Nem nevetni, sírni kellett volna

A stockholmi reptéri folyosón a repülőgép felé igyekezve csatlakoztunk a magányosan baktató Lothar Matthäushoz, akinek feldúltságára jellemző volt, hogy a németül elhangzó kérdésekre németül kezdte a válaszadást, hogy aztán angolra váltva folytassa, és németül fejezze be… A vereség miatt érzelmi viharban a kapitány hosszasan monologizált - de talán így kibeszélte magából minden keserűségét.
Az első színhely a Rasunda-stadion tudósítói központja.
A zsúfolásig telt teremben az elégedett svéd kapitány, Lars Lagerbäck után a zord tekintetű Lothar Matthäus elemezte a meccs tanulságait, válaszolva az újságírók kérdéseire.
- A második félidőben látottak alapján azt kell mondanom, teljesen megérdemelten nyertek a svédek, s ezért gratulálok nekik - indított diplomatikusan a német szakember. - Sajnos az én csapatom még nagyon fiatal, ebből eredendően rutintalan, és a sokat tapasztalt sztárokkal felálló házigazdák mindezt könyörtelenül kihasználták. Megjegyzem, a vereségnél még jobban elkeserít az, hogy néhány futballistám megint nem azt nyújtotta, amit vártam tőle. Mert rosszul lehet játszani, de szív nélkül nem.

- Elárulná, kikre gondol?
- A következő kerethirdetéskor valószínűleg meglátják, kikről van szó… Most csak annyit mondhatok ezzel kapcsolatban, hogy akaratgyenge labdarúgókra nincs szükségem, aki nem a hazája dicsőségéért küzd, az ne játsszon a magyar válogatott szerelésében.
- Két idegenbeli selejtezőn van túl csapata: Zágrábból és Stockholmból is három nullás vereséggel térhetett haza.
- Pedig elhihetik, hogy sem ide, sem oda nem azzal a céllal utaztunk, hogy kikapjunk. Persze ha nem teszünk semmit azért, hogy sikeresek legyünk, nem is számolhatunk mással, csak ilyen súlyos kudarcokkal. A két mérkőzést ugyanakkor nem érdemes összehasonlítani, mert Horvátországban már tizenegy perc elteltével hátrányba kerültünk. Ezt a témát úgyis lezárhatom: idővel szeretnénk eljutni arra a szintre, amelyen a minket legyőző riválisaink vannak.
- Ezek szerint a svéd és a horvát együttest jobbnak, erősebbnek véli a magyarnál. Vagyis kijelenthető, hogy nincs remény a továbbjutásra.
- Az én számból ezt soha nem hallják. Még most is tartom magam ahhoz, amit az elmúlt hónapokban hangoztattam: szeretnék kijutni a németországi világbajnokságra. Méghozzá a magyar válogatott szövetségi kapitányaként.
Aztán a szakvezető, megköszönve a zsurnaliszták kérdéseit, felállt, majd az öltözőbe sietett.

---- A második színhely az Arlanda-repülőtér.
Legközelebb két óra múlva itt találkoztunk Lothar Matthäusszal, aki keményen kiosztotta a tranzit presszójában kólázgató, sörözgető futballistákat, majd egyedül nekivágott a repülőgéphez vezető hosszú folyosónak. A Blikket tudósító kollégával, Katona Horváth Jánossal lesz, ami lesz, mellészegődtünk, még akkor is, ha a kapitány haragja szinte perzselt…
- Ahelyett, hogy lehiggadna, egyre dühösebb. Miért?
- Már mondtam a sajtótájékoztatón is. Azért dühöngök, mert a játékosaim lefújás után nem rúgták szét dühükben az öltözőt.
- Komolyan gondolja, hogy ezt kellett volna tenniük?
- Ezt. A dühüket, az elkeseredettségüket, a szomorúságukat kellett volna így kiűzniük magukból.
- Akkor nagyon sokszor dühönghetnének… Talán tudják, hogy hol a helyük, hogy a svédek ennyivel jobbak.
- Ugyan már! A vezetők a válogatottnál igyekeznek mindent megtenni azért, hogy jó legyen a produktum. Kezdve a kényelmesebb utazástól, folytatva ott, hogy vadonatúj szerelésben feszíthessenek a futballisták. Persze, tudom, ez csak a felszín, új dresszben senki nem futballozik jól, de… A játékosoknak a hazájukért kell küzdeniük - igen, igen, még rosszabbul futballozva is küzdeniük -, és ha kikapnak, akkor azért kell őrjöngeniük, hogy nem sikerült dicsőséget szerezniük az országuknak.
- Csupán azért nem mondom most azt, hogy utólag könnyen kritizál, mert a meccs előtti interjúban megmondta: ha játszhatna a svédek ellen, akkor széttépné magát a pályán.
- Így van, széttéptem volna magam.
- Ehelyett most majdnem széttépte a játékosait, mégpedig a reptéri sörözőben. Ilyen nagy baj, hogy a futballisták beültek egy italra?
- Nem. Nem az a baj, hogy megittak egy sört, hanem az, hogy a meccs miatt már nem dühöngtek. Mosolyogtak, nevetgéltek, mintha mi sem történt volna. Nem, nem, nem! Ezt nem lehet. Ilyenkor teljes szívvel, őszintén mérgelődni kell. Ha valaki nevetni tud egy ilyen vereség után, akkor a pályán nem tett meg mindent azért, hogy sikerre vigye a játékot.
- Akkor sem enyhül a haragja, ha azt mondjuk: bejött a papírforma, a svédek három góllal jobbak a magyaroknál.
- Megőrjítenek! A futballban nem létezik ilyen mentalitás. Mi mindig győzni akarunk. Nekünk ez a kötelességünk. Ezért futunk ki a pályára. És igen, valóban kikaphatunk, de akkor a bánat
legyen olyan súlyos, mint amilyen könnyűvé tud tenni minket a siker. Szóval, most nem nevetni kellett volna, hanem dühöngeni.
- Lefutott három mérkőzés a világbajnoki selejtezőkből, és úgy tűnik, hogy még mindig a kísérletezésnél tart. Új játékosok tűnnek fel, ingatag az alap, amire építkezik.
- Ahogyan mindenki más, úgy az újságíró is meg tudja mondani: lám, ez a játékos ennyi meg ennyi meccsen ennyi és ennyi gólt lőtt, akkor miért nem ő játszik, miért a másik?! Elhihetik, igyekszem úgy válogatni, hogy az mindenkit elégedettséggel tölthessen el. De… Nekem figyelembe kell venni azt is, hogy az adott labdarúgó menynyire tud küzdeni, mennyiben tud azonosulni azzal a fajta mentalitással, amelyet jómagam képviselek. De, apropó… Most a kényszer is vezetett a csapat összeállításakor. Eltiltás miatt nem játszhatott Rósa Dénes, Huszti Szabolcs, megsérült Juhász Roland, szóval… Hol itt a kísérletezgetés? Az egyedüli új ember Hajnal Tamás volt, de megkérdem: önök szerint mekkora szívvel játszott ez a fiú, amikor pályára léphetett? ---- - Hajnal Tamás nagy szívvel futballozott, de ettől ő még nem váltotta meg a világot. Volt egy bátor kísérlete, de semmi több.
- Semmi több?! Erre a bátorságra lehet építeni. Lehet vitatkozni, érveket, ellenérveket sorolni, de én tartom magam ahhoz, amit az ideérkezésemkor is mondtam, azaz egy fiatalabb, egy eltökéltebb futballra képes válogatott építése zajlik. Természetesen ezzel a csapattal továbbra is az a cél, hogy jussunk ki a kétezer-hatos világbajnokságra, ám azt is mondtam, hogy igenis lesznek majd vereségeink is. Belekalkuláltam azt, hogy a selejtezőkön a csoportfavoritok, így a svédek ellen is kikaphatunk, de a tehetségeinkre, ha jól játszanak, igenis odafigyelnek. Az viszont igaz, hogy Stockholmban, sajnos most többen nem nyújtották azt, amit én alapból elvárok. Ezt megbeszéltem a futballistáimmal, lehet, hogy keményebben is fogalmaztam. Ami Stockholmban történt, az én szememet is jobban felnyitotta. Voltak gondolataim a mérkőzés előtt, amelyekhez ragaszkodnom kellett volna.

Hiányzik a kiélezett mérkőzések rutinja

- Hibázott?
- Mondom, jobban kellett volna ragaszkodnom bizonyos döntésekhez.
- Elárulná, mi volt a probléma?
- Már nem lényeges, a meccset lefújták. Úgy nem lehet előrejutni, hogy mindig hátralépünk, úgy nem lehet új feladatoknak megfelelni, ha mindig hátra tekintgetünk, és örökké problémázunk. Ennek a csapatnak az tenne igazán jót, ha a játékosaink - és itt most külföldön légióskodókra gondolok elsősorban - hétről hétre komoly erőpróbákon bizonyíthatnának, és nem csereként kapnának epizódszerepet vagy még azt sem. Egy olyan meccshez, mint amilyen a mostani svédek elleni volt, csak az ad pluszmuníciót, ha egy játékos kemény, hajtós csatákon edződik.
- Stabil védelem nélkül akkor sem megy semmire, ha - mondjuk - nyolc játékosa van extra jó erőben…
- Ez viszont lényeges kérdés. A védőink többsége a magyar bajnokságban játszik, és ez sajnos a nagycsapatok elleni meccseinken meglátszik. Más pszichés nyomás alatt vannak ilyenkor az itt szereplő labdarúgók, hiszen Dado Prso, Henrik Larsson pattanásig feszült idegekkel, és robbanásra kész izomzattal vár arra, hogy valaki hibázzon. Mi pedig megteszszük ezt a szívességet…
- Kommentálná a következő két eredményt: Málta-Izland nulla nulla, Horvátország-Bulgária kettő kettő.
- Hm… A futballt szívvel, lélekkel, erővel, dühvel és egyben boldogan kell játszani: a máltaiak most bizonyítottak Izland ellen, a bolgárok a horvátokkal szemben. A jövőben rajtunk a sor, és ígérem, hogy a mi játékosaink is megmutatják majd…