A romkert legendája

Valami vírus, valamilyen átkozott, makacs vírus lehet ez.
Sebaj, nincs láz és nem vonz az ágy, az embernek még ilyenkor is futhatnékja van, hiszen jön a meccs. Pokolba a nyavalyával, az orrdugító, tüsszögős, prüsszögős náthával. Fehér Miklós hirtelen betegedett meg, talán valamelyik csapattársától kaphatta a vírust, hiszen a Benfica futballistái egytől-egyig megfertőződtek. Egyikük sem tulajdonított nagy jelentőséget a könnyű lefolyású, láz nélküli betegségnek. A fiatal magyar csatár is arra gondolt: ha nem lázas, és ha mindennél jobban kívánja a labdát, a játékot, akkor nem panaszkodik sem orvosnak, sem a jóistennek. Csapata idegenbe készült, a Guimaraes stadionjába, és bizony Fehér Miklósnak újra és újra bizonyítania kellett, mert nem volt állandó helye a csapatban.
Nehezen viselte.
Marta őt belül, hogy nem képes meghatározó futballistává válni a Benficában, holott szerette ezt a klubot, és rajongott Lisszabonért. De futballozni akart, és ezért arra kérte klubja vezetőjét, engedjék el őt a Boavistába. Érdekes a sors, a Benfica irányítói épp a Guimaraes előtti találkozó előtt közölték az általuk egyébként nagyon kedvelt, 29-es számú dresszben játszó magyar ifjúval: Miki, ne idegeskedj, elengedünk, bizonyíthatsz a Boavistában. S jött a meccs, a vasárnap esti Guimaraes elleni találkozó. Fehér Miklós csapattársai elmondása szerint nyugodtnak tűnt, nem panaszkodott nátháról, mellőzöttségről.
Talán csak egy, egyetlen egy ember tudta, hogy valami nem stimmel vele. ---- Kaibás Adrienn három éve szeretett bele Fehér Miklósba. Egy balatoni diszkóban ismerkedtek meg. Éppen úgy, mint a többi fiatal, kólával, könnyű koktéllal a kézben, pásztázva a tömeget, keresve a legvonzóbb szempárt és talán keresve az igazit. Ha van ilyen. Az ifjú hölgy azon az estén megtalálta élete párját. Fogalma sem volt róla, hogy a szőke, jóképű, udvarias fiatalember már akár sztárnak is nevezhető, ismert futballista, aki eljátszhatta volna a nagyságos urat.
Fehér Miklós azonban nem ilyen volt.
Ô nem azzal kezdte, hogy lazán megpörgette aktuális sportkocsijának a slusszkulcsát, nem akart autogramot adni a pincérnek, és nem traktálta Adriennt sem azzal, hogy a hét végén mesterhármast rúgott. Egyszerű fiú volt. Egyszerű, de szeretnivaló. Kaibás Adrienn édesapja – aki amúgy ismert játékvezető volt – természetesen ismerte lánya udvarlóját, mi több, korábban még meccset is vezetett neki. Nem szólt bele a kapcsolatba, csupán óva intette lányát az esetleges csalódástól. Adrienn hajthatatlan maradt, amikor Fehér Miklós Portugáliába szerződött. Néhány átvirrasztott éjszaka után bejelentette a szülői házban: ő is megy, hiszen szerelme mellett a helye.
Nem volt könnyű élete.
Eleinte többet repült, mint egy hivatásos pilóta: hol Portugáliában, hol Budapesten landolt. Majd eljött a pillanat, amikor bejelentette Ajkán az általa vezetett kozmetikai szalonban, hogy ettől a pillanattól kezdve vezesse más az üzletet. Ô inkább főzne és mosna Mikire.
Két év és nyolc hónapot éltek együtt Portugáliában.
Kaibás Adrienn élete legboldogabb időszaka volt ez.
A szerelmét vesztett ifjú hölgy a tragédia óta újra Ajkán dolgozik, megpróbált visszailleszkedni, megpróbált úgy csinálni, mintha nem taglózta volna le őt az élet. De nem ment, sehogyan sem ment. Százszor, ezerszer pörgette vissza a tragédia előtti napokat, pillanatokat. Amikor a Benfica Guimaraesben lépett pályára, ő Magyarországon volt, hiszen a meccs előtt két nappal hazarepült, hogy megszervezze a néhány hónappal későbbre tervezett esküvőt. Boldogan válogatott a menyasszonyi ruhák között, szinte lebegett, ahogy a hófehér selyemruhákat próbálta, és nem cserélt volna a világ legszebb, leggazdagabb nőjével sem.
