Noha a góllövők közé nem került be a neve, Bárányos Zsolt főszerepet vállalt a magyar válogatott 3-2-es reykjavíki sikerében. A Matáv FC Sopron középpályása remek szezont zárt, mégis sokakat meglepett, amikor Lothar Matthäus a metzi mérkőzés előtt meghívót küldött neki. A 29 esztendős labdarúgót a franciák ellen meglehetősen kritikus helyzetben küldte pályára a szövetségi kapitány, de remekül helytállt. Ezt követően kezdőember lehetett Izlandon.
Lothar Matthäus (balra) az edzéseken meghajtotta a technikás futballra képes Bárányos Zsoltot – megérte
Lothar Matthäus (balra) az edzéseken meghajtotta a technikás futballra képes Bárányos Zsoltot – megérte
- Szerintem benne volt a levegőben, hogy nem kell beérnem három válogatottsággal - mondta Bárányos Zsolt. - A tavasz igazán jól sikerült a számomra, szerintem pályafutásom egyik legjobb szakaszát zártam, ráadásul tizennégy gólt szereztem. S még ennél is tekintélyesebb lehetett volna a termés, de sajnos több lehetőségemet elpuskáztam. Jó csapatban futballoztam, és a Magyar Kupa megnyerése a Ferencváros ellen reflektorfénybe állított valamennyiünket. - A metzi előadás az első félidőben látottak alapján rosszul is elsülhetett volna. - Ez igaz, de ezzel nem foglalkoztam… - És abban a metzi meccs után reménykedett, hogy Reykjavíkban már akár kezdő is lehet? - Persze, hiszen úgy éreztem, a metzi produkciómban nem csalódott a szövetségi kapitány. - Mikor tudta meg, hogy ott valóban ott lesz a pályán az első sípszónál? - Szombat dél körül közösen elmentünk sétálni a szállodánk környékére. Ekkor már többen gratuláltak, ami legalábbis gyanús volt. Bizonyossá mindez a taktikai értekezleten vált, körülbelül három órával a meccs előtt, amikor a táblán ott láttam a nevemet. - Mit tapasztalt a pályafutása során: más edzői is ilyen sokáig titokban tartották a szereposztást? - Edzője válogatja, ki mikor hirdeti ki a csapatot. Általában a meccs előtti napon, a tréningen a szabadrúgások meg a szögletek gyakorlásából már sejteni lehet, ki juthat szóhoz. Persze más egy klubcsapat, amelyik sorozatban játssza a meccseit, megint egy más történet a válogatott, amelynél a labdarúgók csak időnként jönnek össze. - Mi volt a taktika feladata Reykjavíkban? - Sokkal nehezebb dolgom volt, mint Metzben. Most azt kérte a szövetségi kapitány, hogy tartsam meg a labdát és csatlakozzak az előretolt ékhez, Kerekes Zsomborhoz, hogy neki ne egyedül kelljen viaskodnia a hazai védők gyűrűjében. Nem panaszként mondom, de pocsék volt a pálya talaja, nemigen lehetett passzolni, ráadásul az is szokatlan volt, hogy noha kora este kezdődött a mérkőzés, éles, vakító napsütésben futballoztunk. Egészen más egy villanyfényes találkozó hangulata; más kérdés, hogy az évnek ebben a szakaszában Izlandon nem nyugszik le a nap, így hiába is akartunk volna villanyfényben játszani.
