csak akkor, amikor a támadóidő a végéhez közeledett, s már mindenképpen, még rossz helyzetből is próbálkozni kellett. Így aztán nem is szereztek gólt, míg az ausztrálok kettőt is, igaz, a másodikat csak néhány másodperccel a vége előtt (11–13).

Maradt tehát ismét a negyedik hely, de ha azt vesszük, hogy ezt úgy sikerült megszereznie csapatunknak, hogy négy meccset elvesztettek, s csak kettőt nyertek, akkor ez kifejezetten jó eredménynek tűnik, gondoljunk csak az izlandi kézisekre, akik a csoportban mind az öt meccsüket megnyerték, ám elég volt egy hosszabbításos vereség és már utazhattak is haza.

Ez a fiatal csapat Londonban bebizonyította, hogy lehet rájuk építeni, s ha még szereznek néhány év tapasztalatot, akkor bizony még ennél is sokkal jobb eredmények elérésére lehetnek hivatottak. Arra pedig különösen büszkék lehetnek, hogy Londonban előrébb végeztek, mint a háromszoros olimpiai bajnok férficsapatunk.