A csend ezúttal segített volna

"Örülök az eredménynek és a mutatott játéknak – mondta az elnök. – Aligha kétséges, hogy fontos pontot szereztünk. Már gratuláltam a csapatnak és a szakmai stáb tagjainak, mert ebben a pokoli katlanban is volt a válogatottnak tartása. Egységesek, szervezettek voltunk, és ezt jó látni. Akadtak lehetőségeink, és természetesen kedvezőbb lett volna, ha megnyerjük a mérkőzést, de nem vagyok telhetetlen: a lengyelek előtt is adódtak helyzetek, így összességében jogosnak érzem a döntetlent. Úgy vélem, ezt az eredményt mindenképpen meg kell becsülni. Szeretném külön megköszönni azoknak a magyar szurkolóknak a biztatást, akik elkísérték a csapatot Chorzówba. Meggyőződésem, hogy rengeteget számított a jelenlétük.”
Elsőként a Hertha BSC légiósa, Dárdai Pál készült el az öltözködéssel. A középpályás szokásához híven ezúttal is reálisan értékelte a selejtezőt.
"Ez olyan eredmény, amire lehet építeni – kezdte a futballista. – Magam a mérkőzés előtt azt mondtam, a legfontosabb az, hogy ne kapjunk ki, és ezt a célt elértük. Azzal együtt, hogy volt két nagy gólszerzési lehetőségünk, a végén a házigazdák is megnyerhették volna a meccset, úgyhogy nem szabad elégedetlenkednünk. Egyébként jól kezdtünk, megpróbáltuk felépíteni a támadásokat, és mi, középpályások igyekeztünk felzárkózni a csatárok mellé, de később a reméltnél kevesebbet birtokoltuk a labdát. Azt éreztem belülről problémának, hogy a felívelt labdát rendre visszafejelték a hazai védők, így nekünk állandóan a labdaszerzés volt a feladatunk, és ez azért hosszú távon felőrli az ember kondícióját. Korábban is mondtam, hogy a mi csapatunkban nincsenek világklasszisok, mi csak egységes csapatjátékkal érhetünk el sikert, és ezúttal a szervezettségünkre nem lehetett panasz. Mindenki hajtott, és ha kellett, kisegítettük egymást, és higgyék el, ez ott bent a pályán nagyon jó érzés. Ha már itt tartunk: a legjobb az volt, amikor a magyar szurkolók elénekelték a Himnuszt – borsózott a hátam. Most már előre kell tekinteni. Szerdán következik a svédek elleni mérkőzés, amit természetesen szeretnénk megnyerni. Remélem, a chorzówi döntetlen után számíthatunk a közönség segítségére.”
A lengyel televíziósok szerint a magyar csapat egyik legjobbja a pénteken 31. születésnapját ünneplő Lipcsei Péter volt.