„Kedden este egyszerûen csak élveztem a futballt. Számomra nagy élményt jelentett, hogy egy olyan nagyszerû csapat, mint a francia válogatott ellen játszhattam.” (Bárányos Zsolt a nagy lehetôségrôl)
- Azért a szikrázó napsütés önmagában aligha lehet mentség a gyatra kezdésre. - Kétségtelen, az izlandiak remekül nyitottak, és Eidur Gudjohnsen találata után rutinosan tördelték szét a mérkőzést. Az az érzésem, hogy az első félidővégi egyenlítés volt a találkozó fordulópontja, mert ha a hazaiak előnnyel mennek az öltözőbe, alighanem keserves folytatás várt volna ránk. - Nem rúgott gólt, ellenben két magyar találatban főszereplő volt. A portugál bíró, Lucilio Cardoso Cortez Batista gondolkodás nélkül megítélt két büntetőt a vendégegyüttes javára, amivel igencsak felbőszítette az izlandiakat. - Pedig igaza volt a bírónak. Az első alkalommal nyilvánvalóan Ólafur Bjarnason kezén csattant a labda a lövésemet követően, azután gólhelyzetben buktatott a hazaiak középhátvédje. De mondok valamit: az első büntető előtt már volt egy olyan szituáció, amikor ugyancsak kezezett az egyik izlandi futballista, afölött viszont még szemet hunyt a játékvezető. - Ön magabiztos ítélet-végrehajtó. Fel sem merült, hogy valamelyik büntetőt elrúgja? - Nem. - Hiába vezetett a magyar válogatott, az emberhátrányban játszó izlandiak egyenlítettek. Ôszintén: nem jutott eszébe, hogy itt akár nagyobb baj is lehet? - Éreztük, hogy a házigazdák roppant elszántak, ezzel együtt saját magunknak köszönhetjük, hogy másodszor is betaláltak a kapunkba. Mi kontráztunk ugyanis, három az egy elleni szituáció alakult ki, de labdát vesztettünk. Az izlandiak előreívelték a labdát, Kristján Sigurdsson pedig remek gólt szerzett. Az a szerencse, hogy Huszti Szabolcs révén mindöszsze négy perccel később újra viszszavettük a vezetést. Ezt követően már nem éreztem annyi erőt az izlandi válogatottban, hogy még egyszer képes legyen talpra állni. - Meglehetősen kíméletlen csata dúlt a pályán. Ön megúszta komolyabb sérülés nélkül? - A második tizenegyes előtt Ólafur Bjarnason bokán rúgott, de nagyobb baj szerencsére nem lett belőle. - Akkor most jöhet az újabb feladat, a Málta elleni csata? - Mit tagadjam, nagyan szeretnék a következő világbajnoki selejtezőn is a pályán lenni. Bízom abban, hogy a szövetségi kapitány nem csalódott a reykjavíki teljesítményemben, még akkor sem, ha nem sikerült gólt szereznem. - Azt sejti már, hogy ha Lothar Matthäus megint meghívja, melyik klub címére kell majd postáztatnia a kikérőjét? - Ez egyelőre kérdéses. Eddigi klubommal, a Matáv FC-vel ez idáig nem tárgyaltam, de természetesen meghallgatom a soproniak ajánlatát is. Ugyanakkor azt sem tagadom, szeretnék újfent külföldön futballozni. Korábban játszottam már Belgiumban, és a tavaszi teljesítményemnek köszönhetően érdeklődnek utánam az angol élvonalból, de van német, osztrák, sőt török megkeresésem is. Hamarosan kiderül, hol folytatom… (További anyagunk a válogatottról a 4. oldalon.)
Szavazás
---- Még a metzi mérkőzés előtt történt, hogy Gera Zoltán türelmet kért az újságíróktól. A West Bromwich Albion légiósa azt mondta: szeretne most a franciákkal és izlandiakkal vívandó meccsekre összpontosítani, s majd csak a két találkozó után nyilatkozna. Ehhez tartotta magát, sem Metzben, sem Reykjavíkban nem állt a mikrofonok elé, ám hazafelé a repülőgépen a Laugardalsvöllur-stadionban két büntetőt is magabiztosan értékesítő, s ezzel a győzelemben főszerepet vállaló középpályás már ígéretének megfelelően készségesen beszélt.
"Nem láttam a BL-döntőt, amikor olyan sztárok rontottak a tizenegyespárbajban, mint Andrij Sevcsenko, Andrea Pirlo vagy éppen Serginho, így fel sem merült bennem, hogy ne vállaljam a büntetőrúgást - mondta Gera Zoltán. - Előzetesen nem volt egyeztetés közöttünk, az első esetnél egész egyszerűen felvettem a labdát, és mivel senki sem mozdult a társaim közül, odasétáltam vele a büntetőponthoz, aztán elrúgtam. A második alkalommal sem akadt más jelentkező, így újfent én kísérleteztem. Örülük, hogy egyik esetben sem hibáztam. Ami a mérkőzést illeti, nem kétséges: futballoztunk már és reményeim szerint futballozunk is majd még ennél sokkal jobban. Ez alkalommal azonban a három pont megszerzése volt a legfőbb cél, amit teljesítettük. A kézsérülésem nem zavart, néhány esésnél persze megütöttem magam, de ez benne van a játékban. Esni pedig úgy kell megtanulni, hogy ne legyen nagyobb baj. A svédek és a horvátok győzelmét nemigen szeretném kommentálni, hiszen eddig sem a riválisokkal foglalkoztam. Nekünk az a dolgunk, hogy a saját feladatunkra összpontosítsunk, próbáljunk minél több csatát megnyerni, aztán majd kiderül, mindez mire lesz elegendő." ---- Gera Zoltán