Derűre ború, avagy a jókedvűen reggeliző magyar delegáció némileg csalódottan vette tudomásul, hogy a helyi időjós ezúttal sem tévedett: kedd este megmondta, nyolcvan százalék esélye van a másnapi esőnek.
És tessék, mintha "odafent" nyitva felejtették volna a csapot. Ennek megfelelően a délelőtti edzést követően meglehetősen csapzottan tértek vissza az egykori szegénynegyedben felhúzott Hilton Szállóba a játékosok, de a Partick Thistle pályamestereiről alighanem még jobban folyt a víz: nem kevés munkájukba telt, amíg rendbe hozták az amúgy roppant gondosan ápolt pázsitot. Közben Glasgow harmadik legnagyobb (hogy melyik az első, illetve a második, arról vitatkozzanak a Celtic és a Rangers szimpatizánsai…) egyesületének más illetékesei sem tétlenkedtek: az elnök például rögtönzött klubmúzeum-látogatást szervezett a magyar vendégeknek. A skótok múltjához tartozik még: Sir Walter Scott-tól kezdve Robert Burnsön keresztül Erzsébet királynőn át az Egyesült Királyság tizenkét, valóban elismerést érdemlő alakjának állítottak szobrot a George Square-en. Glasgow főterén ugyanakkor nem jutott hely Wellington admirálisnak, őt egy szomszédos utcában szó szerint lóra ültették - de a jelek szerint nem elég magasra, tudnillik keddről szerdára virradó éjjel valaki egy útjelző bóját húzott a derék katona fejére.
Hogy a skót labdarúgók nem űznek tréfát a magyarokból, abban csupán reménykedni tudtunk a két nemzet nyolcadik összecsapása előtt. Az már biztató volt, hogy a második másodpercben Gera Zoltán messziről berepülve, becsúszva próbált szerelni. S később örömmel tapasztaltuk: lelkesedés terén a mieink cseppet sem maradtak el a vehemenciájukról ismert, hírnevüket ezúttal sem meghazudtoló házigazdák mögött. Király Gáborral az élen olyan magabiztos volt a csapat, mint a matekérettségire a megoldások gyűjteményével érkező diák - és igaz ez még akkor is, ha az első húsz percben több hazai lehetőséget jegyezhettünk fel. A higgadtan, hol rövid passzokkal, hol hosszú indításokkal operáló magyar együttes játékában még az sem okozott zavart, hogy még a meccs harmada sem telt el, amikor Torghelle Sándor lekéredzkedett a 101 esztendős stadion gyepéről. Mi több, a helyére beálló Kovács Péter magasságára apellálva akkor már a beívelések sem maradtak el; fájdalom, a vörös hajával és szeplős arcával a skótokat idéző támadó helyett a vendéglátók kapusa bizonyult a levegő urának. De hol volt még a félidő vége?!
Hiába üldözte James McFadden a magyarok legjobbját, Huszti Szabolcs (3) egyszerûen tarthatatlan volt, két góljával eldöntötte a mérkôzést
Megmondjuk: a hosszabbítás második percében, amikor is Huszti Szabolcs könnyedén értékesítette a Kovács Péter buktatásáért megítélt büntetőt. Ha azt vesszük, a második felvonás rosszul indult: a kikocogó játékosokat zuhogó eső fogadta (hogy szakadjon rá az ég az időjósra!). A csúszós talaj a skótoknak kedvez, gondoltuk a fedett tribünön, hála Istennek, tévedtünk: az 53. percben Huszti akkora gólt ragasztott David Marshall kapujába, hogy még a hazai nézők is a fejüket fogták. Amikor pedig Gera félfordulattal vette célba a kapujukat, a szemüket hunyták be, hogy aztán egy nagy sóhaj jelezze, a "Marshall-segélyszolgálat" megmentette Berti Vogts gárdáját a harmadik magyar találattól. A végén egy, a skótok számára szerencsétlen, számunkra szerencsés mozdulat révén csak azért is megszerezte harmadik gólját. Folytatás, ugye, következik…?
Szavazás
---- +++ Mondjon bárki bármit, nemcsak Gálvölgyi János szereti mifelénk a focit. Ezt bizonyítja, hogy a meglehetősen távoli Budapestről vagy negyven drukker érkezett Glasgow-ba, és miután egy újpesti, valamint kispesti szurkolókból álló mag néhány Angliában élő magyar fanatikussal is kiegészült, a kezdés előtt szépen, hangosan szólt a Himnusz. A drukkerek becsületére váljék, még kilencven percen át folytatták az éneklést - no persze, volt is okuk a nótázásra.
--- Az MLSZ nemrégiben tizenhat élvonalbeli szakvezetőt hívott meg a válogatott skóciai túrájára - Mészöly Géza, Nagy Tamás és Reszeli Soós István személyében hárman el is jöttek. Bizonyára vannak olyan edzők, akiknek valóban halaszthatatlan dolguk akadt, fájdalmasan kevésnek tűnt a résztvevők száma. Még az a szerencse, hogy László Csaba, a Ferencváros trénere egyben a válogatott pályaedzője is, így legalább elmondható, hogy az NB I-es edzői kar egynegyede eleget tett a meghívásnak.
Szavazás
---- 6. perc: Fletcher passzolta fel a labdát a jobbösszekötő helyén lévő Millernek, akit Tóth András rossz ütemben próbált becsúszva szerelni. Miller így csaknem helyzetbe került, megpróbálkozott egy csellel, majd a közbelépő Starkról úgy pattant kapura a labda, hogy Királynak csak bravúrral sikerült szögletre tolnia. 23. perc: Simek jobbra tette ki a labdát a felfutó Bodnárnak, aki az ötös magasságából adott középre. Gera 14 méterről jobbal, hanyatt vetődve lőtte a labdát a kapu fölé. 45+2. perc: Gera kitűnő passzal szöktette a tizenhatosra befutó Kovács Pétert. Webster próbálta volna szerelni a magyar csatárt, de elcsúszott, Kovács pedig látványos mozdulattal orra bukott. A francia játékvezető úgy ítélte meg, hogy szabálytalanság történt, és büntetőt ítélt. A tizenegyespontra letett labda mögé Huszti állt, és ballal a bal sarokba lőtte. 0-1 53. perc: Bombagóllal növelte előnyét a magyar válogatott! Huszti szabadon hozta fel a labdát a skót térfélen, s mivel senki sem zavarta, 24 méterről, ballal ellőtte a labdát, amely a jobb kapufáról hatalmas erővel vágódott a hálóba. 0-2 61. perc: Molnár Balázs jól vette észre a hazai büntetőterületen üresen álló Gerát, aki a labdát parádés mozdulattal előbb jobbal felpörgette magának, majd ugyanazzal a lábával a kapunak háttal állva nagyszerűen lőtt, de Marshall bravúrral szögletre mentett. 73. perc: Gera jó ütemben indította a jobb oldalon meginduló Simeket, aki elfutott a szélen, majd félmagasan középre adott. A labda elszállt a kivetődő skót kapus keze mellett, az ötösön belül menteni igyekvő Pressley pedig ballal olyan szerencsétlenül ért a labdába, hogy az Marshall kapus hátára pattant, onnan pedig a skót kapu jobb alsó sarkába. Öngól. 0-3