Ahol a futball még ünnep

– Nem a legszerencsésebben indult az út, mert valamilyen adminisztrációs hiba miatt nem fértünk fel Budapesten a londoni gépre – meséli a kapitány, aki Luzsnij menedzserével, Varga Sándorral utazott. – Végül Frankfurton keresztül mentünk, és annyival később érkeztünk, hogy nem tudtuk elfogadni Oleg feleségének a vacsorameghívását, azonnal a szállodába mentünk és aludtunk, mert másnap hajnalban kellett kelnünk.
– Londonból Cardiffba, a döntő színhelyére hogyan utaztak?
– Bámulatos kényelemben. Az Arsenal bérelte a gépet a meghívott vendégeknek, a klub szponzorainak és a játékosok családtagjainak, mert természetesen ők is jelen lehettek a döntőn a klub vendégeként. A gép a komfortot tekintve első osztályú volt, eddig még sohasem utaztam ilyen ülésekben pihenve. Megérkezésünk után az Arsenal a Hiltonban adott fogadást, megebédeltünk, körülnéztünk a városban, majd mentünk a meccsre. Talán mondanom sem kell, a stadion környékén varázslatos hangulat uralkodott, mi is vettünk sálakat, sapkákat, magyarként ritka ajándék ennyi időt eltölteni ebben a miliőben.
– Melyik csapat relikviáit vásárolta meg?
– Természetesen az Arsenálét. Érdekesség, hogy a Southampton szurkolói egy órával a kezdés előtt szinte kivétel nélkül mind elfoglalták a helyeiket a stadionban, miközben a londoniak még javában söröztek a környékbeli kocsmákban. Sőt, a Szentek játékosai is korábban jöttek ki melegíteni, érződött, hogy a kisebbik csapat játékosai várják türelmetlenebbül a mérkőzést. Számomra az egyik legnagyobb élményt egyébként éppen a szurkolók nyújtották. Csodálatra méltó módon ismerik el a játékosok teljesítményét, minden sikeres törekvést és megmozdulást értenek, lereagálnak és roppant hálásak is azokért. Ennél is fontosabb, hogy értékelik az ellenfél játékát is, és nyomát sem éreztem a gyűlölködésnek. Egész egyszerűen tökéletes családi program ott egy meccs, amelyet pompás ünnepi hangulat övez. Később Londonban sok ember pólóján láttunk egy feliratot, amely így szól: Az élet a futball, a többi csak apróság. És ezt tapasztalatom szerint komolyan is gondolják!

– Oleg Luzsnijjal sikerült találkoznia?
– Hogyne, az ő házában töltöttük az éjszakát. A meccs után Arséne Wenger meghívta a csapatot egy italra, de viszszaérkezésünk után két órával Londonban már együtt voltunk egy olasz étteremben, majd nála folytattuk a beszélgetést.
– Milyen helyen lakik egy ilyen csapat játékosa?
– London külvárosában egy csodálatos, hatszobás ház az övé. Útközben mutogatta, melyik házban lakik Henry, Bergkamp és a többi sztár, mindegyik nyugodt, csöndes helyen áll, és szemlátomást minden igényt kielégítenek. Oleg mesélt is a társairól, és a legjobban az ragadott meg, hogy elmondta, ezen a szinten a sztárok hihetetlenül nagy sportemberek, elsősorban már nem a pénz motiválja őket, hanem a dicsőség, a győzni akarás, és maradéktalan alázattal, összpontosítással teszik a dolgukat. Ô nem is titkolja, óriási szerencsének tartja, hogy harmincévesen ide kerülhetett. Kimondottan konzervatív értékek szerint él, például roppant vallásos. London szívében az ottani ukránok építettek egy görögkeleti templomot, vasárnap ott vettünk részt egy istentiszteleten, a tömegben egy gombostűt sem lehetett volna leejteni. A két lánya is katolikus iskolába jár, nagyon aranyosak voltak, ahogy hétfő reggel egyenruhába öltözve elindultak. Jellemző például, hogy ebben a nagy házban Olegék vezetik a háztartást, takarítónőjük sincs, mert úgy vélik, az idejükbe és az életükbe ennek is bele kell férnie.
– Ünneprontó módon zökkenjünk vissza a magyar hétköznapokba! Június hetedikén nagyon fontos Eb-selejtezőt játszunk a lettek, majd négy nap múlva San Marino ellen. Mikor kezdik meg felkészülést?
– Már régen megkezdtük! A stábom tagjai folyamatosan figyelik a válogatott kerethez tartozó játékosokat. Én például pénteken Zalaegerszegen leszek, ahol a ZTE válogatottjaira, elsősorban a sérülése után visszatért Urbán Flórián állapotára leszek kíváncsi. Csak remélni tudom, hogy a selejtezők hangulata a mi számunkra ugyanolyan ünnepi lesz, mint amilyent Cardiffban éltem át az Arsenal vendégeként…