Lélekemelő tatai hétköznapok

PIETSCH TIBORPIETSCH TIBOR
Vágólapra másolva!
2003.03.31. 20:47
Címkék
Mielôtt futni küldte volna játékosait a kapitány, Gellei Imre (jobbra) néhány biztató mondattal a lelküket is „megmasszírozta”
Mielôtt futni küldte volna játékosait a kapitány, Gellei Imre (jobbra) néhány biztató mondattal a lelküket is „megmasszírozta”
Mielôtt futni küldte volna játékosait a kapitány, Gellei Imre (jobbra) néhány biztató mondattal a lelküket is „megmasszírozta”
Mielôtt futni küldte volna játékosait a kapitány, Gellei Imre (jobbra) néhány biztató mondattal a lelküket is „megmasszírozta”
Mielôtt futni küldte volna játékosait a kapitány, Gellei Imre (jobbra) néhány biztató mondattal a lelküket is „megmasszírozta”
Mielôtt futni küldte volna játékosait a kapitány, Gellei Imre (jobbra) néhány biztató mondattal a lelküket is „megmasszírozta”
Az év mérkőzése következik.
Hogy ugyanezt írtuk a lengyelek elleni találkozó előtt? Így igaz. Csakhogy azóta változott a helyzet, a Chorzówban szerzett egy pontnak köszönhetően a magyar futballválogatott továbbra is eséllyel pályázik a biztos továbbjutást jelentő első helyre – ám ahhoz, hogy még jobb szituációba kerüljön, szerdán le kellene győznie Svédország nemzeti együttesét. Ez esetben nekünk bizony már nyolc lenne, már ami a pontok számát illeti, a 4. számú selejtezőcsoportban négy rivális is a hátunkat lesné, ami, ismerjük el, az ötcsapatos mezőnyben nem is lenne rossz… És a június hetedikei, Lettország elleni hazai párharc előtt nyugodt szívvel kijelenthetnék, az év mérkőzése következik…
Noha a válogatott tagjai hétfő délelőtt futottak egyet a tatai tó körül, mi ne szaladjunk annyira előre, sőt, egy bekezdés erejéig kanyarodjunk vissza a szombati összecsapáshoz. Emlékezetes, egyben hall(hat)atlan jelenet vezette fel a mecscset: a szervezők képtelenek voltak lejátszani a magyar Himnuszt. Kétezer torok segítette ki a házigazdákat: a chorzówi aréna felső karéjában összezsúfolódott magyar drukkerek énekelték el a nemzet legszebb dalát. Szégyellték, naná, hogy szégyellték magukat az éppen a magyarok ellen bakizó vendéglátók (tudják ők is, lengyel, magyar, két jó barát…), Michal Listkiewicz szövetségi elnök a lefújás után például személyesen kopogtatott a magyar öltöző ajtaján, majd Király Gáborék elnézését kérte. Az elnéző labdarúgókat később a repülőtéren is próbálták kiengesztelni: éppen a becsekkolással voltak elfoglalva, amikor a hangszórókból felcsendült a Himnusz (ide tartozik még: a távirati iroda hétfői jelentése szerint szigorúan megbüntették azt a hanyag személyt, aki, hiszik, vagy sem, nemes egyszerűséggel elveszítette a magnókazettát…)
Ha nem is szalagproblémával, de kisebb gyomorrontással küszködött vasárnap Lisztes Krisztián és Lőw Zsolt. A két középpályás állapota hétfőre sokat javult, így semmi akadálya nem volt annak, hogy részt vegyenek az aznapra kiírt két edzésen. Az elsőre, a laza kocogásra Gellei Imre, valamint Magyar Zoltán is beöltözött, a szövetségi kapitány mindjárt egy, a menedzserrel kapcsolatos sztorit mesélt el a bemelegítés közben a játékosoknak. Valahogy így hangzik: "Két éve, amikor Spanyolországban edzőtáboroztunk az utánpótlásgárdával, a futótréningre Zoli is bejelentkezett. Mivel nem akartam megerőltetni a srácokat, mondtam nekik, elég, ha felveszik a menedzser tempóját. Erre mit látok? A kolléga úgy kilőtt az első kétszáz méteren, hogy gyakorlatilag behozhatatlan előnyre tett szert. Vagyis, uraim, azt ajánlom, most figyeljünk rá…”
Hogy a történet kerek legyen: amíg a futballisták megelégedtek két körrel, a három a Magyar-igazság elvet valló menedzser eggyel megtoldotta a penzumot…
A délelőtt két részre osztott társaság (amíg a szombati kezdők futottak, addig a többiekre "rendes” gyakorlás várt) a reggelt még együtt töltötte: Gellei Imre levetítette a Tudomány és a futball című filmet. Az angol alkotás – a szakvezető szerint – elnyerte a focisták tetszését, miközben a kapitány egy, a hatvanperces produkció során elhangzott mondatot bevésett a füzetébe: "A siker érdekében sok esetben a kudarcot is meg kell kockáztatni” – íme a bölcsesség. A szerkesztők mindezt egy példával támasztották alá: az 1998-as világbajnokság keretében megvívott Anglia–Argentína nyolcaddöntőn Michael Owen végigszlalomozott a dél-amerikaiak térfelén, majd ahelyett hogy a ziccerhelyzetben lévő csapattárs, Paul Scholes elé gurított volna, a nehezebbnek tetsző megoldást választva, megkockáztatott még egy trükköt, hogy aztán a felső sarokba zúdítsa a labdát. "Nyilvánvaló, akik rizikóznak, azok általában nyernek, akik nem, azok többnyire veszítenek – szólt Gellei Imre konklúziója. – Egészséges kockázatvállalásra van tehát szükség szerdán, meg kell adnunk magunknak a sanszot. És e helyütt arra kérnék másokat is, adják meg nekünk is az esélyt. Gondolok itt arra, hogy ha mondjuk valaki hibázik, akkor ne kacagjanak rajta, hanem tapssal, egy-két bátorító szóval biztassák. Tudom, rengeteget jelentene a fiúknak, ha éreznék ezt a fajta támogatást. Persze én is próbálom a lelküket ápolni, kedd estig mindanynyiukkal leülök beszélgetni.”
Az immáron az 54. életévében járó szakember egyébként semmit sem kockáztatott, amikor a tatai edzőtábor büféjének teraszán nyilatkozott. Bezzeg Urbán Flóriánnak a testi épsége forgott veszélyben, midőn a szerdai selejtezőt közvetítő Magyar Televízió mikrofonja elé állt: a védő háta mögött lévő reklámtábla ugyanis váratlanul a válogatott korelnökének a fejére dőlt… A zalaegerszegi szerződése meghosszabbítására készülő bekknek egy tartozás miatt is fájhat a kobakja: még a múlt hét végi túra előtt megígérte barátjának, hogy Lengyelországban nem cserél mezt, és hazatérvén neki ajándékozza a 6-os számú nemzeti dresszt. Erre mit látunk a meccs végén? Az első ember, aki kezet ráz és szerelést vált az ellenféllel, nem más, mint Urbán…
"Nem tehettem mást, Kosowski már az első félidőben odajött hozzám, hogy lefikszálja a mezcserét – mentegetőzött a 38-szoros válogatott labdarúgó. – Akkor még igyekeztem lebeszélni a dologról, de miután a második játékrészben is jelezte, hogy az én pólóm kell neki, nem mondhattam nemet. Különben is, hizlalta a májam, hogy a dresszemre fáj a foga. A helyzetemet könnyítette, hogy tudtam, szerdán még egy mérkőzés van, vagyis kapok egy másik szerelést, s azt már semmi pénzért nem adom…”