Megvolt mindene, amit az élettől kaphatott.
Itthonról hívta fel szerelmét, aki furcsán beszélt vele.
Adrienn nem értette az egészet.
Azt hitte, valami vicc Miklós viszszafogottsága, valamiféle gyermeki játék, hogy megijessze, hogy arra kényszerítse, megint szerelmet valljon neki, mint egy kamaszlány. Többször is megkérdezte Miklóstól, hogy mi baj van, de ő csak kurta, furcsa válaszokat adott. Utólag is megmagyarázhatatlan pillanatok voltak ezek. Tán nem érezte jól magát Fehér Miklós, csak nem akarta megijeszteni kedvesét. A boldog menyasszony elhessegette magától a félelmet, hiszen mitől is kellett volna félnie. Az ő ifjú szerelme makkegészséges, anyagi gondjai nincsenek, az pedig, hogy esetleg újra csak tartalék lesz, lassan már megszokott szituáció volt, de a lelke csak nem hagyta nyugodtan, ezért olyan cselekedetre szánta el magát, amit addig soha sem csinált. Javában zajlott a meccs, de ő sms-t írt Miklósnak.
Csak annyit: "Szeretlek!"
Nem jött válasz, a meccs után sem jött válasz. ---- "Itthon voltam, hiszen sok mindent kellett elintéznem. Miklós lánytestvérével mászkáltunk rengeteget. Voltunk Győrött, Ajkán, és persze Budapesten is. Szerettem volna kiválasztani a világ legszebb menyasszonyi ruháját, mert én akartam lenni a világ legszebb menyasszonya. Miklós megérdemelte volna ezt, hiszen csodálatos ember volt. Úgy terveztem, néhány napot töltök Magyarországon, majd repülök vissza hozzá. Amikor felhívtam, még a meccs előtt, furcsa, megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába. Korábban soha nem éreztem ilyet. Miki mindig viccelődött velem, próbált megnevettetni, de most nem. Kérdeztem tőle, hogy bántja-e valami, de csak röviden válaszolt, majd elköszönt tőlem. Akkor arra gondoltam, hogy persze, naiv vagyok, hogyan is várhatnám el, hogy udvaroljon nekem, szépeket mondjon, amikor jön a meccs, neki pedig megint csak bizonyítania kell, hogy helye van a csapatban. Aztán ahogy teltek az órák, azt mondtam magamban, küldök neki egy üzenetet, amit rögtön a meccs után az öltözőben már meg is nézhet, és amitől biztosan boldog lesz, még akkor is, ha esetleg nem kapott játéklehetőséget. Olyan ez az egész, mint egy szirupos, szerelmes amerikai film, igaz? De a folytatás már maga a rémálom. Néztem a telefonomat, szinte szuggeráltam, hogy válaszoljon Miki, hiszen már vége a meccsnek, és mindig az volt az első dolga, hogy üzent, jelzett nekem. Hívtam, megállás nélkül hívtam a számot, aztán egyszer csak a kedvesem csapattársa, Anders Andersson szólalt meg. Forgott velem a világ. Kétszer, háromszor. Andersson rendes srác, nyugtatott és vigasztalt. Egyfolytában azt hajtogatta: »…ne idegeskedj Adrienn, Miki állapota stabil, meggyógyul«. Nem hittem neki. Furcsa, nagyon is furcsa, de én abban a pillanatban már tudtam, hogy elveszítettem azt az embert, aki mindennél fontosabb volt nekem."
Kaibás Adrienn erős nő.
Azokban az irtózatos percekben volt benne annyi lélekjelenlét, hogy ő (is) értesítse vőlegénye szüleit. Innentől kezdve felgyorsultak az események. Adrienn Miklós édesapjával és édesanyjával, valamint testvérével hajnali három órakor elindult, hogy Lisszabonba repüljön. Mintha a sors megrendezte volna ezt a szörnyűséget, mintha újra és újra tőrt döfött volna az amúgy is riadt, a világból semmit sem értő miniküldöttség tagjaiba. A Fehér család tagjai Adrienn-nel együtt a reptéren nézték végig Miklós haláltusáját; egy ott elhelyezett televízió előtt figyelték rémülten, ahogy a 29-es dresszt viselő fiatalember a hajába túr mosolyogva, majd a térdére támaszkodik, és csak dől, dől hanyatt, kontrollálatlan, meghökkentő mozdulattal. A Benfica vezetői fogadták őket, ők is zokogtak, képtelenek voltak megnyugtatni a Magyarországról érkező családtagokat.
