Kenőolaj a nagy sikerhez

Ennek megfelelően nem is megy igazán csapatának, a 13. helyen szerénykedik a bajnokságban. A szerda azonban meghozta az örömöt, mind a Beijing, mind a magyar csatár számára: ekkor semleges pályán Senjangban rendezték meg a Kínai-kupa döntőjét, amelyen Keneseiék ellenfele a tavalyi bajnok, ottani viszonyok közepette sztárcsapatnak számító Dalian volt. Csakhogy a meccs nem róluk, sokkal inkább a Magyarországról szerződtett támadóról szólt, aki két góllal és egy gólpasszal vette ki a részét a 3–0-s kupagyőzelemből.
Kenesei Krisztiánt néhány órával az összecsapás után telefonon értük utol.
– Gratulálok a teljesítményéhez, bár megkockáztatom, augusztus környékén aligha gondolta volna, hogy majd októberben Kínában kupagyőzelmet ünnepelhet.
– Valóban gyorsan történt minden, kaptam egy lehetőséget az élettől, és ahogyan korábban már nyilatkoztam, örömmel jöttem Kínába – mondta a 18-szoros válogatott támadó, aki Gellei Imrétől már megkapta a meghívót a lengyelek elleni Eb-selejtezőre készülő válogatott keretbe. – Egy hónapja vagyok itt, és mondhatom, remekül érzem magam. Az más kérdés, hogy eddig adós maradtam a gólokkal. Bajnoki találkozón még nem találtam be az ellenfelek kapujába, úgyhogy itt volt az ideje, hogy elkezdjem a gólgyártást. Talán a legjobbkor…
– Mennyire fontos Kínában a futball, és milyen rangja van az ottani kupának?
– Bárcsak otthon lennének ilyen stadionok, mint amilyenekben hétről hétre pályára léphetek. Számomra egyértelmű, hogy ebben az országban szeretik a futballt, amely fontos szerepet tölt be. Foglalkoznak vele az újságok, a televízió, egyre-másra jelentkeznek a szponzorok, és persze sok-sok néző figyeli a meccseket. A kupadöntőt tízezer néző előtt játszottuk, de csak azért, mert semleges pályán szerepelhettünk.
– Gondolom, mindenki az ön vállát veregette a találkozó után…
– Az első félidőben becsavartam egy szabadrúgást. Ahogy visszagondolok a lövésre, éppen olyan találat volt az, mint amit egyszer a Dunaferr hálójába zúdítottam. A második gólunknál sikerült ziccerhelyzetbe kerülnöm, ám a kapuba egy rövidpassz után a csapattársam talált be. A harmadik gólunkat pedig közelről perdítettem a Dalian kapujába. A kupa átvétele után a helyi televízióba mentünk, ahol kisebbfajta showműsor keretében nyilatkoztunk. Igazán emlékezetes pillanatok voltak ezek.
– Mit gondol, csapata, a Beijing jobb, mint az a Zalaegerszeg, amellyel bajnoki címet szerzett?
– Nem. Az akkori ZTE szerintem legyőzné a jelenlegi együttesemet. Az a helyzet, hogy a kínai bajnokságban rengeteget futnak a játékosok, ám nekem néha úgy tűnik, hogy mindezt ész nélkül teszik. A taktikai és technikai repertoár igencsak szűkös. Azonban egyértelmű, hogy itt rohamosan fejlődik a sportág, és ugyanazt szeretnék Kínában elérni, mint Japánban. Biztos vagyok abban, hogy sikerül is nekik.
– És mit gondol, a Zalaegerszegnek sikerül az első osztályban maradnia?
– Nagyon elkeserít, hogy korábbi csapatom nyolc meccsből nyolcszor kapott ki. Amikor még otthon voltam, akkor is éreztem, hogy az elején nagyon elrontottunk valamit. Ettől függetlenül sokkal jobb csapat annál a ZTE, minthogy kiessen.
– Tavasszal a góljaival akár ön is segíthet…
– Fogalmam sincs, hol játszom majd tavasszal. Kínában november harmincadikán lejár a szerződésem, de most azt hallom, hogy marasztalnának. Nem tudom, mit hoz a jövő.
– Azt viszont bizonyára tudja, hogy ott lesz-e a lengyelek ellen készülő válogatott keretben?
– A kapitány számít rám, megkaptam a meghívót. Örülök a kupagyőzelemnek, de már minden gondolatom a lengyelek elleni jövő szombati meccs körül forog. Tudom, milyen kritikát kaptunk a szurkolóktól és az újságoktól a lett meccs után, és igaz, azt a meccset egyértelműen mi rontottunk el. Most már csak egy lehetőségünk van, legyőzni a lengyeleket.