Sorban állás az Eb-selejtező belépőjegyeiért

A látvány nem volt szokatlan: hétfő délután hosszú sorok kígyóztak a Puskás-stadion környékén – és ezúttal nem holmi ruhavásár vonzotta népet, hanem a magyar–svéd találkozóra kínált jegyek. Az eddigi érdeklődés alapján megkockáztatható, hogy szerdán nagyon sokan lesznek a legendás kapitány nevét viselő létesítményben. Fájdalom, csupán 29 ezren foglalhatnak helyet a lelátón, lévén a felső karéjokba belépni szigorúan tilos, immáron másfél éve…
A magyar szövetség biztonsági igazgatójától, Lasz Györgytől kapott tájékozatás szerint a kapukat 18 órakor nyitják ki, a szervezők pedig arra kérik a szurkolókat, hogy minél korábban menjenek ki a stadionba, "…mert a tömeg jelenléte a ruházat- és csomagvizsgálás minőségét nem ronthatja”. És még egy idézésre érdemes kérés: "…szigorúan ellenőrzik az üvegek, görögtüzek, füstbombák, petárdák behozatalát, de ilyent se próbáljanak becsempészni, mert ezek használata esetén az MLSZ súlyos, milliós büntetéseket fizetne”.
A mérkőzésre 2500 svéd drukker érkezik, remélhetőleg időben, pirotechnikai eszközök nélkül.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik