Az jó, ha biztatják: dobre, Tibi!

Azt még ők sem gondolták, hogy egy magyar játékos szinte minden felmérésen megelőzi a cseheket, pedig Tokody éppen ezt tette. A játékosnak tehát igen jó esélye van arra, hogy a piros-fehér együttes játékosa legyen, és akkor összeállhat a Pavel Kuka, Tokody Tibor csatárduó. Egy Európa-bajnoki ezüstérmes és egy magyar tehetség – ugye, nem hangzik rosszul? A Slavia keretében amúgy még két olyan futballista van, aki részt vett az 1996-os kontinensviadalon: Radek Bejbl és Jan Suchoparek.
– Kellemes élmény volt az elmúlt tizenegy nap, már csak azért is, mert ragyogó körülmények közt edzhettem – kezdte a beszámolóját Tokody Tibor. – Azt talán nem kell különösebben ecsetelni, hogy a Slavia jóval több pénzből gazdálkodik, mint az Újpest vagy bármelyik magyar csapat. Na, meg azt sem feledhetjük el, hogy Csehországban komolyabban veszik ezt a játékot és a labdarúgókat, mint nálunk.
– Mire gondol pontosan?
– Egyszerű a példa: a Slavia és a Sparta a cseheknél valóban a nemzeti kincs kategóriájába tartozik, olyan, mint nálunk az Újpest és a Ferencváros. Viszont egy dolgot nem felejthetünk el: ezt a két klubot jelentős összeggel támogatja az állam, attól függetlenül, hogy éppen melyik párt kormányoz. Erre a két egyesületre építik az egész ország futballját, és ennek megfelelő szinten kezelik mindkét csapatot.
– Ha jók az információim, akkor az edzéseket is igen komolyan veszik a csehek, és gyakorolhatnak is eleget a profik.
– Ez így van, ha a kondicionálótermi foglalkozásokat is idevesszük, akkor naponta négy tréningünk van. Még mielőtt megkérdezné, elmondom, hogy az edzés nem sokban különbözik attól, mint amit otthon megszokhattam. Kicsit talán gyorsabb, pörgősebb, de semmi különöset nem kell csinálni. Amennyire tudom, a magyar edzések is olyanok, mint bárhol Európában, csak apró változtatásokat eszközölnek a szakemberek.
– Amikor egy évvel ezelőtt Lőw Zsolt a Cottbushoz szerződött – jegyezzük meg, ez egy német kiscsapat –, meglepődve mesélte, hogy, aki felveszi a csapat mezét, máris óriási sztár a városban. Tapasztalt valami ilyesmit Prágában is?

– Amikor összegyűltünk az első edzésre, rengeteg szurkoló és újságíró jelent meg a pálya mellett. Ez is mutatja, hogy mennyire érdekli az embereket a Slavia és a futball. Én is kicsit meglepődtem, amikor egy foglalkozás után több kisgyerek szaladt oda hozzám, és aláírást kért tőlem. Nem tagadom, jólesett, és tisztában vagyok azzal, hogy az akkor még nem nekem, hanem a mezemnek szólt. Ha valaki a Slavia keretébe kerül, azt nagyon szeretik a drukkerek.
– A népszerűség tekintetében, gondolom, Pavel Kuka viszi a prímet.
– Ez csak természetes. Ô nagyon jó futballista, és ha hiszi, ha nem, még az edző is tiszteli. Képzett játékos, mindent tud a futballról, nagyon jó mellette játszani. Ez a sztár viszont az öltözőben meghúzódik, nem kiabál, nincs benne a harsány viccekben, csöndes ember, akit nagyon szeretnek a szurkolók. Az FK Teplice elleni edzőmeccsen az ő huszonegyes számú mezében játszottam, mi több, gólt is szereztem, vagyis a huszonegyes számban is lehet valami…
– Apropó… Arról volt már szó, hogy hányas számú dresszben szerepelne a Slaviában?
– Már kérdezték, és én mondtam is egyből, hogy a huszonhármast szeretném, de úgy tűnik, arra nincs esélyem. Valószínűleg Kuka számát nem veszem át véglegesen, de ha jól tudom, akkor a hetes szabadon van, és ahhoz is kötődöm, régebben abban játszottam.
– Önt hogyan fogadták a sztárok?
– Az első napokban méregettek, de ez természetes ebben a helyzetben. Aztán látta mindenki, hogy jól megy a játék, így könnyebben elfogadtak. A tréningeken az egymás közti labdás gyakorlatokban is előfordult, hogy nyertünk, és akkor dicsértek, gratuláltak.
– Ez még nem lehetett hosszabb párbeszéd, de azért érdekelne, hogy milyen nyelven biztatják önt a társak.
– Elsősorban angolul, de azt már tudom, ha azt hallom, hogy "Dobre, Tibi!”, akkor nagy baj nem lehet.
– Amikor először kiutazott a Slaviához, akkor arról számolt be, hogy az első beszélgetésen nem álltak túl közel egymáshoz az álláspontok. Mi a helyzet most?
– Úgy tűnik, hogy megegyezünk a Slavia vezetőivel… De ezt az egészet csak akkor hiszem el, ha már aláírtuk a papírokat. A sajtóban azt olvasni, hogy biztos a szerződésem, a televízió teletext adása már kiadta a hírt, hogy megegyezett az Újpest és a Slavia az eladásomról, ám sajnos itt még nem tartunk.
– Ne legyen már ennyire pesszimista, hiszen az interneten is azt olvasni, hogy mindenképpen kell a Slaviának. Ezt alátámasztja az is, hogy Gyulay Zsolt, az Újpest ügyvezető igazgatója pénteken Prágában tárgyal cseh kollégájával.
– Ezt én is tudom, de most csak az egyesületek egyezhetnek meg, én semmiképpen nem írok alá, mert én nem utazom a cseh fővárosba.
– Mikor kell legközelebb jelentkeznie?
– Elvileg a hét végén, mert utána indul a csapat Németországba edzőtáborozni. Miroslav Beranek vezetőedző kijelentette, hogy oda csak azok mehetnek, akik véglegesen szerepelnek a keretben. Szóval, ez is jó jel, de nem élem bele magam. Persze úgy tűnik, ha az edzőn múlna, akkor már alá is írtuk volna a szerződést…