Négy fellépés, négy vereség fájdalom, ez a luxemburgi válogatott mérlege a 2. számú Európa-bajnoki selejtezőcsoportban.
Igaz, Allan Simonsen szövetségi kapitánynak akad mentsége a sikerélményt nem hozó szereplésre: az 1977-ben Aranylabdát, egy éve a hercegség nemzeti együttesét átvevő dán szakember tanítványai a náluk jóval erősebb dán, norvég, román és bosnyák csapattal kénytelenek meccselni. Egyébként arrafelé másként értékelik a kudarcot: a dánok, a norvégok és a bosnyákok elleni 0–2 után elégedetten bólintottak a szövetségi elöljárók, akiknek egyedül a románok elleni 0–7-et volt nehéz megmagyarázni…Óriási hiba lenne tehát lebecsülni a szerdai riválist, s ezt a magyar futballt régóta figyelemmel követő kapitány mondandója is alátámasztja: "Ha a labdarúgók többsége nem munka mellett focizna, hanem profiként tehetné a dolgát, állítom, még előbbre tartanánk. Hogy az elmúlt esztendőben fejlődött valamelyest a gárda, azt, remélem, a magyar drukkerek is megállapíthatják szerdán este.”Gyanítható, egy esetleges luxemburgi fiaskó sem tudná elrontani a Mannon család kedvét. A família büszkesége, Paul ugyanis életében először meghívót kapott a válogatottba, s nem lenne meglepő, ha Simonsen mindjárt az első alkalommal lehetőséget adna a 20 esztendős fiatalembernek. Jegyezzük meg, a másodosztályú US BC 01 Berdorf-Consdorf alakulatát erősítő bekk azért utazhatott Budapestre, mert a biztos kerettagok közül Gilles Engeldinger és Claude Reiter iskolai vizsgája miatt kénytelen volt lemondani a túrát…