Széllel szemben jár a kapitány

- Természetesen már a meccs kezdete előtt tudtam, hogy a svédek és a horvátok is nyertek - mondta Lothar Matthäus. - Ennek fényében a három pont megszerzésének örülök, de ez az egyetlen pozitívum, amit a reykjavíki kilencven percről elmondhatok.
- A futballunkra valóban nemigen lehettünk büszkék…
- Írja le nyugodtan: szégyellem magam a szombat esti produkció miatt. Elemeznünk kell majd, miért játszott formán kívül a futballistáink többsége, miért nem tudott a csapat a pályán szinte semmit sem visszaadni a taktikai elképzelésekből. Pedig alaposan átbeszéltük a teendőket, most is itt van a zsebemben a papír, amelyen összeírtam a szereposztást, de ami még ennél is bosszantóbb, az a hozzáállás. Akadnak, akik még mindig nem értik, mit jelent címeres mezben futballozni, mit jelent egy nemzetet képviselni, és mit jelenthet az egyéni karrierjük szempontjából, ha egy nemzetközi tétmérkőzésen megmutathatják magukat a menedzsereknek.
- Kikkel elégedetlen?
- Neveket nem mondok, a mérkőzést mindenki láthatta a televízió jóvoltából. Egy biztos, nem az újonnan érkezettek okoztak csalódást. Én megpróbálom a lehető legjobban felkészíteni a csapatot, de négy nap alatt képtelenség fizikálisan és mentálisan is csúcsra járatni a társaságot…

A magyar bajnokikon nem lehet elfáradni

- Főleg, ha a játékosok maguk is idény végi fáradtságra panaszkodnak…
- Erről a témáról már beszélgettünk a mérkőzés előtt, s akkor sem akartam hinni a fülemnek. Miféle fáradtságról lehet szó olyan labdarúgók esetében, akiknek március elejétől május végéig összesen tizenöt bajnokit, és talán egy-két kupameccset kellett teljesíteniük? Eidur Gudjohnsennek hatvannál is több fellépése van lényegében téli szünet nélkül, mégis bírja a tempót. Persze ezzel megint eljutottunk a magyar futball legfőbb problémáihoz. Rossz az egész struktúra, elvégre mégiscsak képtelenség, hogy a bajnokság három hónapra leálljon, arról már nem is beszélve - és tudom, ezzel most nem szerzek magamnak újabb barátokat -, hogy a klubokban többet és jobban kellene dolgozni. Sokszor úgy érzem magam, mint az a hadvezér, aki felkapja és viszi a zászlót, de amikor hátranéz, azzal szembesül, hogy elmaradtak mögüle a harcosok. Elfogadom, hogy amikor sikerek vannak, sokan igyekeznek a reflektorok fényébe. Ez nem baj, őszintén mondom, szívesen a háttérbe húzódom, akár a harmadik-negyedik sorba is, nincs bennem emiatt semmiféle rossz érzés. Azonban az mégsem járja, hogy amikor viszont jönnek a pofonok, minden egyedül az én nyakamba szakad. Alapvetően persze ilyen az edző élete, nincs is ezzel gond, csak nagyon nehéz folyvást a széllel szemben járni. Értse meg: nem magamért haragszom, pörölök, csatázom, hanem azért, mert szeretném, ha a magyar futball előbbre lépne! Ne tűnjön panaszkodásnak, de olykor nagyon fáradtnak érzem magam.
- Megfordult már a fejében, hogy veszi a kalapját?
- Nem erről beszélek, egyébként sem szokásom feladni a harcot. Volt egy álmunk, amelynek megvalósítására szövetkeztünk, nevezetesen az, hogy ezerkilencszáznyolcvanhat után végre jusson el a magyar válogatott egy világversenyre. Erről azonban nem elég ábrándozni, a maga posztján mindenkinek tennie kell érte - és bizony sokkal többet, mint eddig.

Nem az a bűn, ha vannak nagy célok

- Mégis: nem volt túlzott merészség előzetesen azt ígérnie, hogy a nemzeti együttes kvalifikálja magát a németországi világbajnokságra?
- Nem írtam alá egyetlen olyan papírt sem, miszerint fejvesztés terhe mellett garantálom, hogy kijutunk a világbajnokságra. Más kérdés, hogy a játékosok az olyan futballal, mint amilyent Reykjavíkban produkáltak, az én fejemmel játszanak. Egyébként mondja meg, miért főbenjáró bűn az, ha nagy célokat tűzünk magunk elé?

