Megvan az első magyar kézisiker a „halálcsoportban”

A kézisek saját hatosuk leggyengébbnek vélt alakulatával, a dél-koreai együttessel találkoztak. Azután, hogy vasárnap két góllal kikaptak az Európa-bajnok dánoktól, újabb vereséggel nagyon nehézzé vált volna számukra a negyeddöntőbe jutás, így rendkívül fontos volt a két pont begyűjtése.

Tétmérkőzésen a két csapat legutóbb 2009. január 27-én Zágrábban, a vb középdöntőjében találkozott, a szünetben még 14–11-re a koreaiak vezettek, de Hajdu János csapata fordított, és 28–27-re nyert.

1. FÉLIDŐ

A mieink Mikler Rolanddal kezdtek a kapuban, míg Pérez Carlos már az első perctől ott volt a balátlövő posztján. Nagy László és Pérez szerezte az első góljainkat, a túloldalon Dzseong Juk Jeong kétszer is eredményes volt átlövésből.

Az ázsiaiak a szokásos kilépős védekezésükkel próbáltak minket megállítani, ám az első percekben rendre a magyar csapat vezetett. Mikler elkapta a fonalat, a 10. percben 5–3-ra mentünk a koreaiak ellen.

Két találatnál jobban azonban nem tudtunk ellépni, bár Nagy László emberhátrányban is nagy gólt akasztott Pak Csan Jung kapujába (6–4). A 17. percben Mocsai Tamás érkezett támadásban Nagy helyére, azonban a koreaiak két gyors indulásból egalizálni tudtak.

Mocsai Lajos a 20. percben kérte ki első idejét, de rögtön utána egy technikai hibát vétettünk, míg az ellenfél a bal szélről befejezett, szép akcióval először vezetett a meccsen (21. perc: 7–6). Miklerre továbbra is számíthattunk, míg a csarnokban hazai pályát teremtett a kilátogató nagyszámú magyar tábor.

A bal szélre bejött Vadkerti Attila, aki – bár befutásból eredményes volt – kétszer is eredménytelenül próbált ejteni a koreai kapusnak. Védekezésünkre továbbra sem lehetett panasz, elöl azonban túlzottan is statikusnak tűntünk, és több ziccert is kihagytunk, így az első félidő utolsó két gólját szerző Dél-Korea 9–7-re vezetett a szünetben.

2. FÉLIDŐ

Jól jött a mieinknek, hogy az új szabályoknak megfelelően 15 perces volt a szünet, ugyanis bőven lehetett megbeszélnivalója Mocsaiéknak. Újra elővettük a kétirányítós játékot, Lékai Máté pedig egyből góllal nyitott. Mikler hetest fogott, de nem tudtunk egyenlíteni.

A remekül védő magyar kapus azonban újabb büntetőt hárított, Harsányi és Iváncsik góljaival 11–10-re átvettük a vezetést. A szívós koreaiak nem hagytak minket ellépni, és rendre egalizáltak, de pozitív volt, hogy legalább nekik kellett az eredmény után futni.

Több kimaradt helyzetet kihasználva a mozgékony koreaiak újra át tudták venni a kezdeményezést, és kétgólos előnybe kerültek. (16–14). Szerencsére Császárnak kötélből volt az idege, és biztosan értékesített egy büntetőt, majd Zubai beállóból alakította döntetlenre az állást.

Nem álltunk meg iksznél, és kétszer is helyzetbe hoztuk Iváncsikot a bal szélen, aki kíméletlenül élt is a lehetőségekkel. Lékai betörése után 19–16-ra vezettünk, márpedig egyik válogatott sem tudott hárommal menni korábban. Jött is a dél-koreai időkérés!

Meg lett volna az esély a négygólos fórra is, ehelyett az ellenfél tudott szépíteni. Mikler szinte megbabonázta a koreai lövőket, Lékai és Császár góljaival azonban összejött a négygólos vezetés. Nagyot másodszor is kiállították, a koreaiak pedig 2–0-ra megnyerték ezt a periódust. Két percen belül Mocsai kért időt, és bár utána nem tudtunk gólt szerezni, de hátul Lékai szerzett labdát, majd a meccs utolsó gólját is belőtte.

Nem ment könnyen, de végül megvan a kézisek első győzelme a „halálcsoportban”: