A bikaviadal több nézőt vonzott

Jól hangzik mindez, ám Horváth Ferenc mindebből csak keveset élhet át. Mert ott lakik immár egy hete egy igazi mediterrán hangulatú, spanyol tengerparti kisvárosban, ám szó sincs strandolásról, borozgatásról, pihenésről. Az Újpesttől távozó csatár elmondása szerint előbb-utóbb kiköpi majd a tüdejét, olyan hajtós-pörgős edzéseken vesz részt, s ami még ennél is jobban nyomaszthatja: bizony be kellene kerülnie az Almeríába, amely nem titkoltan a feljutást célozta meg. Nem könnyű mindennek megfelelni, főként, ha az ember elkényelmesedett a hazai pontvadászatban. De nincs mese, Horváth Ferenc hosszas vándorút végén kötött ki a spanyol másodosztályban, s ha minden jól megy, a hét végén bemutatkozhat. S nem is akármilyen ellenféllel szemben: csapata az Alavést fogadja.– Alaposan meglepte itthon a közvéleményt. Már elkönyvelte mindenki, hogy Portugáliába szerződött, aztán egyik pillanatról a másikra Spanyolországban bukkant fel.– Ahogy nem is olyan régen már nyilatkoztam, életem legnehezebb időszaka van mögöttem – mondta Horváth Ferenc. – Nem akarom sajnáltatni magam, de számtalan helyen kellett próbálkoznom, bemutató edzéseken, meccseken részt vennem, és olykor megalázó helyzetekbe kerültem. Valóban úgy volt, hogy Portugáliában, a Leiriánál folytatom. Már megegyeztünk mindenben, csakhogy történt valami, meg nem mondom, hogy mi, amiért csak húzták-halogatták a szerződés aláírását. Hiába edzettem és készültem, a portugál vezetők egyre csak azt hajtogatták, várjak, várjak… Én meg nem vártam. Hat nappal az átigazolási időszak lejárta előtt elfogadtam a spanyol ajánlatot.– Afféle mentőöv lehetett ez az ön számára. Egyébként hogyan került az Almeríához?– A menedzserem ajánlott, de ez talán nem lett volna elég, ha nincs Dunai Antal. Neki sokat köszönhetek, hiszen a spanyolok tőle is kértek véleményt rólam. S ő a legjobbakat mesélte. Fogalmam sincs, mi lett volna, ha nem kellek a spanyoloknak sem. Talán abbahagytam volna a futballt.– Most viszont újra bizonyítania kell, és bizony nekünk, magyaroknak még a spanyol másodosztályt is illik tisztelnünk.– Én is így gondolom. Aligha kell szégyenkeznem, amiért az Almeriához kerültem. Roppant erős a spanyol másodosztály. Rövid ideje vagyok ugyan kint, de már most látom, hogy minden az erőnléten alapul. Ebben az osztályban nem technikával vagy taktikával próbálnak az ellenfelek fölé nőni, hanem elképesztően sok futással.– Bírja majd a tempót?– Muszáj lesz. De azt elárulom, hogy nehéz felvenni a ritmust. Olyan erősek a tréningek, hogy néhány napig alig bírtam lábra állni. Már százszor, ezerszer nyilatkozták előttem is, hogy teljesen más munka folyik a határon túl, mint otthon. Pörgősebb, dinamikusabb minden.– Igen, ezzel itthon mindenki tisztában van. Már csak az a kérdés, miért nem lehet valami hasonlóval előrukkolni idehaza. De hagyjuk is, inkább arról beszéljen, milyen a város és milyen a csapat ahová került?– Almería Spanyolország déli részén fekszik, a tengerparton, gyönyörű, mesebeli hely. Most is nagyon meleg van, több mint harminc fok. S ahogy a helyiek mondják, télen sem megy tizenöt fok alá a hőmérséklet. A csapat színe piros-fehér, stadionja húszezres, és meccsenként átlagban tízezren bíztatják. Bár az első találkozót csak hatezren látták, de annak is megvolt az oka: aznap bikaviadalt rendeztek a városban.– Remek, hogy ott edzhet, készülhet a csapatával, de az a kérdés, mikor játszhat.– Talán a hét végén, az Alavés elleni otthoni meccsen bemutatkozhatok. A spanyol edzőm legalábbis ezzel biztat. Erős a keretünk, hét új játékos került a nyáron ide, a legnagyobb név talán a brazil Paulista. Bizakodó vagyok, a spanyol másodosztályt huszonkét csapat alkotja, negyvenkét meccsből áll a szezon. Remélem, lesz időm és lehetőségem bizonyítani.– Anyagilag is előnyös szerződést kötött?– Na, már megint a pénz. Az egyik hetilapban otthon megjelent, mennyit kerestem Újpesten, és azóta, ha hiszi, ha nem, rendszeresen foglalkozik velem az adóhivatal. Ráadásul meg is mondták, hogy bizony a cikkben leírt keresetem miatt.– Van már lakása, autója?– Autót még nem kaptam, a lakást viszont most választottam ki. Remélem, a családom tagjai előbb-utóbb utánam jöhetnek. Gyönyörű helyre érkeznek, de én akkor leszek igazán boldog, ha rendszeresen játszom, és újra felfedez magának a szövetségi kapitány. Hiszen még nem vagyok öreg.