"Szép születésnapi ajándéknak tekintem ezt a döntetlent – mosolygott a ferencvárosi futballista. – Nekem speciel nagy erőt adott, hogy idegenben is éreztük a szurkolóink támogatását. Libabőrös lettem, amikor elénekelték a Himnuszt. Az egy pontról az a véleményem, hogy ezért jöttünk, és a játék képe alapján megítélésem szerint igazságos eredmény született. Az volt a feladatunk, hogy a középpálya közepén Dárdai Palival próbáljuk megfékezni Radoslaw Kaluznyt és Piotr Swierczewskit, és azt hiszem, hogy ezt a feladatot általában sikerrel megoldottuk. Nem mondom, sokat kellett ehhez dolgozni, de próbáltunk minden tőlünk telhetőt megtenni. Akkor éreztem, hogy az egy pontot mindenféleképpen megszerezzük, amikor Király Gabi bravúrosan védte Emmanuel Olisadebe lövése után a labdát. Akkor nagy kő esett le a szívemről, s tudtam, hogy itt már nem kapunk ki. Mindenki azt mondja, hogy nyerhettünk volna, és ez igaz is, sajnálom, hogy barátom, Tököli Attila egyik helyzetét sem tudta értékesíteni. Az elsőnél úgy láttam, jól vette át a labdát, de túl közel került a kapushoz, és már nem tudta elrúgni felette a labdát. De nem baj, majd legközelebb.”
Amíg Lipcsei elegánsan, öltönyben nyilatkozott az őt faggató újságíróknak, klubtársa, Dragóner Attila melegítőfelsőben, derékon alul pedig egy törülközőbe csavarva válaszolt a kérdésekre.
"Ez az eredmény remek alap lehet az Eb-selejtezők folytatásához – vélekedett az FTC középső védője. – Hátul természetesen az volt a feladatunk, hogy a lehető legkevesebb területet hagyjuk szabadon a lengyel támadók előtt, és ez ebben a légkörben nem volt éppen könnyű feladat. A küzdőszellemünk azonban tökéletes volt, és bár az ellenfelünknek is akadt gólszerzési lehetősége, ezt a meccset mi is megnyerhettük volna. De ezzel most már kár foglalkozni, hiszen egyik csapat sem élt a lehetőségeivel. Nekünk már a szerdai meccsre kell koncentrálnunk. Ferencvárosi csapattársam, Tököli Attila kissé elkeseredett az elhibázott helyzetek miatt, de már most igyekeztem megvigasztalni őt, és a zuhany alatt mondtam neki: ne törődjön ezzel, majd szerdán ő lövi a győztes gólt.”
Csak legyen igaza…
Megbízható teljesítménnyel hívta fel magára ezúttal is a figyelmet a zalaegerszegiek rutinos játékosa, Urbán Flórián.
"Elfogadom, ha a kívülállók azt mondják, ez nem volt látványos mérkőzés – összegzett a ZTE labdarúgója. – Küzdelmes összecsapáson vagyunk túl. Ott, belül úgy éreztem, ez a lengyel csapat nem jobb, mint a magyar. Bevallom, fáj a szívem, mert az volt a benyomásom, ha kicsit higgadtabbak vagyunk és még többet birtokoljuk a labdát, megnyerhettük volna a mérkőzést. Márpedig a győzelem óriási lépés lett volna a továbbjutás felé. Hogy örülök-e a döntetlennek? Én elégedett sohasem voltam, most sem vagyok az, mert mint mindig, most is úgy mentem ki a pályára, hogy győzni akarok. Ezzel együtt a döntetlen reális eredmény. A stadionba kilátogatók rendkívül kulturáltan szurkoltak, és ebben a légkörben nem lehetett megállni egy pillanatra sem, ám nem érzem, hogy az átlagosnál jobban elfáradtam volna. Annak ellenére sem, hogy az iram jóval magasabb volt, mint egy átlagos magyar bajnokin, sokkal keményebb itt a test test elleni küzdelem. De jó erőben éreztem magam.”
Bravúros védésekkel főszerepet játszott a pontszerzésben Király Gábor. A magyar kapus fél métert sem tudott haladni a kijáratnál várakozó autóbusz felé, mert szinte mindenki megállította. Gratulációk meg interjúk váltották egymást, és Király, akárcsak a kapuban, ezúttal is állta a sarat.
– Azzal kell kezdenem, hogy rendkívül megható volt, amikor a drukkereink elénekelték a Himnuszt – mondta a magyar válogatott csapatkapitánya. – Óriási élmény volt, ahogy a szurkolók rázendítettek, de azt is meg kell említeni, hogy a hazai szurkolók rendkívül korrekten végighallgatták és megtapsolták drukkereink előadását.
– Az első védéséért akár térdszalagrendet is kaphatna…
– Tudom, mire gondol. Nagyon erősen meglőtt labda jött a kapu felé, de nem láttam pontosan az egyik védőtől, és amikor észrevettem, egész egyszerűen nem tudtam másképp reagálni. Abban a pillanatban én is tudtam, hogy nem volt ez klasszikus kapusmozdulat, de most már nem bánom: a lényeg az, hogy a labda nem került mögém, és egy kapusnak, ugyebár, ez a legfontosabb.
– E jelenet után végig feltűnően magabiztosnak tűnt.
– Éreztem, hogy nagyon együtt van a csapat. Már a felkészülés is jól sikerült, a meccsen meg láttam a srácokon, hogy van bennük erő és nyugodtan futballoznak. Stabilan, szívvel-lélekkel játszottunk, és ezt megnyugtatóan hatott.
– Szünet után, főleg a mérkőzés hajrájában volt sok munkája, egy ízben pedig – hadd dicsérjem szembe – hihetetlen bravúrral védett.
– Már az első félidőben próbáltam figyelni arra, hogy ha szembekerülnek velem a lengyel játékosok, ne kapkodjak, legyen türelmem az adott szituációban a legvégsőkig kivárni, vagyis ne vetődjek el túl korán valamelyik irányba. Amikor Olisadebe átvette a labdát, akkor is ez járt a fejemben, igyekeztem a lehető legtovább kivárni, hogy lássam, merre próbál lőni a csatár. A dicséret jólesett, de elárulom, óriási szerencsém volt. A labda ugyanis fejbe talált, és a homlokomról pattant szögletre a labda. Engem megnyugtatott, hogy frissnek éreztem magam, már a mérkőzés előtti délelőtt is úgy futottam ki a pályára, hogy tudtam, képes leszek végig maximálisan koncentrálni. Kétségkívül jó volt a hangulat a stadionban, de egy kicsit bánom, hogy ilyen sokan voltak.
– Mire gondol? Hiszen a futballisták általában szeretnek ilyen miliőben játszani.
– Ez így van, de most Tököli Attila második helyzete jutott eszembe. Ha csend van a nézőtéren, Attila talán meghallja, hogy szólnak neki: nem kell kapkodnia, nyugodtan vegye át a labdát, és fejezze be az akciót. Így azonban az ilyenkor aranyat érő információ nem jutott el a csatárhoz, és mivel ő úgy érezte, közelében van egy védő, sajnos elkapkodta a lövést. De ez nem tragédia, az ilyen jelenetek benne vannak a futballban. Majd legközelebb sikerül, ami most nem jött össze.
– Rendkívül sportszerű jelenet volt, ahogy a találkozó lefújása után összeölelkezett a lengyelek játékosával, Tomasz Hajtóval.
– Tomasz régi ismerősöm, hiszen ő a Schalke játékosa, így évek óta egymás ellen futballozunk. Tiszteljük egymást, azaz természetes volt, hogy kezet ráztunk. Tomasz megkérdezte, hogy Lengyelországban éjszakázunk-e vagy egyből indulunk vissza. Én pedig mondtam, hogy miután szerdán újabb feladat vár ránk, azonnal repülőre ülünk. Úgy láttam egyébként, kicsit csalódott az eredmény miatt, és ezt meg is értem, mert nekünk az volt a célunk, hogy legalább egy pontot szerezzünk, hiszen ezzel magunk mögött tudtuk tartani a lengyel csapatot.

Eb-selejtezők 2002-03