Kifeküdt az első gyakorlás után

– Milyen a téli Krakkó? Ugyanolyan napsütötte, mint Budapest?– Bevallom, fogalmam sincs – hangzott a kijózanító válasz.– Nem mondja, hogy két edzés között nem sétálgatott az Európa-szerte híres királyi várban, a Wavelben.– Pedig, higgye el, alig mozdultam ki a szobámból. Ráadásul ha kimozdultam, akkor sem Krakkót, hanem Lilleströmöt találtam magam előtt…– Egy pillanat: én úgy tudom, hogy Tóth Norberttel kiment Lengyelországba próbajátékra, ezért is kerestem most, hogy mit sikerült intéznie Krakkóban.– Ehhez képest egyedül voltam, ráadásul Norvégiában. A próbajáték stimmel…– Mi szólt a Lilleström mellett, illetve a Wisla ellen?– Valóban úgy volt, hogy Norbival utazunk Krakkóba, de neki is közbejött valami, nekem pedig a menedzserem összehozott egy norvégiai próbajátékot. Márpedig egy norvég első osztályú csapatba szívesebben szerződnék, mint egy lengyelbe.– És legalább megérte messzebbre utazni?– Hát, részt vettem egy elképesztően pörgős lilleströmi edzésen.– Egy edzésen? Nem kevés ez egy kicsit?– Én sem így terveztem. De mihelyst megérkeztem, elkapott valami vírus, vagy az is lehet, hogy már itthonról vittem magammal. A lényeg, hogy az első nap még lementem a csapathoz, igyekeztem végighajtani a tréninget, de majd belehaltam, utána pedig már csak feküdtem a szobámban. – Azt hiszem, a Lilleström ezek után nem kínált egyből túl kedvező szerződést…– Á, abban maradtunk, hogy ha meggyógyulok, akkor visszamegyek Norvégiába.– Gondolja, ez így is lesz?– Nem tudom. Elképzelhető, a norvégok csak udvariasságból mondták, hogy visszavárnak. Mert ha én az edző helyében lennék, bizony nem ragaszkodnék egy magyarhoz, aki egyetlen edzés után három napig fel sem bír kelni…– Na, tényleg ennyire hajtós volt...?– Az biztos, hogy nagyot néztem a tréningen, mert elképesztő iram volt ott is, és nem maradtak el a kemény belépők sem. Nem tagadom, nekem játékhiányom van, hiszen hónapok óta csak egyedül készülök, de azért néhány ilyen edzést még kibírnék. Ám sajnos a vírussal én sem számoltam. Mindez azért is különösen nagy pech, mert nemcsak a Lilleström, hanem a német másodosztályú Osnabrück is érdeklődik irántam, de most már nem tudom, hogy ilyen legyengült állapotban mit tegyek. Illetve tudom: a következő néhány napban jó alaposan kikúrálom magam. Aztán próbálok valahova külföldre menni, mert még mindig az vonz igazán.– Úgy viszont nem könnyű külföldre szerződni, ha idehaza sem játszik…– Ez teljesen igaz, az elmúlt egy évem tényleg tragikus volt. Sajnos jött ez a sérülés, amely miatt meg kellett műteni. Utoljára még a tavasszal voltam a pályán az MTK-ban, ha jól emlékszem, kétszer játszottam a bajnokságban, az őszi szezonban pedig néhány alkalommal a juniorcsapatban szerepelhettem. Egy év alatt ennyi.– Ahogy fogalmazott, ez tényleg tragikus… Az influenzát leszámítva most már legalább jól van?– Igen, rendbe jöttem, csak a játék hiányzik. De az nagyon.– Csodálkozik, hogy az MTK már nem számít önre?– Ez közös cél, ugyanis én sem akarok maradni a Hungária körúton, de ilyen helyzetben legyen mindenki korrekt, és hadd menjek oda, ahova tudok. Én ugyebár feljelentettem az MTK-t szerződésszegésért, elvégre nyár óta csak egyszer kaptam fizetést. Ám hiába nyertem meg első fokon az ügyet, most még január huszonharmadikáig várnom kell a végső határozatra. Nem is értem, hogy miért nyúlik ez az egész úgy, mint a rétestészta. De ha huszonharmadikán sem születik kedvező döntés, akkor a FIFA-hoz fordulok, hogy valahogy megszerezzem a játékengedélyem.– Győrbe miért nem tudott elszerződni? Ahogy olvastam, az ETO vezetői szerint tisztázatlan a jogi státusa, de bevallom, ettől nem lettem túl okos.– Arról folyt a vita, hogy én most igazából az MTK labdarúgócsapatának vagy a klubot működtető gazdasági társaságnak vagyok-e a játékosa. Mindenki tudhatta, hogy a kft.-nek, hiszen az átalakulás idején értelemszerűen minden futballista játékjogát az adott gazdasági társaság szerezte meg. Ennek ellenére ment az időhúzás.– Ahogy hallom, haragszik. Csak azt nem tudom, kire.– Én sem tudom… Ez a legrosszabb, amikor valaki nem tudja, igazából kire is kellene haragudnia. Ilyenkor az ember már bosszús, hogy egy éve semmi sem jön neki össze, és nem elég, hogy pereskedem, egyelőre nem is játszhatok.– Látja, ez érdekes. Az önnel készített cikkünk apropóját is az adta: Ferenczi István neve valahogy mindig az átigazolási időszakban tűnik fel, a pályán mostanában jóval kevesebbet hallhatunk önről.– Azt mondjuk ne felejtsük el, hogy tavaly bajnokságot nyertem az MTK-val, és bár a tavaszi szezon kimaradt, előtte ősszel azért nem egy meccs az én gólommal dőlt el. Mindazonáltal az nem rossz dolog, hogy egy év kihagyás után is megkeresett több csapat…