Még a kapufa sem segített

"Fáj a szívem – mondta láthatóan lehangoltan a Hertha BSC középpályása. – Életünk mérkőzése lehetett volna, így is készültünk, de nem sikerült. Azt hiszem, most már a második helyre koncentrálhatunk, és nézhetjük, a lengyelek és a svédek hány pontot veszítenek a folytatásban. Az a baj, hogy most már nincs a kezünkben a sorsunk.”
Lipcsei Péter sem volt bőbeszédű, a Ferencváros csapatkapitánya is szomorúan értékelt.
"Kikaptunk, de szerintem fel kell emelni a fejünket, nincs miért szégyenkeznünk – közelített optimistán a találkozóhoz a futballista. – A játék képe alapján az egyik pontra feltétlenül rászolgáltunk. Igaz, a mérkőzés elején óvatosak voltunk, nem akartunk fejjel a falnak rohanni, így tapogatózó futball zajlott. A szerencsétlen gól után felpörögtünk, de csak a második félidő közepén egyenlítettünk, szerintem megérdemelten. Sajnos, ott rontottuk el a dolgot, mert azonnal válaszoltak a svédek, és ezután hiába mentünk előre, és küzdöttünk, hajtottunk becsülettel, nem tudtunk újabb gólt szerezni.”

Urbán Flórián – akinek részleges combizomszakadása van, és lehet, hogy hosszú heteket ki kell hagynia – egyetértett Lipcseivel abban, hogy a döntetlent megérdemelten könyvelhette volna el a csapat.
"Annak ellenére, hogy élmény ilyen kvalitású sztárok ellen játszani, nem éreztem, hogy baj lehet, végig arra gondoltam, legalább egy pontot megszerezhetünk – magyarázta a ZTE játékosa. – Egyértelműen a figyelmetlenség okozta, hogy az első gólt megelőző szögletnél két svéd is üresen maradt, és tisztán érkezett a fejes, és a kipattanóra sem reagáltunk időben. A szünetig sikerült gyorsítanunk a tempón, beszorítottuk a svédeket a kapujuk elé. A második gól is nagy butaság volt, azt hiszem, az egyenlítés után az addig is tapasztalt iszonyatos győzni akarás még inkább úrrá lett rajtunk, talán ez okozta, hogy fellazultunk. Mindent megtettünk, de ez nem vigasztal, esetleg ha megbecsüljük a karnyújtásnyira lévő pontot, és higgadtabbak vagyunk a gólunk után, marad a döntetlen.”
Juhár Tamás nem titkolta szomorúságát.
"Nagyon el vagyok keseredve – kezdte az Újpest védője. – Úgy gondolom, a nézők jó mérkőzést láthattak, amelyen egyenrangú ellenfelek voltunk. A szünet utáni időszak óriási rohanásban telt, de az egyenlítést követő második gól lehűtött bennünket. Ide-oda pattant a labda, sajnos, nem tudtunk menteni. Mindent megpróbáltunk, sajnálom, hogy csak ennyire tellett.”
Az egyenlítő gól szerzőjén, Lisztes Krisztiánon látszott, jókora feszültség szabadult fel benne, amikor lövése után a labda a jobb alsó sarokba vágódott.
"Régen szereztem gólt… – mondta a brémai "muzsikus”. – Bodnár Laci a levegőből szerzett egy labdát, befelé fordulva vettem át, láttam, hogy a svéd kapus nem helyezkedik tökéletesen, ezért a hosszú alsó sarkot céloztam. Gondoltam, nagyon magas Andreas Isaksson, talán a lapos lövésre nehezebben ér oda, és nagyon boldog voltam, amikor világossá vált: bent van a labda a hálóban. Lélekölő volt rögtön ezután újra hátrányba kerülni… Próbáltuk folyamatosan felépíteni a támadásainkat, bátran játszottunk, de el kell ismernem, a középpályán sajnos nem voltunk mindig kellően pontosak.”
Hatalmas táskával a vállán hagyta el a lassan kiürülő stadiont Király Gábor.
"A B-közép mindig velünk volt – fejtegette a kapus. – Most azt éreztem, amit régen nem: az egész stadion mellettünk van, szurkol nekünk. Ha a játékban és az akarásban ezt hozzuk a jövőben is, akkor lesznek sikereink. Megítélésem szerint a svéd és a lengyel csapat is hat pontot kalkulált ellenünk, és bár Stockholmban már érezhették a skandinávok, mire vagyunk képesek, most is megnehezítettük a dolgukat. A gólok? Az elsőnél éles szögből jött a lövés, és talán meg is pattant Lisztes Krisztián stopliján. A második nagyon bosszant, mert beleértem, de a kapufa nem segített: Kenesei Krisztián lövése után kijött arról a labda, Marcus Allbäcké bement mellette.”