Azért érdekes lehet, hogy milyen nyomot hagyott a magyar futballistákban Ronaldinho hulló falevélre emlékeztető passza a vasárnapi spanyol szuperrangadón, a RealBarcelona meccsen, amelynek eredményeként az ámuló-bámuló madridi védők fölött került a labda a ziccerben lévő csapattárshoz.
(fotó: M. Németh Péter)
(fotó: M. Németh Péter)
Zseniális megoldás volt az, ám a magyar válogatott hétfői edzését elnézve szó sem volt nyomott hangulatról. Emelhet, trükközhet Ronaldinho vagy éppen a Milanban futballozó Kaká, ahogy akar, a mieink csak nem hagyják megijeszteni, megfélemlíteni magukat. Így van rendjén. Ha egyszer a kapitány azt sulykolja beléjük, hogy még a brazilok is legyőzhetőek, akkor azt Simek Péternek, Gera Zoltánnak, Lőw Zsoltnak és a többieknek igen is komolyan kell venniük.
És a tréningen pontosan látszott, hogy nincs semmiféle lelki teher a csapaton. A futballistákat különben hétfőn kora délután beterelték egy buszba, végigpöfögtek velük a Váci úton a szokásos délutáni dugóban, hogy aztán tréninget vezényeljen Lothar Matthäus a Vízművek-sporttelepen. Szép ez a pálya, sajátos hangulata van, nagy kár, hogy kicsit hosszú a fű, de ez legyen a legnagyobb baj. Bizonyára belejátszik a gyep minőségébe az is, hogy a legendás Raffai Mihály, aki annak idején több mint negyven évet futballozott a Vízművek színeiben, és akit még a negyvenes évek vége felé egy tekepályáért cseréltek el valamelyik klubbal, bizony betegeskedik. Raffai Misi bácsi 78 éves, ő itt a szertáros, a mindenes, de nem lehetett jelen, amikor a Lothar Matthäus vezette magyar csapat az ő szent pályáján tréningezett. Így nem láthatta, hogy azok a futballisták, akik vasárnap tagjai voltak a japán elleni győztes csapatnak, inkább csak kocogtak, nyújtottak, lazítottak, azaz regenerálódtak, míg a frissen érkezettek olykor pörgős gyakorlatokat végeztek.
A kapitány dicsért, de olykor korholt is
Sajátos tréning volt ez, Lothar Matthäus bizonyos játékosokat megizzasztott, tűzbe, lázba hozott, de mindenkin látszott, hogy nagyon, de nagyon várja a szerdát. Érthető, tökéletesen érthető, Brazília ellen futballozni életre szóló élmény, hát még ha mindezt meg lehet spékelni valamiféle sikerélménnyel is. Mert erre készült a Vízművek-pályán, Raffai Misi bácsi imádott sporttelepén hétfő délután a magyar válogatott. Persze, hogy téma volt a fiúk között Lisztes Krisztián súlyos sérülése. Érte, miatta is küzdeni kell majd a Puskás-stadionban. A kapitány szigorú tekintettel nézte játékosait, és újra csak korholt, hangos szóval utasított, de persze dicsért is, miként tette ezt Cipruson, a kezdetek kezdetén. Lothar Matthäus lelkesedése nem csökken, a benne dolgozó hév és lendület akár messzire is repítheti a magyar válogatottat. Ehhez "csupán" az kellene, hogy a magyar labdarúgók valóban partnerek legyenek egy világklasszis gondolataihoz és elképzeléseihez.
A világbajnokot kellene megállítani
Az akadály pedig a lehető legnehezebb, a világbajnokot kellene legalábbis megállítani, lendületét és gólra törő futballját megfékezni. De ha hiszik, ha nem Ronaldinho káprázatos emelése senkit, de senkit nem rémisztett meg. Azt mondták a srácok, jó futballista a barcelonai, igazi világsztár, jó lesz ellene játszani – félelem és teher nélkül. S ez lehet a kulcsa mindennek.