A kapitány most visszavághat

– Gyanítom, a koccintásra csak a lefújás után kerülne sor, ezért az időrendi sorrendet szem előtt tartva kezdjük a chorzówi találkozóval. Ha azt mondom, hogy az immáron másfél éve tartó kapitánysága legnagyobb téttel bíró mérkőzése következik, akkor egyetért velem?
– Már csak azért sem, mert a stockholmi fellépésünkre is illett ez a jelző, csakúgy, mint a Megyeri úton rendezett San Marino elleni összecsapásra – felelte Gellei Imre. – Mert kérdem én: mi van akkor, ha nem győzünk az Újpest-pályán? Akkor most minimum két ponttal lennénk szegényebbek, és aligha beszélhetnénk arról, hogy van esélyünk a továbbjutásra. Úgyhogy a válaszom így hangzik: addig jó nekünk, amíg minden meccsünknek akkora tétje lesz, mint a lengyelországinak.
– Ez esetben kívánom, hogy az utolsó selejtezőig idegeskedjen…
– Köszönöm, de idegeskedek én így is eleget. Sajnos a sérülések alaposan megnehezítik a dolgomat, több poszton is érzékeny veszteség ért. Gondolok itt elsősorban a régebb óta hiányzó Lendvai Miklós, Pető Tamás, Fehér Miklós hármasra, valamint Gyepes Gáborra és Gera Zoltánra. Ha egészségesek, mindannyian számíthatnának a meghívóra, fájdalom, de úgy tűnik, Chorzówban egyikük sem lehet velünk.
– Tehát Gera Zoltán sem?
– Bár reménykedtünk benne, mára kiderült, az ő szerepeltetésére sincs lehetőség.
– Kik helyettesítik a sérülteket?
– Pénteken tizennégy órakor megmondom, akkor lesz kerethirdetés.
– Pletykákat azért hallani, például Bódog Tamás beválogatásáról.
– Bekerülhet a keretbe… Ám arra kérném, ezzel várjuk meg a péntek délutánt.
– Rendben, ám cserébe beszéljen bővebben a lengyelekről.
– Csongrádi Ferenc a lengyel szakos, ő látta az összes mérkőzésüket. Nekem a Lazio–Wisla Kraków UEFA-kupa-párharchoz volt szerencsém, és azért választottam a római találkozót, mert a vendégcsapatban öt válogatott is pályára lépett. A kollégám, illetve az általam tapasztaltakat összegezve kijelenthetem: hajtós, erőszakos, és jó értelemben mondva agresszív együttes vár ránk. Szerencsére a lélektani előny nálunk van, hiszen a lengyelek tudják, ez az utolsó sanszuk, a jövő szombati kilencven percnek bizonyára a most vagy soha mottóval vágnak neki. Na, ezt kell okosan kihasználnunk.
– Ha kihasználjuk…
– …akkor akár nyerhetünk.
– A lengyelek szakvezetője, Pawel Janas annyiban megelőzte, hogy az általa meghívott idegenlégiósok nevét a hét elején közzétette. Közöttük két közeli ismerős is akad: Radoslaw Kaluzny Lőw Zsolt klubtársa a Cottbusban, Bartosz Karwan pedig Király Gáborral és Dárdai Pállal játszik együtt Berlinben.
– Látja, működik a hálózat, nemcsak szakembereket, de játékosokat is bevetettünk az ellenfél feltérképezése során…
– Ezek szerint mindent tud a riválisról. Akad olyan futballista, akitől tart?
– A lengyel válogatott nagyon erős, de nem szabad félnünk tőle. Viszont a két támadó, Emmanuel Olisadebe és Maciej Zurawski roppant veszélyes, előbbi "rúgta be” csapatát a tavalyi világbajnokságra, míg utóbbit az elmúlt esztendő legjobbjának választották. A kint alkalmazandó taktikáról részletesen a jövő hétfőn kezdődő tatai felkészülésen esik szó, azonban annyit elárulhatok: kijár majd nekik a dupla őrizet.
– Felvételek bizonyítják, hogy ellátogatott a chorzówi stadionba. Kívülről félelmetesnek tűnik…
– Hát még belülről! Ötvenötezren férnek el a tribünön, várhatóan nem is lesz sok üres hely. Hozzáteszem, személy szerint örülnék, ha kiváló hangulatban játszhatnánk, hiszem, hogy ez az én labdarúgóimra is jó hatással lenne.
– Árulja el, elsőként mi jut eszébe március huszonkilencedikéről?
– Az, hogy az ötvenedik születésnapomon kettő–nullára kikaptunk a lengyel utánpótlásgárdától.
– Éppen a lengyelektől?!
– Most képzelje, éppen tőlük. Igaz, azóta dolgozik bennem a revánsvágy…