- Nem bűn, de a valós erőviszonyokat nem lehet félresöpörni.
- Mondok valamit: Metzben az első félidőben pocsékul játszott a csapat, amit viszont a félidőt követően láttam, azzal elégedett lehettem. Ez volt az a szakmai út, amelyen tovább kellett volna haladnunk Reykjavíkban is. No, hát léptünk is egyet - csak éppen visszafelé. Amíg a franciák ellen a második negyvenöt percben azt éreztem a társulaton, hogy hisz magában, képes agresszíven és elszántan futballozni, négy nappal később a motiváltság néhány labdarúgónál csak nyomelemekben volt jelen.
- Ebben egyetértünk, de nehéz gördülékeny csapatjátékot remélni, ha meccsről meccsre változik az öszszeállítás.
- Mondtam már, de szívesen megismétlem: a fejemben megvan az álomtizenegy. Legkevésbé sem rajtam múlik, hogy képtelen vagyok ezt a társulatot pályára küldeni. Nézzük csak, mi történt a metzi és a reykjavíki fellépés előtt: Torghelle Sándorra sárga lapjai miatt nem számíthattam, Böőr Zoltán, Komlósi Ádám, Éger Zoltán és Kovács Péter pedig megsérült. A franciák ellen a második félidőben jól teljesítők - Takács Ákos, Bárányos Zsolt, Kerekes Zsombor és Tóth Norbert - Izlandon is szerepet kaptak, hozzájuk csatlakozott Gera Zoltán, akinek a szerepeltetését, gondolom, senki sem kérdőjelezi meg. Ehhez képest - és most tényleg csak a példa kedvéért említem a csatár nevét - Kerekes Zsombor, aki Metzben erőszakos volt, jól mozgott és gólt is szerzett, ezúttal sokkal haloványabban teljesített, nem jelentett veszélyt a kapura. Ez a látványos hullámzás jellemzi sajnos a magyar labdarúgók jó részének futballját, ami nyilvánvalóan szakmai kérdés. És itt megint visszakanyarodtunk az egyesületekben zajló munkára. Ami ugyanis a klubedzéseken nem válik a labdarúgó vérévé, azt a jó esetben is alkalmilag tudja a nemzetközi porondon bemutatni.

A profik futballja a szórakoztatásról szól

- Reykjavíkban legalább a három pont zsebbe került…
- No, de milyen teljesítménynyel! A győzelem nem minden, a profi futball arról is szól, hogy szórakoztassuk a közönséget. Az nem volt meglepetés, hogy az izlandiak roppant harcosak, sosem adják fel. Viszont nekünk köszönhetően mutathatták meg, hogy futballozni is tudnak. Ha a szigorú védekezés azt jelenti, hogy tőlem tíz méterre áll a hátvédem, esküszöm, nyolcvanéves koromban is gond nélkül lekezelem és továbbpasszolom majd a labdát.
- A tavalyi Megyeri úti meccs ugyanazon forgatókönyv szerint zajlott, mint az izlandi összecsapás…
- Azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy a Szusza Ferenc Stadionban azért időnként jól futballoztunk. Most viszont valami olyan sporttal rukkoltunk ki, amelynek nem tudom megmondani a nevét. Egy biztos: ezt nem futballnak hívják… Bulgária ellen, hazai meccs ide vagy oda, azért nem tudtunk támadni, mert a tavaszi rajt csúszott, és egyáltalán nem voltak játékban a futballistáim, ám egy végigjátszott szezon után azért illett volna jobb kapcsolatban lennünk a labdával. De, hogy végszóként azért valami szépet is mondjak: ezzel a három ponttal megmaradt az esélyünk a második hely megszerzésére, és ez lélektanilag tartást kell hogy adjon a csapatnak folytatásra. ---- Jókora kötéssel a bal szeme fölött üldögélt a keflavíki reptér várójában a vb-selejtezőt követően Vanczák Vilmos. Az Újpest hátvédje szemmel láthatóan nem volt éppen a legjobb állapotban, de legalább annak örült, hogy visszatérhetett a csapattal Magyarországra.