Talán a kórház volt a legszörnyűbb.
Csend volt az épületben, mintha megállt volna az idő, s mintha megállt volna az élet, pedig dehogy. Adriennt még beengedték az akkor már halott Fehér Miklóshoz, aki mosolygott…
"Igen mosolygott, képzelje el, álltam az ágyánál, csukva volt a szeme, és mosolyt láttam az arcán, biztos, hogy azért, hogy így maradjon meg bennem, ezt az arcot lássam magamban – a sírig. Mert addig lesz velem a Miki, ebben egészen biztos vagyok. Ott arra gondoltam, nekem is vele kellene mennem, hiszen én mindent, de tényleg mindent vele képzeltem el, nélküle semmi értelme az életnek. De az életösztön erősebb volt bennem, és egyfolytában arra gondoltam, nekem igenis őriznem kell az emlékét, bárhol és bármi áron. Amikor koporsóba tették, és felravatalozták, észrevettem, hogy nincs a kezén a jeggyűrű. A mi jeggyűrűnk, amit ő is, én is rendszeresen viseltünk. Kétségbeesve kértem, hogy nyissák ki a koporsót. Megtették, és így az ujjára húzhattam ezt az aranygyűrűt, amelyet egyébként tavaly május tizenkilencedikén kaptam tőle Portugáliában, egy vidéki templomban. Mesebeli pillanat volt az, sétáltunk, köröttünk egy romépület, ő meg megfogott, megállított, letérdelt előttem, és azt kérdezte, akarok-e a felesége lenni? Sírtam, zokogtam és a nyakába ugrottam." ---- Miért kellett meghalnia Fehér Miklósnak?
Valóban beteg volt, avagy a stressz, az állandó bizonyítási kényszer ölte meg?
Vagy belekényszerítettek valami szert?
Kaibás Adrienn ezzel kapcsolatban csak annyit mondott: "Mindenünk megvolt Portugáliában, de azért ne irigyelje senki a Mikit. Benne mindig bizonyítási kényszer dolgozott, az edzéseken rendszeresen a legjobbak között volt. Nem véletlen. Be akart kerülni a csapatba, meg aztán azt szerette volna, hogy én, a szülei, no meg Magyarországon mindenki büszke lehessen rá. Többször panaszkodott, amiért csak tartalék, amiért nem becsülik meg igazán. De szerették, rajongtak érte a szurkolók, a csapattársak, és szinte mindenki. Biztos vagyok benne, hogy nem szedett semmilyen szert. Állandóan hangoztatta, ha ilyesmivel próbálkoznának vele, akkor inkább elmenne máshová. Ráadásul a tragikus utolsó meccs előtt közölték vele a Benfica vezetői, hogy elengedik, átigazolhat a Boavistába, nem is volt ez már sorsdöntő meccs. Nem tudom, miért halt meg, egyszerűen nem tudom…"
Kaibás Adrienn megint Portugáliába készül.
Lehet, hogy örökre.
Nehezen birkózik meg itthon az életével, azzal az ürességgel, amely körülveszi, és mindenekelőtt Miklós hiányával. Lisszabon vonzza őt, mint a mágnes, ezért úgy döntött, hogy egy idősebb magyar hölgy segítségével a portugál fővárosba költözik, ahol éttermet nyit, amely Fehér Miklós emlékhelye lehetne. Ez már megjelent a különböző lapokban, és sokan azzal vádolták az ifjú hölgyet, hogy pénzt, hasznot akar hajtani ismert kedvese emlékéből – szörnyű, hogy milyenek az emberek Magyarországon.
A fiatal nő szinte menekül itthonról, s talán egyszer elolvassa Gabriel García Marquez könyvét, a Szerelem a kolera idején című remekművet, amellyel kapcsolatban azt írta Marquez: "Csak most volt hozzá bátorságom, hogy 480 oldalon át a szerelemről írjak, és csakis a szerelemről."
Kaibás Adrienn is írni fog egyszer a szerelemről és a halálról.