Felnőttek a gyerekek, az egyik legyőzte Phelpset is

Az ifjúsági olimpián kizárólag 14-18 évesek versenyezhetnek, ám 14 éves sportoló részt vehet a felnőtt olimpián is. Így előfordulhat, hogy valaki átlépi az első lépcsőfokot, és a „nagy″ olimpián indul először. Például a magyarok közül az úszó Kapás Boglárka már 2008-ban, Pekingben belekóstolhatott abba, hogy hangulatában mit is jelent az, hogy olimpia. Az ifjúsági olimpiai mozgalom (YOG) célja az oktatás, a különböző kultúrák megismertetése, így egy-egy versenyt követően az ifiolimpián különböző kötelező programokat tartanak a sportolóknak, a szabadidejük kevesebb és másképp felépített. A lényeg azonban ugyanaz: számos sportág képviselői egyszerre vannak jelen a világ minden tájáról.

„Azzal, hogy az ifjúsági olimpián versenyeztem, nagyjából tudtam, hogy mire számítsak″ – mondta az amerikai Savannah Vinsant, aki történelmet írt azzal, hogy a gumiasztalon első női amerikaiként volt döntős Londonban. Ráadásul pontszerzőként, a hatodik helyen végzett, mindössze eggyel előrébb, mint Szingapúrban.

Az „új Michael Phelps″ legyőzte a „régit″: a 20 esztendős dél-afrikai Chad le Clos, akit szingapúri győzelmei óta „új Phelpsként″ emleget az úszósport, Londonban 200 méter pillangón megelőzte a riválist. A két klasszis úszó Szingapúrban is találkozott, hiszen Phelps ott az olimpiai mozgalom nagyköveteként segítette a fiatalokat.

„Hogy meglepett-e az ő vagy bármely más szingapúri bajnok londoni sikere? Nem, mert számítottunk az ifjúsági bajnokok előretörésére, még ha az érmek számában nem is gondolkodtunk″ – mondta egy londoni kerekasztal-beszélgetésen Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, amikor a mellette ülő Chad le Closról beszélt.

„Chad azért nyert, mert elhitte, hogy legalább olyan jó, mint Phelps, sőt meggyőződésem: úszás közben azt mondta magában, hogy jobb is. Az ifjúsági olimpiai mozgalomnak ez az egyik lényege. Fiatalokat készítünk fel az életre úgy, hogy akár folytatják az élsportot, akár nem, elhiggyék: a teljesítményükben nincsenek korlátok, s ha valamit elhatároznak, azt véghez is vihetik.″

Az idén leköszönő NOB elnök bece-, vagy inkább gúnyneve munkahelyén a „Mr. No″, mert általában a legtöbb újító ötletre nemet mond. „Valóban így neveznek, mert jó néhányan azt szeretnék, hogy mindenből több legyen az olimpián. Sportolóból, sportágból, versenynapból. A válaszom valóban rendre „Nem!″. De ha az ifjúsági olimpia fontosságáról és folytatásáról kérdeznek, mindig igent mondok.″

Szingapúrban ötvenegy tagú volt a magyar küldöttség, amely hat arany-, négy ezüst- és hat bronzérmet szerzett. Az ottani sikeremberek közül a legtöbben sportágukban még esélytelenek voltak arra, hogy Londonra kvalifikálják magukat – koruk és szakágaik sajátosságai miatt egyaránt.

Ott volt azonban a brit fővárosban a Szingapúrban két aranyérmet (200 pillangó, 400 gyors) szerző Kapás Boglárka, a 200 pillangón győztes Biczó Bence és a 200 hát bajnoka, Bernek Péter. Kapás 800 gyorson döntőbe jutott és 6. lett, a két fiú az adott távon lemaradt a döntőről, a 9., illetve a 10. helyre úszott. Farkasdi Ramóna és Tótka Sándor, a két kajakos szingapúri bajnok Londontól még messze volt, de Rióban már esélyes lehet a csapatba kerülésre. A brit fővárosban az ökölvívó Harcsa Zoltán állt a legközelebb az ismétléshez. A 19 éves kispesti bokszoló a bronzéremig jutott Szingapúrban, Londonban a negyeddöntőig ért a 75 kg-ban, néhány pontosabb ütés hiányzott számára a legjobb négyhez. Babos Tímea világsztár teniszezők közé érkezett Londonba, esélye sem volt, hogy akár egyesben, akár párosban a szingapúri 4. vagy 3. hely közelébe kerüljön. Zámbó Balázs csak a tartalékok között szerepelt a londoni úszókülönítményben, és nem úszott a 4x200-as váltóban Szingapúr 200 hátas bronzérmese.

Követőik – akik számára talán már ilyen fiatalon is példaképek – legközelebb 2014-ben Kínában, Nandzsing városában mérik össze tudásukat. 2018-ra pedig minden eddiginél több, összesen 13 város nevezett, hogy megrendezné a 14-18 éves sportolók seregszemléjét. Az első rostán hét település már kiesett, 2013 júniusában még hat város reménykedhet abban, hogy számára pozitív döntés születik. Könnyen lehet, hogy az olimpia hamarabb tér vissza Nagy-Britanniába, mint arra bárki is számított, hiszen a londoni rendezést látva a legnagyobb esélyesként a skót nagyvárost, Glasgow-t emlegetik. Az ellenfelek: Buenos Aires (Argentína), Guadalajara (Mexikó), Medellín (Kolumbia), Poznan (Lengyelország) és Rotterdam (Hollandia).

„Tinédzserként olimpiai bajnoknak lenni hatalmas érzés, de mindez rengeteg áldozattal járt. Amikor a barátaim szórakozni mentek, én edzésre. A nyugodt felkészüléshez el kellett költöznöm otthonról, tizenévesen otthagyni a családot, ami nagyon nehéz volt. Hosszú hónapok vérrel, verejtékkel teli munkájának gyümölcse az aranyérem itt a nyakamban. És azt mondom: igen, megérte!″ – örvendezett Jade Jones, aki szingapúri bajnokként beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és 19 évesen a tékvandó első brit olimpiai bajnoka lett, miután megnyerte az 57 kg-osok versenyét. Történetéhez hozzátartozik, hogy Szingapúrba legszűkebb hazája, a kétezer lakosú walesi kisváros, Bodelwyddan segítette: gyűjtést szerveztek, hogy eljuthasson a nemzetközi kvalifikációs versenyekre. „A Fejvadász″ becenévre hallgató tékvandós azóta érmekre vadászik, meglehetős sikerrel...

További korosztályos hírek az utanpotlassport.hu-n.