Olimpia: „Inkább a svédek ellen lett volna reális a győzelmünk”

ILYÉS: INKÁBB A SVÉDEK ELLEN LETT VOLNA REÁLIS A GYŐZELMÜNK
FAZEKAS NÁNDOR, a válogatott kapusa: – Igen rossz érzés így zárni az olimpiát. Ott voltunk a világ legjobb négy válogatottja között, de csak háromnak adnak érmet, és fájó, hogy mi épp a negyedikek lettünk, amelyik nem kap érmet. Ezzel együtt nagyon büszke vagyok a csapatra és arra, amit elértünk, és remélem, hogy lesz még esélye a magyar férfi kézilabdázásnak, hogy olimpiai érmet szerezzen.

ILYÉS FERENC, a válogatott átlövője: – Inkább a svédek ellen lett volna reális a győzelmünk, ha az a meccs egy picivel jobban sikerül, nagyon boldogok lehettünk volna. Ez a horvát csapat az aranyéremért jött, csak volt egy rossz napja az elődöntőben, így került velünk szembe. De nagyon köszönjük mindenkinek a szurkolást, olyan volt itt, Londonban, mintha otthon lettünk volna.

PUTICS BARNA, a válogatott átlövője: – A horvátok jobbak voltak, megérdemelték a győzelmet. Megtettünk mindent, ami az erőnkből telt, de ez most csak ennyire volt elég. Nagyon csalódott vagyok: megpróbáltuk kiharcolni a bronzérmet, de ez nem sikerült.

MOCSAI LAJOS, szövetségi kapitány: – A mérkőzés sajnos addig a hatperces kiállítás-sorozatig lehetett nyílt, mert az utána meginduló horvát csapatot már nem tudtuk tartani. Sajnos több poszton cserélnünk kellett támadásban és védekezésben, irányítóban pedig eleve nem volt alternatíva. De a nemzetközi erőviszonyok ismeretében, aki ebben a sportágban él, az tudhatja, hogy ez a negyedik hely is bravúros eredmény, amely hamar gyógyír lesz erre a vereségre.

ILYÉS: INKÁBB A SVÉDEK ELLEN LETT VOLNA REÁLIS A GYŐZELMÜNK

FAZEKAS NÁNDOR, a válogatott kapusa: – Igen rossz érzés így zárni az olimpiát. Ott voltunk a világ legjobb négy válogatottja között, de csak háromnak adnak érmet, és fájó, hogy mi épp a negyedikek lettünk, amelyik nem kap érmet. Ezzel együtt nagyon büszke vagyok a csapatra és arra, amit elértünk, és remélem, hogy lesz még esélye a magyar férfi kézilabdázásnak, hogy olimpiai érmet szerezzen.

ILYÉS FERENC, a válogatott átlövője: – Inkább a svédek ellen lett volna reális a győzelmünk, ha az a meccs egy picivel jobban sikerül, nagyon boldogok lehettünk volna. Ez a horvát csapat az aranyéremért jött, csak volt egy rossz napja az elődöntőben, így került velünk szembe. De nagyon köszönjük mindenkinek a szurkolást, olyan volt itt, Londonban, mintha otthon lettünk volna.

PUTICS BARNA, a válogatott átlövője: – A horvátok jobbak voltak, megérdemelték a győzelmet. Megtettünk mindent, ami az erőnkből telt, de ez most csak ennyire volt elég. Nagyon csalódott vagyok: megpróbáltuk kiharcolni a bronzérmet, de ez nem sikerült.

MOCSAI LAJOS, szövetségi kapitány: – A mérkőzés sajnos addig a hatperces kiállítás-sorozatig lehetett nyílt, mert az utána meginduló horvát csapatot már nem tudtuk tartani. Sajnos több poszton cserélnünk kellett támadásban és védekezésben, irányítóban pedig eleve nem volt alternatíva. De a nemzetközi erőviszonyok ismeretében, aki ebben a sportágban él, az tudhatja, hogy ez a negyedik hely is bravúros eredmény, amely hamar gyógyír lesz erre a vereségre.

CSÁSZÁR: AZ ELEJÉN ALÁÍRTUK VOLNA A NÉGY KÖZÉ KERÜLÉST
IVÁNCSIK GERGŐ: – Nem túl jó érzés vereséggel búcsúzni. Ez a meccs ilyen is, olyan is volt: mindenki kisebb-nagyobb sikerrel próbálta mozgósítani az utolsó energiákat, voltak jó periódusai a mérkőzésnek, de most ennyi jött ki belőlünk.

CSÁSZÁR GÁBOR: – Nem volt könnyű a pálya széléről nézni ezt a találkozót. A lábam már jobban van, mint tegnap, most már kicsit tapogatom a talajt, de néhány hétig pihentetnem kell. Sajnálom, hogy a lehetőségeinket nem tudtuk kihasználni, a svédek elleni találkozóval ellentétben ma nem volt benne a játékunkban az, hogy esetleg hozzunk egy bravúrt. Azt nagyon sajnálom, hogy az elődöntőt nem tudtuk »behúzni«. Szerencsétlenül alakult számunkra a torna vége, de ha az elején megkérdezték volna tőlünk, hogy aláírjuk-e a négy közé kerülést, akkor egyértelműen azt mondjuk, hogy igen.

NAGY LÁSZLÓ: – Nehéz most bármit is mondani... Az izlandi meccs mindenkiből sokat kivett, jobb lett volna egy kicsit frissebben odaállni a svédek ellen és ma is. Az elődöntős vereség nagyon fáj, de természetesen nem lehetünk elégedetlenek azzal, hogy bekerültünk a legjobb négy csapat közé.

HARSÁNYI GERGELY: – Amilyen gyorsan csak lehet, próbáltunk felállni a svédek elleni vereség és csalódottság után, hiszen tudtuk, hogy még a bronzérem is a magyar férfi kézilabdázás legnagyobb eredménye lenne. Egy ideig jól játszottunk, sikerült gólokat elérnünk, aztán jött egy törés a játékunkban. A második félidőben egy kicsit kinyitottunk védekezésben, akkor tudtunk egy pár gólt faragni rajtuk, de aztán ők is váltottak, kiismertek bennünket, és a végjáték már sima volt. MTI

CSÁSZÁR: AZ ELEJÉN ALÁÍRTUK VOLNA A NÉGY KÖZÉ KERÜLÉST

IVÁNCSIK GERGŐ: – Nem túl jó érzés vereséggel búcsúzni. Ez a meccs ilyen is, olyan is volt: mindenki kisebb-nagyobb sikerrel próbálta mozgósítani az utolsó energiákat, voltak jó periódusai a mérkőzésnek, de most ennyi jött ki belőlünk.

CSÁSZÁR GÁBOR: – Nem volt könnyű a pálya széléről nézni ezt a találkozót. A lábam már jobban van, mint tegnap, most már kicsit tapogatom a talajt, de néhány hétig pihentetnem kell. Sajnálom, hogy a lehetőségeinket nem tudtuk kihasználni, a svédek elleni találkozóval ellentétben ma nem volt benne a játékunkban az, hogy esetleg hozzunk egy bravúrt. Azt nagyon sajnálom, hogy az elődöntőt nem tudtuk »behúzni«. Szerencsétlenül alakult számunkra a torna vége, de ha az elején megkérdezték volna tőlünk, hogy aláírjuk-e a négy közé kerülést, akkor egyértelműen azt mondjuk, hogy igen.

NAGY LÁSZLÓ: – Nehéz most bármit is mondani... Az izlandi meccs mindenkiből sokat kivett, jobb lett volna egy kicsit frissebben odaállni a svédek ellen és ma is. Az elődöntős vereség nagyon fáj, de természetesen nem lehetünk elégedetlenek azzal, hogy bekerültünk a legjobb négy csapat közé.

HARSÁNYI GERGELY: – Amilyen gyorsan csak lehet, próbáltunk felállni a svédek elleni vereség és csalódottság után, hiszen tudtuk, hogy még a bronzérem is a magyar férfi kézilabdázás legnagyobb eredménye lenne. Egy ideig jól játszottunk, sikerült gólokat elérnünk, aztán jött egy törés a játékunkban. A második félidőben egy kicsit kinyitottunk védekezésben, akkor tudtunk egy pár gólt faragni rajtuk, de aztán ők is váltottak, kiismertek bennünket, és a végjáték már sima volt.

MTI