Remek első félidei játékával megérdemelt győzelmet aratott barátságos válogatott labdarúgó mérkőzésen a Bozsik Péter szövetségi kapitány által irányított magyar együttes Grazban a házigazda osztrák együttes ellen. Ehhez azonban kellett, hogy kapusaink közül Király Gábor az első félidőben 1-0-ás vezetésünknél büntetőt védjen, míg cseréje, Fülöp Márton 2-1-nél az utolsó percben nagy bravúrral mentsen egy közeli hazai sarkazást. Válogatottunk védekezése és előre játéka minden elismerést megérdemelt. Az osztrák csapat legutóbb 1989-ben kapott ki Grazban, akkor a csehszlovákok győztek 2-1-re.
Miként nyolc éve a Práterben, Király Gábor Grazban is büntetőt hárított
Miként nyolc éve a Práterben, Király Gábor Grazban is büntetőt hárított
Remek játékkal, lendületes letámadással, helyzetekkel és kétgólos vezetéssel lepte meg szurkolóit és talán saját magát is a magyar válogatott az első félidőben.
Az osztrákok diktálta nemzetközi tempót pillanatok alatt felvette a Bozsik-csapat, amely már az ellenfél térfelén letámadta a hazai védőket. Így kényszerítve őket gyors, egyérintős játékra, amelynek az lett a vége, hogy középpályásaik már nem nagyon tudtak mit kezdeni a labdával. Az első lehetőség kisebb magyar védelmi megingást követően mégis a házigazdák előtt adódott, de Király biztosan védett.
A tizedik percben aztán Gera révén megszereztük a vezetést és ez alaposan rányomta a bélyegét a folytatásra. Miközben a hazaiak szurkolóik egyre hangosabb füttykoncertjét kísérve idegesebben, kapkodva és pontatlanul játszottak, addig a mieink megnyugodtak.
Idegeinket a szlovák játékvezető próbálta borzolni, aki 33. percben asszisztense hathatós közreműködésével büntetőt adományozott a hazaiaknak. Király azonban – miként első válogatottbeli fellépésén a Praterben Polster lövésénél – hárítani tudott.
Dárdai Pál ura volt a középpályának és vezére a magyar csapatnak
Az eset felpaprikázta a mieinket, akik hátul jól zártak, ügyesen segítették ki egymást, a labdákat pedig rövidpasszos játékkal próbálták kihozni. Szemre is tetszetős akciók végén, amelyben elsősorban a Halmosi-Huszti összeállításban kezdő baloldal jeleskedett, több helyzetet is kidolgoztak. Az egyik ilyen végén az újonc Horváth András parádés lövéssel növelte az előnyt.
Sőt, Dárdai kicsit higgadtabb befejezéssel, Juhász pedig kicsit több szerencsével meg is duplázhatta volna a hazaiak hátrányát. Na, de ne legyünk telhetetlenek.
A második félidőben magasabb sebességi fokozatra kapcsolt az abszolút sablonos futballt játszó osztrák csapat, amellyel a cserék miatt egyre jobban megváltoztatott magyar együttes már csak védekezésben tudta felvenni a versenyt.
Ritkán adódott előttünk kontralehetőség, a vendéglátóknak viszont összejött a szépítő találat. Ezt követően azonban nem estünk össze, így a hazaiak nem tudták kihasználni elméletben szerzett lélektani előnyüket. Fülöp kapus dolog nélkül biztosított a kapuban, hiszen jól sepert a Juhász, Éger tengely, Molnár és Dárdai pedig kiválóan szűrt, de a hosszabbítás harmadik percében a magyar hálóőr nagy bravúrjára volt szükség ahhoz, hogy ne döntetlen legyen a találkozó végeredménye.
A magyar válogatott minden bizonnyal sokat profitált a játékból, talán még többet az önbizalmat adó idegenbeli győzelemből, de nem is kell olyan messzire menni az időben, hogy emlékezzünk rá: tétmeccsen mennyit is érnek ezek az idegenbeli bravúrok.
A norvégok elleni Eb-selejtezőbeli nyitányon, szeptember másodikán majd elválik ez is.