Halmai Gábor (balra) a válogatottnak búcsút intett, de Izraeltôl még nem köszön el (Fotó: M. Németh Péter)
Halmai Gábor (balra) a válogatottnak búcsút intett, de Izraeltôl még nem köszön el (Fotó: M. Németh Péter)
– Ülök a fotelben, tévét nézek. Most is a Gázai övezetben és a Ramallah környékén történt napi események jelentik a fő híreket. Hiába élek már két és fél éve Izraelben, ezt nem lehet megszokni – mondta Halmai Gábor, az izraeli bajnokság éllovasa, a Hapoel Tel-Aviv középpályása. – Nincs még elege? Miért nem vált országot? – Hm… Nem állok messze tőle. Négy hónap van hátra a szerződésemből… – Lehetőségek? – Már a nyáron is megkeresett volt klubom, az MTK, és az otthon töltött karácsonyi szünidő alatt újra felvetődött a nevem a Hungária körúton. Bár ez utóbbi érdeklődést csak puhatolózó jellegűnek nevezném, nem kizárt, hogy nyáron hazaköltözöm. Ugyanakkor a Hapoelnél azt szeretnék, ha meghoszszabbítanám a szerződésemet. Persze, ez a jobb lehetőség, amikor két ajánlat közül választhat az ember. – Mi tartja Izraelben? – Az itteni helyzetet Magyarországról nem lehet helyesen megítélni, még annak sem, aki egyébként ismeri az országot. Mondok egy példát. A családom jelenleg otthon van, hallják a híreket, emiatt aztán jóval többször hívnak fel. Féltenek. – Úgy gondolom, ez normális… – Persze, csakhogy ők is tisztában vannak vele, hogy nem akkora boszorkányság normális életet élni Izraelben. Van némi rizikó, de ha az ember betart bizonyos íratlan szabályokat, akkor kicsi az esélye, hogy baja essen. Márpedig a szeretteim tudják, hogy én ezek szerint élek. – Azaz? – A zsúfolt helyeket el kell kerülni, példának okáért a piacot, és a tömegközlekedést is ki kell iktatni az életünkből. Az öngyilkos merénylők ugyanis mindig olyan helyeken csapnak le, ahol sok ember összpontosul viszonylag kis területen. Másodszor pedig olyan rázós területeknek, mint a Gázai övezetnek és Ramallahnak akkor sem mennék a környékére, ha lehetne. – Itthon, az MTK-nál, edzésre menet nyugodtan felszállhatna az egyes villamosra… – Ne szaladjunk ennyire előre! Nem tudom, hogy az MTK, illetve jelenlegi klubom milyen feltételeket kínálna, de nem is ez a lényeg. A pénznél fontosabb a családom. Amennyiben úgy látjuk jónak, hazamegyünk. Persze nagyon sok függ attól, hogyan rendeződik az amerikai–iraki konfliktus. Ha ne adj' isten háború lesz, nem töprengek majd. – Egyelőre maradjunk Izraelnél! Az idén is indultak az UEFA-kupában, de most nem élték meg a tavaszi folytatást. – Ahogy jó egy éve, úgy a mostani sorozatban is angol ellenfelet rendelt számunkra a sors a kupa második fordulójában, de amíg akkor nagy meglepetésre kiejtettük a Chelsea-t, ezúttal nem bírtunk a Leedsszel. A tavalyi negyeddöntős szereplésünk áttörést jelentett az izraeli futballban – megkaptuk a "nemzet csapata” titulust –, aminek meglett a folytatása is, hiszen a Maccabi Haifa első izraeli csapatként bejutott a Bajnokok Ligája első körébe, ráadásul a csoportmeccseken három nullára megverte az Olympiakosz Pireuszt, no meg a Manchestert is! Ja, és a címünket is megörökölte. – Az egész ország Maccabi-drukker lett? – Majdnem. A legfanatikusabbak kitartottak saját klubjaik mellett, ők a Maccabi bukásáért szorítottak. Emiatt volt is egy kis nézeteltérésem az egyik szurkolónkkal. Azt találtam neki mondani, hogy én bizony drukkolok a riválisunk nemzetközi sikeréért! Hogy is mondjam…, nem vette jó néven ezt a kijelentésemet. Remélem, időközben megbocsátott, ha másért nem, hát azért, mert éppen a Maccabit megelőzve vezetünk a bajnokságban.