Király Gábor: Kell a biztatás!

- Mikor érkezett?
- Várjon csak, azt hiszem, hogy… - és itt kicsit gondolkodóba esett a 29 esztendős, 54-szeres válogatott labdarúgó, nem volt mit tenni, közbe kellett kérdezni.

- Ennyire összefolynak a napok?
- Folyamatosan úton vagyunk, meccset játszunk szombaton, aztán edzünk, majd utazunk, és megint játszunk. Így megy ez.

- Panaszkodnak is a játékosok, hogy az erőltetett tempóban nem lehet mindig maximumot nyújtani…
- Ez a hivatásom. A Herthával a Bajnokok Ligájában szerepelve szerencsére már tapasztaltam, milyen szerda, szombat ritmusban futballozni, milyen állandóan úton lenni, eleget tenni a kihívásnak. De hát éppen emiatt szép a sport: mérkőzésről mérkőzésre be kell bizonyítani, jó edző, kapus, csatár az ember. Ez egy olyan erős motiváció, ami végigkíséri a pályafutásunkat.

- A bolgárok ellen bizonyíthatja: a véletlen műve volt a hét végi hibája…
- Egy évvel ezelőtt ültem a tévé előtt, néztem egy Chelsea-meccset. Csak arra emlékszem, jött jobb oldalról egy beadás, Cudicini, a kékek kapusa kivetődött a labdára, az átment a keze alatt, a túloldalon érkezett egy játékos, és bepasszolta az üres kapuba. Ültem a tévé előtt, és azon merengtem, mit nem adnék, ha egyszer én kaphatnék egy ilyen gólt a Premiershipben…

- Mégis, hogyan kaphatott ilyen gólt?
- Többször előfordul velem, hogy jön felém a labda, amit még meg sem fogok, már azt nézem, kit lehetne indítani. A hét végén is hasonló történt, még a levegőben volt a labda, amikor már tudtam, hogy fals van benne, lecsapódik előttem, de már késő volt, képtelen voltam reagálni. Több hibát is elkövettem, le kellett volna raknom a könyököm, a lábammal pedig biztosíthattam volna. No, de ilyen a kapussors! Ha egy csatár öt méterről az üres kapu mellé rúgja a labdát, nincs nagy gond, majd a következő bemegy. Viszont egy kapus esetében egy hiba is végzetes lehet. Ezért is szeretem ezt a posztot.

- Maximalista, rendkívül önkritikus ember. Ezúttal viszont úgy beszél, mintha mi sem történt volna.
- Ami megtörtént, megtörtént. Idővel megtanultam, hogy kizárólag előre kell tekinteni, ha egy meccsen megfogok öt tizenegyest, akkor is másnap reggel már a következő feladatra összpontosítok.

- Na, igen, a következő feladat: sorsdöntő világbajnoki selejtező a bolgárok ellen, győzelmi kényszerrel… Nem lesz egyszerű dolga.
- A válogatott nem klubcsapat. Itt a bizalom mindennél fontosabb, érezni, éreztetni kell, hogy hiszünk a másikban, egymásért küzdünk. Egy előrevágott labdánál például Stark Péternek éreznie kell rajtam, hogy akár el is fordulhatnék, be is csukhatnám a szemem, mert tudom, úgyis elfejeli a labdát a csatár elől.

- Lothar Matthäus szövetségi kapitány szinte hermetikusan elzárná a külvilágtól a válogatottat a bolgárok elleni mérkőzésre készülve. Ez előny vagy hátrány?
- Lothar Matthäus azt szeretné, hogy a lehető legtökéletesebb körülmények között, kizárólag a bolgárok elleni találkozóra koncentrálva dolgozzunk. Berlinben rendszeresen így hangolódtunk a fontosabb összecsapásokra.

- Nyer a magyar csapat?
- Kivételesen kemény, kiélezett meccsre számítok. A küzdeni tudáson, az akaráson sok múlhat, miként a szurkolókon is. A válogatott nem tizenegy emberből áll, hanem húsz játékosból, a szakmai stábból, az értünk szorító drukkerekből, a nemzetből. Amikor kifütyülnek egy csapatot, az borzasztó a játékosoknak. A kaiserslauterni kettő nullás győzelmünkkor a hazai nézők pfujozásakor mi egyre erősebbek, magabiztosabbak lettünk. És ezt érezzük akkor is, amikor mellettünk van a sok ezer ember. Az izlandiakkal vívott találkozón, a vendégek egyenlítésekor leblokkoltunk mi, játékosok, és teljes csönd lett a lelátón is. Gera Zoltán volt az, aki mondta, gyerünk, ne adjuk fel, csináljuk tovább. Az ilyen mentalitás és a szurkolók biztatása hihetetlen erőt adhat… ---- A ---- &