"Pontosan emlékszem a szituációra - mondta Vanczák Vilmos. - A földről felpattanó labdát akartuk elfejelni Grétar Steinssonnal, de összecsattant a fejünk. Amikor a gyepre zuhantam, már nagyon fájt a fejem, és éreztem, hogy dől belőle a vér. Az öltözőben összevarrták a körülbelül ötcentis sebet, majd kórházba vittek, ahol CT-vizsgálatnak vetettek alá. Szerencsére a kontroll semmiféle problémát nem mutatott, így visszaengedtek a stadionba, ám mire megérkeztem, már vége volt a meccsnek. Még sohasem volt ilyesfajta sérülésem, és nagyon sajnálom, hogy éppen most ért a baleset, hiszen az ember nem mindennap csatázhat Eidur Gudjohnsennel. E viszonylag rövid idő alatt is megtapasztalhattam, milyen remek futballista, jó lett volna többet játszani ellene. Most pihennem kell, szerencse a szerencsétlenségben, hogy vége az idénynek. Egy hét múlva megyek majd orvoshoz, akkor veszik ki a varratokat."

---- Csalódottságát jól leplezve, indulatok nélkül, ugyanakkor önkritikusan elemezte az újabb hazai csapatvesztést Ásgeir Sigurvinsson, az izlandi válogatott egyik szövetségi kapitánya.

"Büszke vagyok a csapatomra, hiszen kiválóan harcolt - mondta a szakember. - Jól kezdtük a meccset, az első félidőben jobban futballoztunk ellenfelünknél, és több lehetőségünk adódott arra, hogy növeljük az előnyünket. Ehhez képest, és ez rutintalanságunkkal is magyarázható, a játékrész hajrájában egyenlítettek a magyarok. A folytatásban ismét nekünk volt esélyünk a gólszerzésre, ám egy újabb tizenegyesből mi kaptunk gólt, ráadásul Ólafur Bjarnasont kiállította a játékvezető. A bíráskodással nem akarok foglalkozni, akkor sem, ha csöppet sem szokványos, hogy egy hazai pályán játszó válogatott ellen két tizenegyest is megítélnek. Ami lényeges: tíz emberrel is egyenlítettünk, és legalább egy pontot itthon tarthattunk volna, ám egy kínos kapushiba megpecsételte a sorsunkat. A látottak alapján fájdalmas ez vereség, főként, mert nemcsak három pontot, hanem sérülés, kiállítás és sárga lapok miatt összesen hat labdarúgót veszítettünk el, akikre biztosan nem számíthatunk a Málta elleni összecsapáson." ---- Annak ellenére sem lett egyszerűbb a helyzet, hogy a válogatott szombat este 3-2-re nyert Reykjavíkban, mivel a svédek mellett a horvátok is győztek. Különösen utóbbi eredmény lehet fájó a számunkra, mert a csoport éllovasa Bulgáriában volt sikeres, vagyis ott, ahol pontokat kellett volna veszítenie. Amennyiben minden hátralévő selejtezőjén győz a válogatottunk, akkor 22 pontja lesz, vagyis a horvátoknak már csak öt, a svédeknek pedig csak hat pontot "szabad" szerezniük ahhoz, hogy a végén megelőzzük őket.A csoportban eddig lejátszott mérkőzések eredményei:
Izland-Bulgária 1-3, Horvátország-Magyarország 3-0, Málta-Svédország 0-7, Svédország-Horvátország 0-1, Magyarország-Izland 3-2, Svédország-Magyarország 3-0, Málta-Izland 0-0, Horvátország-Bulgária 2-2, Bulgária-Málta 4-1, Izland-Svédország 1-4, Málta-Magyarország 0-2, Bulgária-Svédország 0-3, Horvátország-Izland 4-0, Magyarország-Bulgária 1-1, Horvátország-Málta 3-0, Bulgária-Horvátország 1-3, Svédország-Málta 6-0, Izland-Magyarország 2-3

A további menetrend:
Június 8.: Izland-Málta. Szeptember 3.: Svédország-Bulgária, Izland-Horvátország, MAGYARORSZÁG-Málta. Szeptember 7.: MAGYARORSZÁG-Svédország, Bulgária-Izland, Málta-Horvátország. Október 8.: Bulgária-MAGYARORSZÁG, Horvátország-Svédország. Október 12.: Svédország-Izland, Málta-Bulgária, MAGYARORSZÁG-Horvátország