Hétezer néző Lothar Matthäus budapesti bemutatkozó mérkőzésén, egy csálé passz, és annak nyomán egy újabb vereség, kiábrándító, indulatos lökdösődés a Fehér Miklós emlékére rendezett mérkőzés lefújása után, a díszpáholyban magányosan üldögélő, majd a kilencven perc eltelte után csendben távozó gyászoló szülők bizony nem a magyar futball, sőt, nem a magyar valóság "jönne" velünk szembe, ha mindennek az ellenkezőjét írhatnánk most a MagyarországWales mérkőzés apropóján.
Persze hozzá kellene edződnünk – ahogyan éppenséggel Lothar Matthäus is mondja mindig –, hogy szűkebb optikán keresztül nézzük mindazt, ami a magyar focival kapcsolatban történik, azaz ne örökkön magunk köré tekintgetve a külső körülményeket vizslassuk, ne a múlt hibáin merengjünk, hanem merjünk optimisták lenni, még akkor is, ha eddig sorozatban a kudarc kopogtatott az ajtónkon.Jó…Nem nehéz optimistának lenni, hiszen nem kell hozzá más, csak a reggel, ébredés után a tükör előtt az arcra felragasztott mosoly, és máris rózsaszín a világ. Emígyen a jövőbe vetett hit most sem veszhet el, hiszen látható, Lothar Matthäus irányításával tempós futballt játszik majd a válogatott. Ami már elgondolkodtatóbb, hogy néha már maga a kapitány kényszerül olykor hátrafelé tekinteni, hogy lássa, hol is jár éppen… A korábbi aranylabdás a Wales elleni meccs után arról beszélt, hogy ő kapitányként egy személyben, néhány nap leforgása alatt nem tud csodát tenni a válogatottnál. Ahhoz, hogy az ő óhaja szerint is eredményes, megalkuvást nem ismerő labdarúgókat küldhessen a pályára, és – ahogy interjúnkban fogalmaz – ne "sült halakat", a klubokban kellene megfelelő mentalitással felvértezni a játékosokat.Nos, a kapitány talán jobban jár akkor, ha nem ebben hisz, hanem járja a maga útját tovább a maga értékrendje szerint, és nem néz körül akkor sem, ha tudja, kevés ez a hétezer néző, rossz ez a vereség, fájó az elhibázott passz és szomorú dolog a meccs utáni sportszerűtlenkedés.Maradjon inkább optimista, hátha tényleg ő változtat meg valamit a válogatottnál.