A váltás nem lenne csodaszer

Bölöni Lászlót nem kell bemutatni a magyar szurkolóknak. Bár a magyar nemzetiségű egykori kiváló futballista egy percet sem élt, dolgozott hazánkban, mégis mindenki ismeri, hiszen erdélyi magyarként 1986-ban BEK-et nyert a román Steaua Bucuresti gárdájával. Bölöni 108-szor húzta magára a román válogatott mezét, és játéktudásával méltán szerzett hírnevet Európában. Ám ma már nemcsak mint egykori kiváló labdarúgó ismert, hanem edzőként is. Két éven át dolgozott a Sporting Lisszabonnál, és a népszerű csapattal megnyerte a portugál bajnokságot, és elhódította a Portugál Kupát is. Nyáron lejárt a szerződése, és immár a francia élvonalban szereplő Rennes együttesét irányítja. Bölöni dolgozott korábban is Franciaországban, hat éven át edzette a Nancyt, egy évig pedig a román válogatottat is irányította. 2001. június 6-án éppen az ő kapitánykodása idején nyertek ellenünk a románok; akkor nálunk Bicskei Bertalan ült a kispadon. Ahol eddig dolgozott, Bölöni László mindig építkezett; Romániában például generációváltás zajlott az ő idejében, a nagy öregeket kihagyva fiatalokra építve alakította ki az új nemzeti együttest. De több olyan fiatal is játszik európai élcsapatokban, akiket Bölöni vitt fel a Sporting felnőttgárdájához lisszaboni junioroktól, s akiket aztán a klub szép pénzért értékesített.
A magyar nemzetiségű szakember mindig is érdeklődéssel figyelte a magyar labdarúgást. A 1980-as évek közepén Kisteleki István invitálására kis híján nálunk folytatta pályafutását, ám a szerződéskötés végül elmaradt.
A tréner szombaton Bécsben tartózkodott, az Ausztria–Csehország mérkőzést nézte meg, mégis első dolga volt, hogy a magyar mérkőzés lefújásának pillanatában a budapesti eredményről érdeklődjön.
– Érdekel a magyar labdarúgás, mint ahogyan érdekel az európai futball is – mondta érdeklődésünkre Bölöni László. – Bár figyelemmel kísértem a negyedik csoportban történteket, nem tudom megmondani, miért csak a negyedik helyen végzett a magyar csapat, és miért nem lett második. Mint ahogy azt sem merném megtippelni, mi történt volna akkor, ha pótselejtezőre készülhetne. Ezzel megoldódtak volna a magyar labdarúgás gondjai? Én nem tudom…
– Most Magyarországon, a ránk jellemző módon, sokan temetik a futballt. S általános vélemény, hogy csak egy külföldről érkező szakember segíthet bajainkon…
– Nem magam mellett beszélek, de mindenképpen olyan szakember kell a magyar labdarúgás élére, aki ismeri az ország labdarúgását, tisztában van a helyi viszonyokkal. Az idegenből érkező kapitány viszont azért lehetne jó megoldás, mert másképp látja a dolgokat, még az is megeshet, hogy az adott országban uralkodó szakmai felfogással ellentétesen gondolkodik a futballról. Természetesen a jelöltnek ismernie kell, milyen a szövetségi háttér, milyen közegben dolgozhat. Elemeznie kell, miért nem sikerült sikerrel szerepelni a negyedik csoportban. Mi volt a rossz? Talán a taktika hibádzott, talán a játékosok teljesítettek gyengén? S az elemzések után világos, követhető programot kell felvázolnia. Ide tartozik, hogy nemcsak a válogatott kapcsán kell kidolgoznia szakmai elképzeléseit, hiszen a szövetségi kapitány a klubokból válogat. Érdemes tehát idejében tisztáznia, hogy a csapatok érdekei nem ütköznek-e a válogatott érdekeivel. Ne következhessen be tehát, hogy ha idejön egy külföldi, s azt mondja, fel kellene mérni az ország utánpótlását, a tehetséges fiatalokat, akkor ezt a klubok megakadályozzák.
– Adódik a kérdés: ha önt megkeresné az MLSZ elnöksége, mit válaszolna a felkérésre?
– Javaslom, ne kössük a kocsit a lovak elé.
– Vagyis?
– Annak érdemes tervezgetni, akit megkeresnek.

"Nem szeretném kritizálni a válogatottat, mert nem tudom, kinek mi volt a pontos feladata. Természetesen számomra is voltak tanulságai a mérkőzésnek, ezt az öltözőben, illetőleg szűk ismeretségi körömben meg is beszéljük, ám ennél többet most nem szeretnék mondani” – fejtegette Egervári Sándor, az MTK mesteredzője, amikor a Magyarország–Lengyelország Európa-bajnoki-selejtezővel kapcsolatban azt kérdeztük tőle, a lelátón ülve milyen pozítívumot – már ha volt ilyen egyáltalán – és milyen negatívumot fedezett fel a magyarok játékában.
A bajnoki címvédő trénere arra a kérdésre pedig, ha felkérnék, szívesen irányítaná-e a válogatott munkáját, szimplán annyit felelt: "Létezik edzői etika is…”
Egervári szerint egyébként kívánatos lenne, hogy megszűnjön a magyar futball ellehetetlenítése. Az elmúlt időszakban ez a tendencia érvényesült, ellentétben a világ más országaival. Példaként említette Törökországot, amelynek csapatát 1984-ben még Isztambulban verték a magyarok 6–0-ra, ám rengeteg pénz befektetésével, no és egy kidolgozott felzárkóztató program révén fejlődni kezdett az ottani futball. Előbb az U17-es, később pedig az U19-es korosztály nyerte el az Európa-bajnoki trófeát, míg tavaly bronzéres lett az ázsiai világbajnokságon a török gárda.
"Segítségre lenne szükség, nem pedig hagyni, hogy pályák tucatjait számolják fel. Nálunk minden jó kezdeményezés rövid idő után elsorvad. Ilyen a Bozsik-program is, amely hozzájárulhatna a labdarúgás fellendüléséhez. Azt remélem, egy-egy ilyen vereség újra és újra rávilágít a problémákra” – mondta végül Egervári Sándor.

Verebes József ezúttal nem volt boldog attól, hogy bevált a jóslata.
– Egy az egyben igaz lett, amit a találkozó előtt a Nemzeti Sportban nyilatkoztam – mondta a korábbi szövetségi kapitány. – Bármelyik együttes megszerezhette volna a győzelmet, ugyanakkor feltűnő volt a lengyelek tudatos csapatjátéka. Semmi különöset nem műveltek, beálltak bekkelni, és az előrejátékban a kontratámadásokra koncentráltak.
– A magyar védők kétszer nem is tudták megállítani őket…
– Roppant sebezhető volt a hátsó alakzatunk. Ha három lassú, lefutható védőnk van, akkor a középpályásoknak kellett volna kisegíteni őket, s nem lett volna szabad hagyni, hogy ilyen helyzetbe kerüljenek. A lengyelek felidézték a lettek ellenünk szerzett góljait. Jól felkészített csapat látogatott ide, de két egymást követő meccsen azonos hibák miatt kikapni…
– Támadásban sem volt túlzottan acélos a magyar gárda.
– Az első félidő utolsó tizenöt percét és a második felvonás elejét leszámítva semmit sem mutattunk. A két szélsőjátékos, Böőr Zoltán és Füzi Ákos roppant passzív volt. Az én időmben Kékesi Rezső meg Szekeres József egyfolytában megbolondította a ellenfeleket, középen meg Détári Lajos, Kiprich József és Vincze István várta a labdákat. Szombaton a szélsőktől egyetlen labda érkezett. Amint Füzi végre meg merte csinálni, amit tud, az akcióból Szabics Imre egyenlített. Addig Füzi hátul álldogált. Böőr az első félórában Bódog Tamást fogta, ahelyett hogy úgy cselezgetett volna, mint a szünet előtti percekben. És hiányoltam még az átlövéseket is! Ezzel a fegyverrel az én együttesem sok gólt szerzett. A mostani meccsen Szabics kapufája volt az egyetlen ilyen kísérlet. Bátrabban játszhattunk volna.
– Mit gondol, miért ismétlődnek a magyar csapat játékában ugyanazok a hibák?
– Nem látok a dolgok mögé, de hogy két év alatt nem lehetett kijavítani azokat… Azt éreztem, hogy a játékosok nem felszabadultan játszanak.
– A mostani vereség, illetőleg a csoportbéli negyedik helyezésünk miként befolyásolhatja a magyar futball jövőjét?
– Meggyőződésem, hogy semmi nem változik. Profi módon kellene foglalkozni a sportággal. Kevés a futballista, olyan kevés, hogy ki sem merem mondani; új befektetők kerültek előtérbe, ám egy-két kivételtől eltekintve egyikük sem komoly. De amelyik komoly, annak a csapatánál is adódnak nehézségek, itt van Várszegi Gábor példája. Miközben nyugaton egy-egy sztárfutballista jövedelme annyi, mint az összes magyar játékosé együttvéve, mi azon örvendezünk, ha új befektetőt találunk. Mindenesetre még az áldatlan állapotok közepette is lehetne jobban csinálni: a válogatott is egy csapat, és azt ugyanúgy kéne irányítani, mint egy klubot.
– Egy sorozat végéhez érkeztünk, Gellei Imre szerződése az év végén lejár. Ha a futballvezetés nem újítja meg szerződését, és új kapitány után néz, elvállalná a felkérést?
– Addig nem reagálok az efféle kérdésekre, amíg a szövetség elnöksége nem dönt ebben az ügyben. Amúgy én már kétszer voltam kapitány, először Mexikó után, amikor roppant nehéz dolgom volt, mégis sikerült egy jó együttest öszszeraknom – sajnos mégsem jutottunk ki nagy világversenyre –, másodjára meg kilencvenhárom-kilencvennégyben, amikor rajtam kívül senki el nem vállalta a felkérést.
– Tegyük fel, hogy az elnökség már döntött…
– Attól függ, milyen körülmények között keresnek meg. Eddig mindig szívesen segítettem… De bárki lesz a szövetségi kapitány, a legfontosabb, legyen felelősségérzete.

Az utánpótláscsapatok koordinátorának, Nyilasi Tibornak, aki edzőként a Ferencvárossal bajnoki címet nyert, szintén feltettük a kérdést: ha úgy alakul, ki lehetne a legalkalmasabb a kapitányi poszt betöltésére?
– Először is: Gellei Imre szerződése december végéig van érvényben – mondta Nyilasi Tibor. – Másodszor meg: mondja meg nekem, mi a biztosíték arra, hogy mással jobban teljesítene a magyar válogatott? Miért gondolják, hogy bármi változna labdarúgásunkban azzal, hogy új ember irányítja a nemzeti gárdát?
– Felkérés esetén elvállalná a válogatott irányítását?
– Nagyon jól érzem magam a korosztályos csapatokkal, egyébként is a fiatalok jelentik a jövőt…
– Meglepte a magyar együttes várakozáson aluli játéka?
– Noha az előjelek nem mellettünk szóltak, természetesen a győzelemben reménykedtem. Hozzá kell tennem, a lengyel csapat minden dicséretet megérdemel, harcosan, fegyelmezetten futballozva győzött. Mint minden szurkoló, én is roppant szomorú vagyok.
– Szakemberként hogyan értékeli a magyar együttes teljesítményét?
– A kapitány tevékenységéről nem beszélek, mert tiszteletben tartom azt a munkát, amit Gellei Imre elvégzett. Ráadásul szakmai dolgokban nem az én tisztem véleményt formálni, hamarosan vélhetően úgyis mélyreható elemzések készülnek.
– Mégis: külső szemlélőként mit mond, mi volt a legfőbb hiba?
– Lassan úgy vagyok ezzel, mint Giovanni Trapattoni. Ôt is támadta boldog- boldogtalan, hogy milyen rosszul játszik csapata. Egy mérkőzésen a legfontosabb a győzelem, mondta. Hiszen előbb nyerni kell megtanulni, utána lehet elkezdeni azon dolgozni, miként tehető szebbé a játék. A magyaroknak mindenekelőtt azt kellene elsajátítaniuk, miként nyerhetők meg a fontos találkozók. A szombati Eb-selejtezőn is megvoltak a lehetőségek, mégis kimaradtak. Szerencsénk sem volt.

Lengyel garázdákat állított elő a rendőrség

Kilenc lengyel szurkolót állított elő a rendőrség a Magyarország–Lettország Európa-bajnoki selejtező biztosítása során. Rendbontásért egy, hivatalos személy elleni erőszak miatt két, garázdaságért hat vendégdrukkert állítottak elő. A mérkőzés előtt a lengyel szurkolók egy kisebb csoportja a Puskás Ferenc-stadion Stefánia úti kapujánál a rendőrökre támadt, akik gumibotot használva fékezték meg a szurkolókat. Az összetűzés során öt rendőr és egy külföldi megsérült. A hazai nézők a találkozó előtt, alatt és után jogkövető magatartást tanúsítottak – állítják a Budapesti Rendőrfőkapitányságon.