Dárdai Pál a Herthával Hannoverbe utazott

Dárdai Pált pénteken délben kerestük, ő azonban első hívásunkat egy félmondattal rövidre zárta:
- Telefontilalom van a csapatbuszon, de később elérhető vagyok - válaszolta a Dárdai Pál, majd a vonal is rögtön megszakadt.
Később ismét kerestük Dárdait, aki ezúttal már készségesen állt a Nemzeti Sport Online rendelkezésére.

- A csapatbuszon ült? Melyik csapatén?
- Hogy-hogy melyik csapat buszán ülök? Természetesen, amelyiknek a játékosa vagyok, a Hertha buszáról van szó. Utazunk Hannoverbe, a bajnoki nyitányra.


- Ez azt jelenti, hogy megváltoztatta korábbi álláspontját, és mégis marad a berlinieknél?

- Az álláspontom nem változok, máshol szeretném folytatni a pályafutásomat. De mivel még két éves szerződés köt a klubhoz és nincs új csapatom, következésképpen nincs máshol, addig itt vagyok. Velük edzek, velük utazok, ez így természetes.


- De játszani, pályára lépni már semmilyen körülmények között nem fog a Herthában?

- Nem. Ez lezárt ügy részemről és a klub részéről is.


- Miért ilyen biztos mindkét fél álláspontjában?

- Nézze, én tavaly nem igazán kaptam lehetőséget, olyan helyre vágyom, ahol állandóan szerepeltetnek. A klub pedig nehéz anyagi helyzetben van, szeretne pénzt látni a még élő szerződéssel bíró, piacképes, ám számukra már nem nélkülözhetetlen játékosai után. Vagyunk ilyenek páran a klubnál, ráadásul így a szerződésünkből fennmaradó időre nem kell a klubnak a fizetésünket sem biztosítani, már persze, ha el tudunk igazolni. Úgyhogy ez egy közös döntés volt.


- Van már valami konkrétum az új állomáshelyével kapcsolatban?

- Egyelőre semmi. A szezon ugyan Németországban is elkezdődik, de az átigazolási idény még a hónap végéig tart, bízom benne, elkelek. Elsősorban a Bundesligában gondolkodom, nem is fontos, hogy nagycsapat, nagy szerződéssel hívjon, minden olyan dolog érdekel, ahol rám számítanak. Érdeklődök már voltak, több edzővel is beszélgettem, de csak oda írok majd alá, ahol minden porcikámmal azt érzem: ez az igazi. Jó nekem, a családnak és azért találok magamnak szakmai kihívást is a dologban. Addig viszont maradok, ahol vagyok. Edzegetek a csapattal és szinte minden úgy működik részemről, mint tavaly, amikor már kevésbé számítottak rám.


- Tehát sokan érdeklődtek már egy nagy munkabírású játékos után, de addig nem mozdul, amíg nem A Dárdai Pált keresik?

- Ennyire egoista nem lehetek. Mert ha az lennék, a nagy pénzért aláírtam volna Skóciába. De nekem már a családi szempontokat is figyelembe kell vennem. A nagyobbik fiam, aki tökéletesen beszél németül, most megy iskolába, nem tehetem meg, hogy most vigyem el egy másik országba, megtanulni egy másik nyelvet. A feleségem harmadik gyermekünkkel terhes, őt sem lehet most utaztatgatni, költöztetni, nélkülük meg nem megyek sehová.


- Valamelyik ajánlat közül idővel csak kell majd választani, ha más nem érkezik. Egyik sem olyan, amelyiket elő lehet húzni, ha augusztus végéig nem jön jobb?

- Én nem fogok csapatnevekkel dobálózni, hogy ezzel meg azzal tárgyaltam, mint teszik azt sokan mások, aztán közben meg a kutyával nem beszéltek. Ennek semmit értelme. Ha rajtam múlt volna, akkor a Bayern München féle, évekkel ezelőtti lehetőséget sem tudta volna meg soha a nyilvánosság, pedig arra, azt hiszem, joggal felvághattam volna. Ott ültem a szerződés előtt és csak az aláírásom hiányzott róla. Majd, ha konkrétum lesz, arról úgyis tudomást szerezhetnek, addig viszont ez az én dolgom.


- A kispadról, a lelátóról viszont nehezebben adja el magát egy futballista, mintha állandóan kezdőként kapna lehetőséget. Nem gondolja, hogy egy kicsit elkésett ezzel a klubváltással, előbb kellett volna lépni ez ügyben?

- A mai labdarúgásban nyolc-kilenc évet lehúzni egy csapatban szinte már művészet. Biztos vagyok benne, mindig sajnáltam volna, ha előbb megyek el a Herthától. Pedig tényleg megvoltak a lehetőségeim, csak valahogy az bennem maradt volna: mire, meddig vittem volna Berlinben. Hiszen a csapatban és a városban is remekül éreztem magam, minden adott volt számomra. Így viszont, hogy tavaly már nem sok szerep jutott nekem, könnyebben megy a váltás, amire így tulajdonképpen az idő rá is kényszerít.